Magyar György: a stadionokba fogják költöztetni a rászorultakat az új lakástörvény után?

– Mi a gond a benyújtott jogszabály-javaslattal?

– Rengeteg a probléma. Van vagy több tucat ok arra, hogy ezt ebben a formában miért nem lehet elfogadni. Az egyik nagy gond, hogy nem ír elő elidegenítési tilalmat. Igaz, azt is ki lehet játszani, de legalább visszatartó erőnek jó lenne. Amennyiben valaki megszerzi kedvezményesen az önkormányzati lakást, akkor tíz éven keresztül ezt ne idegeníthesse el. Ez alatt értünk ingyenes átruházást, halál esetére szóló rendelkezést, ajándékozást és mindenféle adás-vételi konstrukciót, avagy csereügyletet. Mivel ez nincs benne, így megnyílik a lehetőség az ügyeskedésre és a lakások elidegenítésére. Lényegében ezzel arra biztatjuk az embereket, hogy fekete szerződéseket kössenek és játsszák ki a jogszabályokat. Gazdagodik, akinek van pénze, és utcára kerül, akinek nincs. Mindezt azért, mert van néhány kiváltságos ember a Várban, aki nem tudja megszerezni a tulajdonjogot az értékes ingatlan felett, ami miatt arra „kényszerül”, hogy 30-40 ezer forintot költsön lakhatásra havonta. Gondolok itt a volt polgármesterre és szüleire, meg a „főművészre”, fontos kormányzati szereplőre, a lakájmédia moguljára. Ezeknek az embereknek az érdekeit helyezte előtérbe a Fidesz képviselője ezzel a módosító javaslattal.

– Hogyan működik a lakásmaffia, ami a törvényjavaslat elfogadása után létrejönne?

– Nem kell feltétlenül lakásmaffiának gondolni azt, hogy az ügyeskedők – akikből van néhány Magyarországon – azt érzik, felkereshetik azokat, akik rászorulnak a pénzügyi támogatásra. Amennyiben ez a jogszabály hatályba lépne – ebben a nemlétező jogállamban –, akkor az erre odafigyelő „profik”, felkeresik azokat, akiknek nincs elég vagyonuk, de meg van a lehetőségük megvásárolni kedvezményes áron a bérlakást. Az ügyeskedők adnak egy ajánlatot, ami után kötnek egy háttérszerződést, amelyben a felajánló odaadja a pénzt a vásárlónak, aki nagy kedvezménnyel megvásárolja az önkormányzati ingatlant. A háttér-megállapodás arról szól, hogy ezt az ingatlant a vásárló átruházza a „befektetőnek”, aki pedig piaci áron értékesíti a lakást, így a haszon az övé marad. Ez nem azoknál fog megjelenni, akik –Bayer Zsolthoz hasonlóan – élvezik a kedvezményeket és 30-40 ezer forintért élnek a furcsa módon megszerzett lakásukban, hanem azoknál, akik olyan szociális helyzetben vannak, hogy tényleg rászorulnak a lakhatási támogatásra. Ez a szegény réteg veszíti el az otthonát. Jogászként mindig berzenkedem – bár legtöbbször teljesen feleslegesen –, ha úgy születnek jogszabályok, hogy előtte nem születnek hatástanulmányok. Nem vizsgálják és nem gondolják végig mi történik, ha elveszíti az önkormányzat a lakásállományát. Mi lesz a bevételkieséssel, mi lesz a rászorultakkal? Abszurd az egész.

– Lényegében ezt még 1993-ban egyszer már végiggondolták, amikor egy hasonló, de talán enyhébb lakhatási törvényt alkotmányellenesnek ítélt az Alkotmánybíróság...

– Igen, valóban, és jól döntött akkor az Alkotmánybíróság, ugyanis az alaptörvény szerint a „helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között (...) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat”. A tulajdonnak pedig az alaptörvény biztosít alkotmányos védelmet, és e tekintetben közömbös, hogy magánszemélyekről, vállalkozásokról vagy önkormányzatokról van szó. Amennyiben a jogalkotó kötelező jelleggel előírja, hogy valakinek mélyen áron alul kell értékesítenie a javait – adott esetben a bérlakásait –, ahhoz valamilyen kompenzációnak kellene társulnia. Ez a megoldás erősen emlékeztet ugyanis a kisajátításra, amelyre csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett van lehetőség. A kártalanításnak pedig az aktuális napi áron kell megtörténnie. Ha valakinek elveszik az ingatlanát, akkor azt teljes körű kártalanításban kell részesíteni. Milyen jópofa dolog, hogy azt mondja a központi hatalom, hogy az önkormányzatoknak kötelességük odaadni bagóért – 20-30 százalékért – a vagyonát valakinek és nem kompenzálják a kieső 70-80 százalékkal? Ha már kitalálták ezt az őrültséget, akkor tessék a jogszabályoknak megfelelően fizetni az önkormányzatoknak. Egy egyszerű példával is könnyű ezt elmagyarázni. Tegyük fel, van egy kerékpár bolt tulajdonosa, aki észreveszi, hogy nagyon felkapottak az elektromos kerékpárok, ezért „x” összegért megveszi a kerékpárokat külföldről és beszerez a boltjába 50 darab ilyen közlekedési eszközt. Másnap azonban a kormány bejelenti, hogy az elektromos kerékpárokat az „x” összeg 20 százalékáért kell értékesíteni és nem kap kompenzációt. Olyan ez, mint azt mondani egy közértnek, hogy ne 100 forintért adja a karalábét, hanem 20 forintért. Mi lesz a 80 százalékos bevételkieséssel? A kerékpáros üzlet és a közért is példánkban csődbe megy.

– Mi lesz azokkal, akik belemennek egy ilyen „ügyeskedésbe” és eladják a bérlakásukat egy-egy „befektetőnek”?

– A szerencsétlen rászorult kap egy kis plusz pénzt, azaz az ügyeskedő azt ígéri neki, hogy azért cserébe, hogy az ő nevén keresztül megvásárolhatta az ingatlant, kap egy kis lelépési díjat. Ezzel a díjjal a rászoruló vagy kezd valamit és lemegy vidékre, megvesz egy társbérleti lakrészt, keres romos lakást egy olcsó környéken, vagy – és ez a rosszabbik változat – elmegy a lakóhelye szerinti illetékes önkormányzathoz, bekopog és azt mondja, hogy: „kérem nekem nincs lakásom, tessék nekem adni szociális bérlakást”. Azonban az már nem lesz, hiszen az új jogszabállyal szétverik az önkormányzatok meglévő lakásállományát. Az is kérdés ezután, hogy mi lesz azokkal, akiknek a házát elviszi az árvíz, vagy más természeti katasztrófa. Hova helyezik el őket? Megnyitják a stadionokat? Nem lesz lakásbázis, mert a mostani állomány kikerül a magánpiacra, ott pedig nem rendelkezhet vele az önkormányzat. Normális, nálunk szerencsésebb országokban koncentrálnak a bérlakás fejlesztésre, mert az a célja a társadalomnak, hogy a lecsúszottakat és rászorulókat támogatni tudják, hiszen az önkormányzat sokkal olcsóbban építkezik, mint egy magánember egy vállalkozón keresztül, így a relatív kevés pénzből felhúzott bérlakásokat rászorultaknak odaadják. Tehát pont fordítva kellene nekünk is gondolkoznunk. A bérlakásokat kéne fejlesztenünk, nem pedig elpusztítanunk azokat, azzal az álszöveggel, hogy „a magyar ember szereti a tulajdont”. Micsoda esztelenség ez?

– Több fideszes politikus – mint Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester – kifejtette ellenszenvét a javaslattal szemben, sőt, Kovács Péter Budapest XVI. kerületének polgármestere egyenesen marhaságnak nevezte a benyújtott iratot. Ön szerint ezek meggyőzhetik a kormányt, hogy változtasson a tervezeten?

– Ez is azt mutatja, hogy nincs kidolgozva ez a javaslat. A Fidesz legalább a saját „elvtársaival” beszélje meg terveit. Böröcz elvtárs nem egyeztetett az érintettekkel, hanem csak úgy előterjesztett egy egyéni képviselői indítványt? Ez a jogszabály így nem mehet keresztül, hiszen alapjogot sért, mert tulajdonától sem önkormányzat, sem magánember nem fosztható meg. Aki ezt megteszi, az valóban alkotmánysértő magatartást tanúsít. Jelentős mértékű módosító javaslatokat kellene elfogadnia a Parlamentnek, ha nem lenne ilyen dölyfös a hatalom.

– Van erre ellenszer? Hiszen egy kormányváltás esetén sem lehet visszavenni az önkormányzati vagyont, hiszen ha elfogadják a törvényt, akkor jogosan kerülnek magánkézbe az ingatlanok, amiknek elvétele szintén alkotmányellenes lenne, akárcsak a mostani javaslat.

– A fekete szerződések után lesz egy jóhiszemű vevő, aki megveszi a lakást attól az ügyeskedőtől, aki az eredeti bérlőtől megszerezte. A jóhiszemű vevőtől már nem lehet visszavenni, hiszen már ő lesz az új tulajdonos és az ő tulajdonjogát is védi a törvény. Ha én dönthetnék az önkormányzatok helyett, akkor új törvény ide vagy oda, összeállnék a többi önkormányzattal és amikor kapok egy ilyen ajánlatot, hogy valaki szeretne bérlakást venni kedvezményesen, akkor azt mondanám, hogy „nem, nem eladó, nem kötök szerződést”. Ha ezek után az érintett bírósághoz fordulna és az ítélet kikényszerítené, hogy el kell adnom azt, amit nem akarok, akkor egészen biztosan rendelkezni fog kártalanításomról is. Én merev ellenállást javaslok az önkormányzatoknak, ha ez a jogszabály mégis átmenne. A tulajdonjog szentsége és az alkotmányos tilalmi rendszer kizárja ennek a jogszabálynak a jogszerűségét. Nem egy jogi megoldás, de praktikus a merev ellenállás.