A sport állami támogatásán nem változtat egy fájó kudarc sem

A berni diadal címmel mostanában jelent meg egy könyve arról, mi lett volna, ha az Aranycsapat megnyerte volna az '54-es labdarúgó világbajnokságot. A regény abból indul ki, hogy ez teljesen megváltoztatta volna a történelmet. És ha most kijutottunk volna a pótselejtezőre? Mi változott volna?

Én nem hiszem, hogy ez változtatott volna azon a szándékon, ahogyan a jelenlegi kormányzat általában a sportot, és azon belül is a labdarúgást támogatja. Azok a célok, elképzelések, koncepciók, amelyek alapján az állam mindenféle anyagi kedvezményt, támogatást megad a versenyzőknek és a kluboknak, nem változnak meg még egy ilyen fájdalmas kudarc okán sem.  Persze a kormányzati prioritások sem örökéletűek, nyilván bele kell kalkulálni, hogy tavasszal választások lesznek, ki tudja, mit hoznak a következő évek. 

Elképzelhető egy olyan helyzet, nemcsak a labdarúgásban, hanem általában az egész sportban, hogy újra tervezik a magyar sportfinanszírozást?

Természetesen, de ez független attól, hogy mi történt most a VB selejtezőkön. 

A labdarúgók személyi adómentességével sokan nem értettek egyet. Ön mit gondol erről?

Ez valóban érdekes kérdés, de szeretném pontosítani, nem csak a labdarúgásra vonatkozik. Az úgynevezett „ekhós” adózásról beszélünk, amelyet a klubok valamennyi sportágban alkalmazhatnak.  Ez egy olyan támogatási forma, amiről egyébként nagyon sokan nem is tudnak, miközben ez a magyar sport egyik legnagyobb állami támogatása. Arról sem nagyon hallani, hogy ez a magyar sportegyesületeknek milyen versenyelőnyt nyújt az európai piacon. Induljunk ki egy egyszerű számításból: ha van 100 forintom arra, hogy egy játékost alkalmazzak, akkor gyakorlatilag bárhol Európában abból 50-et kap csak meg a sportoló, a többit elviszi az adó. Nálunk 85-öt kap meg a játékos, és csak 15-öt kell befizetnie.

Országos szinten ez mekkora adókiesést jelenthet?

Ha minden olyan sportoló vagy a sportegyesületekben az Ekho szerint adózó alkalmazott juttatását figyelembe vesszük, egészen biztosan milliárdos kiesést jelent. Ha csak abból indulunk ki, hogy egyedül a labdarúgásban az NB I-es futballistáknak átlagosan olyan 3-4 millió forint a bruttó fizetésük, már itt is majdnem félmilliárd az adóbevételek kiesése. Ott vannak még az alsóbb osztályok is, az NB II, az NB III, ahol nyilván kisebbek a fizetések, de egyre több lesz a játékos, ahogy megyünk lefelé az egyes szinteken, és az összes többi sportág a futballon kívül. Ebbe a körbe tartoznak a versenyzők mellett mindazok, akik alkalmazottként, vagy esetleg sportállásban foglalkoztatottak, vagy csak megbízási szerződéssel kapnak valamilyen pénzt a sporttal kapcsolatos tevékenységükért. Ha valahol a főállásukban megfizetik utánuk a minimálbér utáni járulékokat, foglalkoztathatóak az ekhós adózási rendszerben is. Ha mindent összeadunk, valószínűleg többmilliárdos adókiesés keletkezik. De ha nem lenne az ilyen adókedvezmény, egészen biztosan nem lenne ilyen sok jól kereső versenyző a magyar sportban, tehát ekho nélkül az adóalap is kisebb lenne. A játékosok hazai magas jövedelme ugyanakkor nagyon komoly versenyelőnyt jelent a nemzetközi porondon. A magyar csapatok kevesebb költségvetési bevétellel is tudnak olyan nettó fizetést kínálni mind a hazai klasszisoknak, mind az idegenlégiósoknak, ami versenyképes a nyugat-európai jövedelmekkel is. Ezért van az, hogy a fociban a Ferencváros tud légiósokat igazolni, vagy kézilabdában a Veszprém, a Győr is megteheti ugyanezt, de említhetném a vízilabdát is. 

Ha jól értem, akkor ez magyar specialitás, Európában másutt nem alkalmaznak a sportolók esetében speciális adószabályokat?

Nem tudok róla, hogy bárhol volnának ilyen kivételes szabályok. A sportolók a világon mindenhol ugyanúgy adóznak, ahogy bármilyen más munkavállaló.

Az eredményekre van ennek valami hatása?

Annyiból biztosan, hogy ha egy ország az egyes sportágakban jobb játékosokat tud igazolni, akkor jobbak lesznek a nemzetközi eredményei. A magyar klubcsapatok eredményessége erre szemmel láthatóan bizonyíték. A Ferencváros az utóbbi években mindig bekerült az Európa Liga alapszakaszába, most már várhatóan a tavaszt is „megéri”, négy meccsből három győzelemmel, egy döntetlennel egész jól áll. Ehhez egyértelmű köze van az ekhos adózásnak. Ugyanez igaz mondjuk a Győr női kézilabda csapatára, amely nagyon sikeresen szerepel a Bajnokok Ligájában. Persze a válogatott kiesése volt a kiinduló pontja a beszélgetésnek, nyilván a válogatottra nincsen ilyen közvetlen hatása az adórendszernek, mert oda nem igazolnak légiósokat. 

Hofi Géza örökbecsű mondása: tudsz úszni? Nem? És ha megfizetem?

Ebben igaza van. Attól, hogy egy sportoló az ekho révén több pénzt keres, az nem fog tudni jobban teljesíteni a pályán. De ha emiatt tudunk egy jobb játékost leigazolni, aki viszont tényleg tud úszni, akkor jobb kép alakul ki a világban a magyar csapatok teljesítményéről. Ha megkérdezi a miniszterelnököt, ennek is van némi értéke.