Magyar György: elegánsabb lenne Sulyok Tamástól, ha önként távozna

A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy mit lehet kezdeni azokkal a közjogi méltóságokkal és intézményvezetőkkel, akikben az új hatalom nem bízik, és akiket Magyar Péter távozásra szólított fel – köztük a köztársasági elnököt is. A helyzet jogi szempontból korántsem egyszerű, még akkor sem, ha a politikai akarat egyértelműnek tűnik.

Kétharmad és jogi korlátok

Magyar György szerint a jelenlegi helyzet alapvetően a parlamenti erőviszonyokból érthető meg. „Ha nem lenne kétharmad, komoly problémák lennének az ő szándékainak megvalósítása vonatkozásában. De azáltal, hogy kétharmadja van, nála van akár még az alkotmánymódosítási lehetőség is” – fogalmazott. Ez a többség valóban kivételes mozgásteret biztosít, hiszen lehetővé teszi a sarkalatos törvények és akár az Alaptörvény módosítását is.

Ugyanakkor az ügyvéd hangsúlyozta: a jogi kereteket még ilyen felhatalmazással sem lehet figyelmen kívül hagyni. A köztársasági elnök eltávolításának jelenleg három módja van: a lemondás, a tartós akadályoztatás, illetve a megfosztási eljárás. „Senki nincs megakadályozva abban, hogy lemondjon” – jegyezte meg, utalva arra, hogy az önkéntes távozás lenne a legegyszerűbb és legkevesebb konfliktussal járó megoldás.

Ha azonban erre nem kerül sor, a megfosztási eljárás jöhet szóba, amely azonban már jóval összetettebb folyamat. „Az alkotmánybíróságnak van rendkívül kiemelt szerepe… az ő döntése lesz a megfosztás vonatkozásában az ügydöntő” – emelte ki Magyar György. Ez azt jelenti, hogy a parlamenti kétharmad önmagában nem elegendő: az alkotmányos kontroll intézményei fékként működhetnek.

Az ügyvéd arra is felhívta a figyelmet, hogy ha a jelenlegi szabályozás akadályt jelent, akkor azt a parlament módosíthatja. Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha a különböző jogszabályok – például az Alaptörvény és az alkotmánybírósági törvény – összhangban változnak. Ellenkező esetben az új rendszer saját ellentmondásaiba ütközhet.

Dominóhatás és a türelem szerepe

A beszélgetés során szóba került az a több intézményt érintő lista is, amelynek vezetőit az új kormány nem kívánja hivatalban látni. Ide tartozik többek között az ügyészség, a Gazdasági Versenyhivatal vagy a számvevőszék vezetése is. Magyar György szerint ezekben az esetekben egyfajta „dominóhatás” érvényesülhet.

„Be kéne látni, hogy elment mögülük a védelem… elegánsabb dolog fölajánlani a lemondást, mint végigvinni egy ilyen akciót” – fogalmazott. Szerinte a korábbi politikai háttér megszűnésével ezek a vezetők már nem számíthatnak ugyanarra a támogatásra, mint korábban, így hosszú távon aligha tartható fenn a pozíciójuk.

Ha azonban mégsem mondanak le, akkor az új kormány jogszabályi úton próbálhatja meg elérni a távozásukat. Ez viszont időigényes folyamat, amely több lépésből áll, és akár komoly intézményi konfliktusokhoz is vezethet. „Az új kormánynak mindene van, csak ideje nincs” – jegyezte meg az ügyvéd, utalva arra, hogy a politikai nyomás gyors eredményeket követel.

A közmédia átalakítása különösen érzékeny terület. Magyar Péter korábban élesen bírálta a jelenlegi rendszert, és változtatásokat ígért. Magyar György ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „A megszólalások a közönségnek szólnak… de a lebonyolításhoz szakértők kellenek, jól előkészített szakmai anyagok kellenek.” Vagyis a politikai szándék önmagában nem elég, a megvalósításhoz alapos jogi és szakmai előkészítés szükséges.

Az ügyvéd hangsúlyozta azt is, hogy a jogállami keretek nem léphetők át. Nincs lehetőség visszamenőleges hatályú jogalkotásra, és az Európai Unió jogi normái is korlátokat szabnak a változtatásoknak. Ezért minden lépést körültekintően kell megtervezni.

A politikai tér másik fontos szereplője Orbán Viktor, akinek várható lépései szintén befolyásolhatják a folyamatokat. Egy közelgő pártülés döntései hatással lehetnek arra, hogy az érintett intézményvezetők milyen stratégiát választanak: kitartanak pozíciójuk mellett, vagy inkább a visszavonulást választják.

A beszélgetés végén Magyar György a tempó kérdésére helyezte a hangsúlyt. Szerinte a társadalmi elvárások ugyan gyors cselekvést sürgetnek, de a túlzott sietség komoly hibákhoz vezethet. „Nem szabad hibázni… ha 24 órán belül hozunk vakdöntéseket, azokban nagyon sok hibalehetőség van” – figyelmeztetett.

Úgy véli, az új kormány sikerének kulcsa abban rejlik, hogy képes-e egyensúlyt teremteni a gyorsaság és a megalapozottság között. Ehhez pedig nemcsak politikai akarat, hanem társadalmi támogatás is szükséges. „Türelem, bizalom – ez a két kulcsszó” – összegezte.

Az előttünk álló időszak tehát nemcsak politikai, hanem jogi értelemben is sorsdöntő lehet. A kétharmados felhatalmazás ugyan széles lehetőségeket nyit meg, de ezek kihasználása csak akkor lehet sikeres, ha a változtatások a jogállami keretek között, átgondoltan és következetesen valósulnak meg.