Magyarország bocsánatot kér - Nyílt levél az Európai Unióhoz
Tisztelt Hölgyek, Urak, Európa!
Bocsánatot kérünk Magyarország nevében. Nehéz gyermekkora volt, nézzék el neki.
Gyerekkorában sokat nélkülözött. Hiányzott neki az önállóság, a véleménynyilvánítás szabadsága. Demokráciából sem volt jól eleresztve. Néha verték is.
Tudom, mindez nem mentség, jó esetben is csak magyarázat.
De mi, magyarok, nem ilyenek vagyunk. Pontosabban: nem mind vagyunk ilyenek. Mi alapvetően kedves barátságos, normális emberek vagyunk. Tudjuk, hogy mi a rossz, és azt is, hogy mi a jó.
És amikor jó formában vagyunk, képesek vagyunk megkülönböztetni a színtisztát a szemenszedettől.
Ám időnként, mint minden más nációt, bennünket is meg lehet vezetni. Álságos, hazug szólamokkal, ostoba, soha be nem váltott ígéretekkel.
Negyven évig hazugságban szocializálódtunk. Volt egy hatalom fölöttünk, amelyik, ha jók voltunk, megsimogatta a fejünket. Ha rosszak voltunk, ütött, de erre csak ritkán volt szükség, mert tudtuk, hogy hol a határ.
Tartottunk tőle, de elfogadtuk. A hatalom is tartott tőlünk. Tudta, hogy nem szeretjük, de az utolsó éveiben ezt már nem is várta el tőlünk. Neki elég volt az is, ha néhányan felállva tapsolnak, és a többiek sem szólnak semmit hangosan.
Most megint olyan hatalmat választottunk a fejünk fölé, amely janicsárokat nevelne a gyerekeinkből, szolgákat belőlünk.
Köztársaság tér helyett lőtereket épít.
Nem várja el, hogy szeressük, elég neki, ha nem lázadunk. Vagy, ha mégis, csak halkan, hogy ne zavarjon senkit. Elfogadtuk a szabályokat: hőzöngünk, hadonászunk, hazamegyünk.
Az sem zavarja, hogy tudjuk róla, hogy hazudik, és örül, ha nem látjuk, amikor lop. De ha látja, hogy látjuk, azt sem bánja.
Ez a NER, a Nemzeti Együtthazudás Rendszere.
Mi is hibásak vagyunk, Tisztelt Európai Unió, de ígérjük, megpróbáljuk helyrehozni.
Amúgy meg, gondolta a fene, hogy ez lesz belőle.
Hölgyek, Urak, ott Európában: elnézést!
