Magyarország elbutítása a gyermekmegőrzővé silányuló óvodákban kezdődik
Azt a miniszterelnöknek a XV. Szakma Sztár Fesztivál megnyitóján elhangzott mondataiból tudjuk, hogy „Magyarországon a munkának és a szakmunkának van jövője”. Régóta így tartja már. Azt a statisztikai számokból tudjuk, hogy az Orbán-kormányok „áldásos” tevékenységének köszönhetően, egyre kevesebb diák jelentkezik a felsőoktatásba, egyre kevesebb lesz a diplomás. Az ország elbutításának folyamatában pedig most bontakozik ki a szemünk előtt, ahogy a legkisebbek, az óvodások is veszélybe kerülnek már. Ebben a folyamatban az óvodapedagógusok hiánya, a helyettesítésükre hozott törvényi lehetőség mind egy-egy állomás csupán. A valaha világhírű magyar óvodai nevelési program lassan „a lecsóban végzi”, az óvoda pedig mindössze gyermekmegőrzővé silányul.
Azt, hogy Miskolcon a gyereklétszámra és a más nagyvárosokban tapasztalható pedagógushiányra hivatkozva racionalizálják, vagyis csökkentik az óvodai csoportok számát, az önkormányzat közleményéből tudhattuk meg április 27-én.
Nyilvánosságra hozták azt is, hogy a racionalizálást „több ok teszi szükségessé: a várhatóan csökkenő gyermeklétszám, a nyugdíjba vonuló óvodapedagógusok nagy száma. Más nagyvárosokhoz hasonlóan, Miskolcon is hiányoznak az óvodapedagógusok. A racionalizálás mellett szól az is, hogy az óvodák csoportjai között egyenlőtlenségek tapasztalhatók: míg egyes helyeken az átlagos csoportlétszám 16-18, addig máshol 26-29 fővel működnek csoportok.”
Makár Barnabásné, a PSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Óvodai Tagozatának elnöke a Hírklikknek elmondta, 14 csoporttal lesz kevesebb, de igazából 20-at kellene bezárni, mert nincs óvónő, és Miskolc bizonyos részein nincs gyerek sem. „Mivel Miskolc egy hosszú város, ezért van olyan óvoda, ahol nagyon magasak a csoportlétszámok, van, ahol nagyon kicsik”. Így egyes helyeken továbbra is magas marad a gyereklétszám, de nem azokban az óvodákban, ahol csoportokat szüntetnek meg.
Elmondta azt is, a csoportok bezárása valamit ugyan enyhít az óvónőhiányon, ugyanakkor a most hiányzó 40 óvodapedagógus mellett az év végéig még 24-en nyugdíjba mennek. A fiatalok elmennek szülni, utánpótlás meg nincs, mert annyi pénzért, amennyit ma egy óvónő keres, senki nem választja ezt a hivatást. Egy pályakezdőnek ugyanis az életpályamodell szerinti bértábla alapján 14 évig ki kell egészíteni a bérét még ahhoz is, hogy a fizetése egyáltalán elérje a minimálbért. Ennyiből nem lehet megélni. Hozzátette: „ezért is van az, hogy tizennégy éve nem jelentkeztek olyan kevesen óvodapedagógus-szakra, mint idén. Pedig az óvónői pályát korábban nagyon is szívesen választották a fiatalok. Arról már nem is beszélve, hogy a magyar óvodai nevelés programja világhírű volt, de az óvónőhiánnyal, az egyéb intézkedésekkel már azt is tönkreteszik. Az óvodában ugyanis reggeltől estig nevelés van, ahhoz végig szakképzett óvónő kellene. Vagyis minden csoportban két óvodapedagógus. Ez azonban sajnos már csak álom. Pedig a szülőknek és a gyerekeknek is ez lenne az érdekük.”
S hogy mit jelent ez az óvodások számára? A pedagógushiány miatt egyre kevésbé tud megvalósulni, hogy egy csoporttal egész nap két szakképzett óvónő foglalkozzon. A problémát a legtöbb helyen úgy oldják meg, hogy a gyerekekkel délután vagy egy pedagógiai asszisztens, vagy egy dajka van. Ugyan sok nyugdíjas óvodapedagógus szívesen visszamenne dolgozni, de azoknak, akik önkormányzati óvodákban dolgoznának, ez esetben le kellene mondaniuk a nyugdíjukról. Így közülük néhányan legfeljebb azt vállalják, hogy óraadóként besegítenek, csakhogy ez se az óvodának, se magának az óvónőnek nem segítség. A gyerekek mellett pedig marad a szakképzetlen pedagógiai asszisztens, vagy a dajka.
Ennek azért furcsa mellékzöngéje is van, ugyanis azoknak a nyugdíjas óvodapedagógusoknak, akik nyugdíjasként egyházi intézményben dolgoznának, nem kell lemondaniuk a nyugdíjukról, azt megkapják a fizetésük mellett is. Mindemellett Miskolcon épül egy katolikus és egy református óvoda is, ami az önkormányzati óvodákban a még meglevő gyereklétszámot is tovább apasztja majd.
Makár Barnabásné szerint ha Miskolcon nem lépték volna meg a csoportok bezárását, a városban biztos összeomlott volna az egész rendszer. S hogy mi lesz az üres csoporttermekkel? Az óvodákban a megszüntetett csoportok termeiben fejlesztőszobát, vagy tornatermet alakítanak majd ki.
Verba Magdolna, a PSZ óvodapedagógiai tagozatának elnöke elmondta, az óvodapedagógusok hiánya országszerte érzékelhető. Ő is megerősítette, hogy a szakképzett óvodapedagógusokat többnyire pedagógiai asszisztensekkel és dajkákkal helyettesítik, és ez azért nem jó, mert az óvodai nevelés a belépéstől a hazamenetelig tart. Ezért nem is ért egyet azzal a törvény adta lehetőséggel, hogy szakképzett óvodapedagógus csak délelőtt foglalkozzon a gyerekekkel, délután pedig bárkivel, akár pedagógiai asszisztenssel, akár dajkával lehessen helyettesíteni. Sőt, már olyan óvoda is van – még ha nem is jellemző –, ahol délutánonként közmunkás van a gyerekekkel. Mindez hatalmas károkat okoz a kicsik képességeinek fejlesztésében, a fejlődésükben. Költői kérdésként föl is tette: „hol van már az az óvodapedagógia, az a program, amit külföldről is jöttek tanulmányozni? Nyomokban ugyan még jelen van, hiszen akadnak még olyan óvodapedagógusok, akik ezt tanulták, de lassan ők nyugdíjba mennek, így maga a program is ki fog kopni a rendszerből. Folyamatosan afelé megyünk, hogy gyermekmegőrzővé silányul az óvoda, és ez beláthatatlan következményekkel jár majd.”
