Magyarország jövő évi uniós elnöksége egy előre bejelentett kataszrófa

Példaként hozza fel az előfizetők számára elérhető összeállításában a Die Presse az elmúlt hetet. 

Hétfőn, amikor a külügyminiszteri tanács Iránról, Afganisztánról és főleg az ukrajnai szabadságharc további támogatásáról tanácskozott, Szijjártó Péter otthon maradt. Vang Jit, a Kínai Kommunista Párt külügyekben illetékes apparátcsikát fogadta, hogy elmélyítsék „a két ország közötti átfogó stratégiai együttműködést” és egyben utat nyissanak Kína állami konszernjeinek a magyar gazdasághoz való jobb hozzáféréshez.

Figyelemre méltó, hogy amikor az EU fennmaradó része megkésve bár, de mégiscsak felébredt, és rájött, hogy nem volt jó ötlet a politikai és gazdasági kiárusítás a pekingi kommunista diktatúrának, a kommunistaellenes magatartására oly büszke nemzeti-tekintélyelvű magyar kormány a Kínai Kommunista Párt karjaiba veti magát.

Kedden Szijjártó minisztertársa, Varga Judit volt soron, hogy távol maradjon az EU egy fontos tanácsülésétől. Az Általános Ügyek Tanácsának ülése helyett Budapesten maradt, hogy a korábbi amerikai elnök, Donald  Trump híveiből kialakult egyik szélsőjobboldali szervezet vezetőjének udvaroljon. Általánosságban a Fidesz-kormány úgy viselkedik, mint valami Pannon Trump-fanklub – jegyzi meg a cikk. Példakén hozza fel, hogy ugyanaznap, kedden, Kovács Zoltán szóvivő egy bizonyos Gavin Mario Wax urat fogadott – ő a Republikánus Párt New York állambeli ifjúsági szervezetének elnöke, aki legutóbb azzal keltett kínos feltűnést, hogy az általa évente szervezett gálaesten Majorie Taylor Green, a QAnon-összeeskövés-elméletek szélsőjobboldali híve a Trump-hívők két évvel ezelőtti, Capitolium elleni támadásáról közölte: „Kijelenthetem, hogy ha ezt mi szervezetük volt, Steve Bannon és én, akkor győztünk volna. Magától értetődik, hogy fel lettünk volna fegyverezve”.  Talán mondani sem kell, hogy az említett urak és hölgyek mind azért lépnek fel, hogy Ukrajnát a lehető leghamarabb rá kell szorítani a kapitulációra.

Magyarország az európai egyetértés helyett valamiféle befelé tartó utazáson van. Más szóval: a magyar kormány egyre inkább távolodik az uniós közös magatartásától és közös céljaitól. Ez mára egészen odáig elvezetett, hogy de facto halott a visegrádi csoport, amely eddig a négy tagállam meglehetősen sikeres érdekérvényesítésének volt az eszköze. A két számjegyű milliárdos összegű uniós támogatás még mindig be van fagyasztva, és meghatározatlan ideig úgy is marad, mert a magyar kormány nem hajlandó valós lépéseket tenni a nepotizmus, a haveri gazdaság – konkrétan a miniszterelnök-veje-vircsaft –  és a legmagasabb kormánykörökig elérő korrupció ellen. A pénzt egyébként nem az arctalan brüsszeli bürokraták tartják önkényesen vissza, a többi tagállam pénzügyminiszterei nem engedélyezik a kifizetését.

Mindezek nagyon rossz előjelek a 2024. július 1-én kezdődő magyar soros elnökségre nézve. A kormány nem mutat készséget kompromisszumokra, még arra sem hajlandó, hogy saját politikai preferenciáit legalább egy fél évre a háttérbe helyezze.

Mi több, a jelek szerint a kormány abban a tévedésben leledzik, hogy egy soros elnökség jó alkalom arra, hogy önmagát és saját érdekeit az előtérbe játssza. Varga Judit a minap hangsúlyozta: „Célunk, hogy különlegesen minőségi elnökséget szervezzünk meg, miközben fel akarjuk emelni Magyarország hangját is”. Kérdés, hogy így lehetséges-e egyáltalán „rendkívül minőségi elnökséget” vinni – teszi fel a kérdést a Die Presse, meg is adva a választ: alighanem inkább nem. 

A lap tudósítója emlékeztet arra, hogy a 2009 óta minden soros elnökség kifejezetten  gondosan ügyelt arra, hogy hat hónapra a háttérbe állítsa saját nemzeti érdekeit. Az elnökség feladata ugyanis az, hogy közvetítsen, egyengesse a kompromisszumok útját, csillapítsa a feszültségeket a heves tárgyalásokon. Méregként hatna, ha itt valaki azt hinné, hogy az elnökség során azon kell lennie, hogy a saját preferenciáit érvényesítse.

Más szóval: az EU-t a jövő év közepén „gyengeségi szünet” fenyegeti. Attól kell tartani, hogy az EU fatális gyengeségbe esik. Először is májusban lesznek az európai választások, és a bizottság az új Európai Parlament megalakulásáig béna kacsa lesz. A nemzeti kormányok figyelmét és energiáját éppen a magyar soros elnökség kezdete idején az köti majd le, hogy Ursula von der Leyen újra a bizottság elnöke lesz-e, vagy sem, és ugyanez a kérdés fennáll Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, valamint Joseph Borell külügyi főmegbízott esetében is.

Mindez késő őszig eltart majd, és talán nem gyengíti, de bizonyosan nem erősíti a tagállamok összetartását. Ez a kohézió azonban az orosz háború idején létszükséglet ahhoz, hogy lefogják a magyar kormány esetleges egyoldalú lépéseit.

Az EU túl fogja élni azt is, ha hat hónapig a Fidesz ül a tanács kormányrúdjánál, és a magyar kormány – a törvénykezés terén legalábbis – nem tud sok mindent elrontani. Ugyanis az újonnan megalakuló bizottság addigra még nem fog jelentős törvényhozási javaslatokat beterjeszteni.

A magyar elnökség azonban egészen bizonyosan nem fogja erősíteni az Európai Unió „világpolitika-képességét” – írta a konzervatív lap volt brüsszeli tudósítója.