Magyarországon a nőverés is a hatalom megtartásáról szól

Az elmúlt héten sorra érkeztek a nőket semmibe vevő hírek: Lengyelországban az abortuszt szigorító alkotmánybírósági döntés ellen tüntetőket, közöttük a nőket is megtámadta a feketeruhás „B közép”. Magyarország abortuszellenes nyilatkozatot írt alá mintegy harminc másik országgal együtt. Kövér László házelnök Cégénydányádon a Tisza István szobor avatása apropóján a családvállalásról azt tudta mondani: „megfellebbezhetetlen igazság, hogy a világ azoké, akik teleszülik.” Női mivoltomban arculcsapás volt mindegyik, és elképesztett az is, hogy milyen kevés, ímmel-ámmal hümmögő reakciót váltottak ki.

 Vásárhelyi Máriát nem csak azért hívtam fel, mert egy Facebook-bejegyzésben – nem sokadmagával –  a kövéri megjegyzésre elítélően reagált, hanem azért is, mert kíváncsi voltam, szociológusként hogyan látja, miként változott meg a hangnem a nőkkel szemben, miért egyre durvább a nőkkel szembeni erőszak?

Lassan gombolyítjuk fel az igazság fonalát. Vásárhelyi Mária azt mondja, ma Magyarországon mindenben a kettős beszéd jelenik meg. Megmutatkozik abban, hogy 30 másik országgal aláírják, hogy tiltsák be az abortuszt (A „Genfi Konszenzus Nyilatkozatának" nevezett nyilatkozat a Trump-adminisztráció kampányának része, amely az Egyesült Államok külpolitikáját egy konzervatívabb irányba terelné. – A szerk.), ám mivel tudják, hogy itthon rendkívül népszerűtlen intézkedés lenne, itt azt mondják, semmilyen változtatást nem terveznek az abortusz törvényben. Ez a hatalom ugyanis mindig, mindenhol azt mondja, amiről úgy gondolja, hogy akkor és ott azt szeretnék hallani.

Ugyanez nyilvánul meg a nők elleni erőszak ügyében is. Szórakoznak az isztambuli egyezménnyel is, évek óta nem írják alá, és közben semmiféle elfogadható magyarázatot nem adnak arra, hogy miért nem. Ugyanakkor hoznak törvényeket a nők bántalmazása ellen.

Valójában persze, „semmiről nem gondolnak semmit”, minden csak a propagandáról szól. Egyértelműen csak az érdekli őket, hogy itthon népszerűek legyenek, és valamilyen módon, külföldön is odacsapódjanak, ahol éppen az érdeküket látják.

Ezért nekünk a XXI. században ismét elölről kell kezdenünk a nők jogaiért való küzdelmet? – kérdezem.  Vásárhelyi Mária szerint, a bántalmazással kapcsolatos magatartásuk teljesen megmagyarázhatatlan. Tudjuk, hogy Magyarországon hetente hal meg egy nő bántalmazás miatt, és nem érti, mit lehet azon vitatkozni, hogy ez így nincs rendben! Azt is tudjuk, hogy minden negyedik vagy ötödik nőt rendszeresen bántalmaznak otthon. A szociológus egyszerűen nem hiszi el, hogy ne lehetne úgy föllépni ellene, hogy a következmények elvegyék a férfiak kedvét a nők bántalmazásától.

Közbevetem, ha azt hallják az emberek, hogy a nő helye a konyhában van, és ha szülne három gyereket, biztos nem verné a férje, akkor viszonylag nehéz fellépni a bántalmazók ellen. Vásárhelyi Mária szerint, egy kormánynak normális esetben az lenne a dolga, hogy hadat üzen azoknak, akik bántalmazzák a feleségüket. Csakhogy tudjuk, a nőbántalmazásnak Magyarországon nagyon mélyen beivódott kultúrája van, a hatalmon levők pedig azért szajkózzák az undorító, macsó dumákat, mert azt gondolják, hogy ezzel több támogatót nyernek, mintha kiállnának a nők jogaiért.

Értem, bár elfogadni nem tudom. Ugyanakkor azt már egyáltalán nem értem, hogy még olyan nők is vannak, akik nem csak befogják a szájukat, de még ki is állnak a macsó dumát hangoztató, nőket bántalmazó férfiak mellett. A miértre a szociológus azt feleli, azért, mert a nők még ma is rettenetesen ki vannak szolgáltatva, különösen  egy kis közösségben, ahol abszolút semmiféle védelemre nem számíthatnak. Nekik együtt kell élni a bántalmazóval, mert számukra nincs más megoldás. Nyilván, egy nagyon hosszú felvilágosító kampány eredményeként el lehetne érni, hogy ne tűrjék ezt, de kampány helyett nálunk a „teleszülés” jön. Pedig az már a szélsőjobb legszélének se tetszik, hogy valaki úgy beszél a nőkről, mint a tenyészállatokról. Ráadásul értelme sincs annak, amit Kövér László mondott. Azon túl, hogy aljas és gusztustalan, teljesen értelmetlen is.

Mégsem sok politikus szólalt fel ellene, de az ellen a lenéző hangnem ellen se, ami a nők ellen Magyarországon sokszor megnyilvánul – horgad fel bennem a harag. Vásárhelyi Mária azt feleli, ő már a 2010-es évek elejétől kezdve sérelmezi, hogy a parlamentben beszólnak a nőknek, emlékezhetünk a „vegyél baby dollt”, meg „ülj már le anyukám” bekiabálásokra. Pedig normális országban ilyet képviselő nem mond, de ha ki is csúszik ilyesmi a száján, akkor rendreutasítják, a többi képviselő pedig érzékelteti vele, hogy így nem lehet beszélni. Senkivel. Se nővel, se férfival. Nálunk pedig úgy tekintenek a beszólásokra, hogy az „vele jár”. És ebben sajnos mindenki benne van. Ahogy abban is, hogy egész Európában Magyarországon ül a legkevesebb nő a parlamentben. Az összes képviselő mindössze tíz százaléka tartozik a második nemhez.

Felteszem, ez is az orbáni „elegem van a politikai korrekt beszédből” kitétel következménye, szúrom közbe. A szociológus szerint az egész hangnemnek ez az egyik gyökere. Pedig nem csak a korrekt beszédre, de mindenfajta  korrektségre rendkívül nagy szükség lenne. A jelenleg hatalmon lévők – ahogy a Trump is – épp  azért utálják és üldözik a korrekt politikai beszédet, mert az keretek közé szorítaná őket. Mondjuk olyanba, hogy a másik ember méltóságába nem lehet belegázolni. De nálunk ezt még a jobboldali média is megteszi: számos ember méltóságába belegázol minden nap.

Mikor megkérdezem Vásárhelyi Máriától, hogy akkor itt minden a hatalomról szól, azt feleli, természetesen. Orbán Viktor képes volt háromnegyed órát vitatkozni az EP-ben arról, hogy a gender szó benne lehet-e az EU-csúcsról kiadott dokumentumokban, vagy sem. Ő csak azon csodálkozik, hogy Európa vezetői belementek egy ilyen vitába, mikor az egész csupán ócska provokáció volt, és kizárólag belpolitikai célokat szolgált. A magyar miniszterelnök ezzel szórakozik, miközben pusztít a koronavírus-járvány.

S, hogy legnépszerűbb politikusaink között sok ellenzéki nő van?  A szociológus szerint ez csak azt bizonyítja, hogy a nők éppen olyan alkalmasak bármilyen fontos pozíció vagy politikai tisztség betöltésére, mint a férfiak. Miért is lennének kevésbé alkalmasak? Hisz' sok olyan tulajdonságuk van, ami inkább a nőket jellemzi – mint például a türelem, a megértésre való törekvés –, mint a férfiakat. Ráadásul még egyikőjüktől sem lehetett „bayerzsolt” stílusú beszédet hallani.

Megkérdeztem Vásárhelyi Máriától azt is, akkor kezdjünk megint a jogainkért harcolni? Meddig lehet mindezt elviselni? Azt válaszolta: „Én úgy érzem, hogy már most elviselhetetlen, de nincs más választásunk, mint az, hogy ezt az egészet ne tűrjük, emellett pedig segítsünk azokon a bántalmazott nőkön, akiken tudunk.” Aztán megnyugtat, változik a világ! „Azt látom, hogy a most felnövő, a „Me Too” mozgalmat komolyan vevő generáció sokkal öntudatosabb, magabiztosabb, képes kiállni saját jogaiért. Velük már nem lehet majd azt megcsinálni, amit most még megcsinálnak velünk!”