Magyarországon nem cél, hogy az iskolákban jól működő könyvtárak legyenek

Az iskolai könyvtárak az intézmény életének központi, a jövő szempontjából fontos, nélkülözhetetlen részei. A hátrányos helyzetű térségekben ezek nyújthatnának lehetőséget a hátrányok kompenzálására. Itt kaphatnának lehetőséget a diákok a könyvek, az olvasás megszeretésére, az információszerzés megtanulásához.

Minderről a neve elhallgatását kérő Adriennel, egy vidéki város általános iskolájának könyvtárosával beszélgettünk. Mint mondta, országos szinten kezdeményezték, hogy a Pedagógusok Szakszervezetének keretein belül alakuljon tagozat, amely képviseli a könyvtárosok és a könyvtárostanárok érdekeit. A tagozatot május 16-án hozták létre. 

Persze az iskolai könyvtárosok országszerte sokkal többen lehetnek, mint egyelőre a tagozat tagjai, csak a státusztörvény miatt sokan még attól is félnek, hogy belépjenek a szakszervezetbe. Adrienn azonban bízik benne, hogy „meggyőző erővel” majd többeket is rá tudnak venni a csatlakozásra. A szakszervezeti tagozattól egyébként érdekképviseletet várnak, és egy olyan közösséget, ahol egymást és a szakmát is segíthetik. 

Ahogy Adrienn mondja: „elszigetelődünk a könyvtárakban, pedig nagyon sok problémába ütközünk”. S hogy mik ezek a problémák? 

Országszerte megfigyelhető, hogy egyre több iskolában csökken a könyvtárak szerepe az iskolai életben. A könyvtárostanárokra inkább szakos kollégaként, mint a könyvtárat szakszerűen működtető pedagógusként van szükség. Az is probléma, hogy a kortárs gyermekirodalom, de gyakran még a kötelező irodalom is hiányzik a könyvtárból. A magyarázat pedig igencsak lélekölő: nincs rá keret. 

Pedig nagyon sok iskolában vannak még működő könyvtárak. Egy jól felszerelt könyvtárban nem csak nyomtatott irodalom, hanem elektronikus adatbázisok is elérhetők, amivel a tanulás terén olyan hátrányok is kompenzálhatók, mint a digitális eszközök hiánya, vagy a digitális írástudás hiányosságai. Egyáltalán, a tanulási módszerek csiszolhatók. Az iskolai könyvtár szerepe az, hogy beszerzi, őrzi, hozzáférhetővé teszi a tudást, az információt. 

A státusztörvény bevezetésével elég visszás helyzet alakult ki a könyvtárostanárok és a nevelést-oktatást segítő besorolású (NOKS-ok) iskolai könyvtárosok között. Az elmúlt hónapokban előfordult olyan eset, hogy pedagógus végzettségű kollégát NOKS-os kategóriába soroltak át, ami felháborító. Fokozza az ellentéteket, hogy a nevelés-oktatást segítő (NOKS) kategóriába tartozó iskolai könyvtárosok annyit keresnek, mint egy technikai dolgozó, egy takarítónő, vagy egy rendszergazda az iskolában. A törvény szerint nem tarthatnak könyvtárhasználati órát sem a diákoknak; az pedig a jelenlegi pedagógushiány mellett megoldhatatlan, hogy a könyvtáros mellett ott legyen egy pedagógus is az ilyen foglalkozásokon. A NOKS besorolású iskolai könyvtárosok gyakorlatilag nem is kapnak óraszámokat az éves tanmenetből. Ellenben, bár a pedagógushiány miatt a törvény szerint egy NOKS-os besorolású személy – legyen akár könyvtáros is –, egyedül nem lehet a gyerekek között, mégis beküldik őket órára, ügyelni a szünetekben, mert nincs elég pedagógus. Igaz, nem szakszerűen helyettesített órát tartanak, hanem gyermekfelügyeletet látnak el. Csakhogy ezzel meg a gyerekek tanuláshoz való joga sérül.

Adrienn szerint a gyerekeknek nem csak lenne, hanem határozottan van is igényük az iskolai könyvtárra, mert az egy olyan közösségi hely, ahol nyugodtan olvashatnak, kikapcsolódhatnak. Adrienn szerint az iskolai könyvtáraknak épp az a szerepük, hogy semleges helyek tudnak lenni, és a diákok még információkat is tudnak szerezni. Pontosabban semleges helyek tudnának lenni, de van olyan iskola, ahol a könyvtár olyan helyen van, ami beázik, vagy épp az alagsorban, ahol a tisztaság is elég nagy probléma.

Könyvek ugyan még vannak az iskolai könyvtárakban, de a könyvtári állomány már elavult, rongált, s mint már szót ejtettünk róla, újak beszerzésére nincs pénz. Hogy ilyen esetben mit tud tenni a könyvtáros? Adrienn például – amikor tudomást szerzett arról, hogy az iskolája városában fiókkönyvtárakat számoltak fel, akkor – ment „guberálni” a könyvekből, kiszedte azokat, amiket alkalmasnak vélt az iskolai könyvtárba. De ezt mások, másutt nem nagyon tudják megtenni. Ők legfeljebb ajándékozásból juthatnak hozzá néhány darab új könyvhöz. Specifikus esetben, ha a kompetenciaméréseken nagyon alul teljesít egy iskola, kapnak könyveket is az államtól, csak az a kérdés – különösen a hátrányos helyzetű régiókban –, hogy nem túlságosan nagy ár-e ez néhány könyvért.

Amikor tönkremegy egy könyv, le kell selejtezni, viszont vannak olyan tankerületek, ahol még ezt sem engedik. Ott a könyvtárosok leszedik a sérült könyveket a polcokról, kivezetik a leltárkönyvből, és egy dobozban tárolják őket.  

Adrienn beszámolt arról is, hogy a PSZ könyvtáros tagozatának első ülésén több ötlet is született, miképpen lehetne feldúsítani ilyen mostoha körülmények között a könyvtári állományt. Az egyik lehetőség az lenne, hogy a tankönyvpénzből megmaradt pénzt a Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-vel (KELLO) közösen, a KELLO keretein belül a kötelező olvasmányokra költsék el. 

Amúgy az iskolai könyvtárak nyitva tartása is kérdéses, mert ha a könyvtárosok órára vannak beosztva, akkor egyidejűleg nem tudnak a könyvtárban lenni. Az pedig, hogy mire használják az iskolák a könyvtáraikat, igencsak változó. Jó esetben klubhelyiségnek is, rosszabb esetben pedig tanteremnek vagy lomtárnak.

Persze vannak iskolák és olyan lelkes könyvtárosok, mint Adrienn, akik mindent megtesznek, hogy a könyvtár a gyerekek számára az olvasáshoz méltó hely legyen. Megtörtént, hogy amikor egy iskola pénzt kapott az önkormányzattól, és az ottani tantestület úgy döntött, abból a könyvtárat festik ki, a könyvtáros úgy döntött, maga is kiveszi a részét a festésből. Eközben azonban – sajnos – leesett a létráról, és emiatt táppénzre kellett mennie. Mivel pedig a könyvtár kifestése nem tartozott a munkaköri leírásába, nem kaphatott száz százalékos táppénzt, csak 75 százalékra volt jogosult. 

Adrienn szerint „az a nagyon nagy baj, hogy mind el vagyunk szigetelve. De ki kell állnunk magunkért, és a szakszervezet erre ad lehetőséget. Ha nem alakítjuk meg a tagozatot, akkor úgy érzem, belenyugodnánk abba, ami van.” A PSZ új könyvtáros tagozata többek között azért alakult, hogy legyen, aki adott esetben kiáll az iskolai könyvtárosokért is.