A járványveszélyre hivatkozva, fütyülnek a jogainkra

– Véleménye szerint, meddig terjedhet az operatív törzs jogköre a személyes adatok és a privát szféra vizsgálatában, van-e bármilyen eszközünk állampolgárként ennek megtagadására?

– A problémát egy tágabb kontextusba helyezném, ez pedig az információs jogok érvényesülése a koronavírus-járvány idején. Az ezzel az alapvető probléma, hogy az információs jogok a dolog természeténél fogva, járványhelyzet idején különösen veszélyeztetettek. Ugye itt két alapvető jogról van szó: az egyik az információs szabadság, tehát az állam átláthatósága, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés lehetősége, a másik pedig a magánélet védelmének a problémája. Úgy tűnik, hogy a veszélyhelyzet – mint különleges jogrend – a politika számára egy olyan esélyt jelentett, hogy az információs szabadságot, meg a magánélet védelmét is nagyon erősen visszaszorítja, illetőleg kétségbe vonja ezeknek a jogoknak az érvényesülését.

Ami az információszabadságot illeti, ebben a tekintetben nagyon árulkodó eset volt, hogy – velünk ellentétben – az összes európai országban a területi járványügyi adatokat nyilvánosságra hozták. Nálunk rögtön azzal kezdődött, hogy amikor az operatív törzs (OT) megalakult, hogy a Müller Cecília közölte, nem hozzák nyilvánosságra a területi adatokat – ezt egyébként a mai napig megtagadják – azért, mert a személyes adatokat kívánják megvédeni. Ezek után, Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vezetője is azt mondta, hogy a területi adatok statisztikai jellegűek, amelyek alapján, magánszemélyek nem azonosíthatóak, így ezek közérdekű adatok, amelyek főszabály szerint, nyilvánosak. Később már helytelenül, azt is mondta, hogy azért mégsem kell nyilvánosságra hozni ezeket, mert döntést megalapozó adatok. Ez téves állítás.

Ezt követően, viszont mégis nyilvánosságra kerültek olyan személyeket azonosítós adatok – ráadásul az elhunytakról –, amelyek erős felháborodást váltottak ki a közvéleményben, főként, hogy teljességgel indokolatlan, a járvánnyal semmiképpen sem összefüggő információk voltak, mint például egy külföldi nagykövetség diplomatájának feltételezett alkoholizmusa. Minderre miért érezhetett kényszert az OT? Ez a törzs nagy dérrel-dúrral nyilvánosságra hozta az elhunytak adatait, sorszámozva, a személyes betegségeik kórtörténetével súlyosbítva, holott addig arra hivatkoztak, hogy a közérdekű adatokat azért nem hozzák nyilvánosságra, hogy a személyes információkat megőrizzék. Ezzel a gyakorlattal nagyon súlyosan megsértik a kegyeleti jogot és ezen a gyakorlaton azóta sem változtattak.

– Egyszerű állampolgárként, mit tudunk tenni az ellen, hogy ne kutakodhassanak olyan magánjellegű információk után, amikhez senkinek semmi közük?

– Ma sajnos semmit.

– Megnyugtatott.

-–Nézze, tudják, hogy amit csinálnak, az jogsértő, de ezzel együtt, teljes magabiztossággal folytatják. Egy jogállamban ilyenkor ennek következményei vannak.

– Milyen mélyre nyúlhatnak a magánszféránkba?

– A vonatkozó rendeletek gyakorlatilag korlátlan felhatalmazásokat adnak. Ha működne hatékony magánéletvédelmi intézmény, akkor ezt a gyakorlatot nem lehetne folytatni. Elvben ott van még az Alkotmánybíróság, alkotmányjogi panasszal lehetne hozzájuk fordulni, de én ebben sem nagyon bíznék. Az Európai Adatvédelmi Testület kiadott egy szöveget, amelyben felhívják a figyelmet, hogy az adatkezelőknek a mostani járványos időkben is biztosítaniuk kell az érintettek személyes adatainak védelmét. Noha ilyenkor korlátozhatóak az egyéni jogok, de ezen korlátozások legyenek arányosak, szükségesek és csak a vészhelyzet idejére korlátozódjanak oly módon, hogy a korlátozások a járvány elhárításának feltétlen követelményét semmiképpen ne lépjék át. Na most, ezek után, megjelennek nálunk olyan kormányrendeletek, amelyek ezeket a jogokat mindenféle  korlát, szükségesség és arányosság vizsgálata nélkül, totálisan korlátozzák. Ezekből kiemelkedik szerintem az a rendelet, amelyik kimondja, hogy az innovációért és technológiáért felelős Palkovics miniszter jogosult minden adatbázisban lévő adatállományt megismerni. Ráadásul nem csak az állami és önkormányzati szervezetek, hanem a magáncégek és a magánszemélyek is kötelesek adatot szolgáltatni.

– Jól értem, hogy akár a számítógépembe is belekotorhatnak törvényi felhatalmazással? Akkor ez az egész a fiktív orwelli totalitarizmust emeli a mindennapi életünk részévé.

– Nem csak az állami szerveket és az önkormányzatokat kötelezhetik arra, hogy adatot átadjon szükség szerint, hanem a magáncégeket sőt, akár a magánszemélyeket is. Öntől is, tőlem is kérhet adatokat Palkovics László – s erre törvényerejű rendelet hatalmazza fel.  

– Ez riasztóan hangzik.

– Valóban. Két további rendelet az operatív törzsről szól, miszerint az elektronikus egészségügyi szolgáltatási térben kezelt személyes adatokhoz férhet hozzá, amelyek az állampolgárok egészségi állapotával kapcsolatos személyes adatokat tartalmazzák. Egy következő rendelet szerint pedig az OT feladatainak ellátásához nem az operatív törzs kapja meg a nevezett adatokat, hanem a belügyminiszter és az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ezzel az egésszel nem csak az az alapvető probléma, hogy az adatkérésre nincs a veszélyhelyzet idején időkorlát, ellenőrzés, szükségesség-bizonyítás, nincs arányosság-bizonyítás – és az adatvédelem egy nagyon fontos szabálya, a célhoz kötöttség sem érvényesül.

– Mégis, mit lehet tenni...?

– Forduljon nyugodtan a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz. Körülbelül ennyi.

– Varga Judit igazságügyi miniszter pár napja megpendítette, hogy a most hozott rendeletekből esetleg a veszélyhelyzet után is megtartanának néhányat. Ön ezt elképzelhetőnek tartja?

– Az európai jogrendben el nem tudom képzelni, hogy a veszélyhelyzet megszűnte után, ilyen szabályokat még hatályban tarthassanak. Főként, hogy a mostani alkalmazásukat is abszurdnak tartom.