Már májusban ki kellene igazítani a nyugdíjakat 1,3 százalékkal

A kormány a múlt héten tudatta, hogy 3,2-ről 4,5 százalékra megemelte az idei inflációs célját. Ezután a nyugdíjasokat célzó kampány indult. Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter a Facebookon üzent: „megőrizzük a nyugdíjak vásárlóerejét...novemberben 91 milliárd forint kompenzáció jár. Ez fejenként átlagosan 39 600 forintot jelent!”. Mit szól mindehhez?

Hát mit mondjak, kapkodtam a fejem, de néha még a levegőt is. Nagyon meglepett ez az „előzetes-végleges” kinyilatkoztatás, hiszen még csak március vége van. Az üdvözlendő, hogy a kormány az idén – szemben az elmúlt évek sajnálatos jellemző gyakorlatával – korán beismerte a 2025. januári nyugdíjemelést meghatározó tervezett infláció tarthatatlanságát. Persze jobb lett volna, ha azt a költségvetési törvény elfogadása előtt teszi, hallgatniuk kellett volna egyes szakértőkre és szervezetekre, akik, amelyek már akkor 4-5 százalék közé tették az idei inflációt. A várható éves inflációs pálya módosításával a kormány előzetesen „átírta” a költségvetési törvényben tervezett inflációt, így a nyugdíjemelés (indexálás) mértékét is. Az új viszonyítási mérték – egyelőre legalábbis – 4,5 százalék.

Mit szól mindennek a kommunikálásához?

Elég zavaros volt már maga az is, ahogy bejelentették, megindokolták és kivetítették az őszi kiegészítő nyugdíjemelés várható mértékére. Egyben kérdéseket vet fel a nyugdíjtörvényben (kiemelten annak 62.§ (3)-(4) bekezdésében) szabályozott kiegészítő nyugdíjemelés módszerére, eljárási menetrendjére figyelemmel. Azt is tudni kell, hogy – elvonatkoztatva a veszélyhelyzettől – a kormánynak a nyugdíjtörvény kellő mozgásteret ad a kiegészítő nyugdíjemelés mértékét, annak időpontját illetően. Ismert, volt már példa arra, hogy a kormány – nem megalapozott tervezés miatt – már jóval november előtt intézkedett a kiegészítő nyugdíjemelésről.

Mennyiben vehetők „készpénznek" a késő őszi kiegészítő nyugdíjemelés szempontjából a kormányzati bejelentés és Nagy Márton új inflációs pályára alapozott számításai?

Engedje meg, hogy a szakmai véleményem vázolása előtt felidézzem a kiegészítő nyugdíjemelés törvényi szabályainak a lényegét. A hatályos indexálás fő szabálya az, hogy éves szinten a nyugdíjemelés mértéke nem lehet kisebb, mint a tervezett árindex, illetve a tárgyév I-VIII. havi tényadatok alapján számított éves várható árindex magasabbika, illetve a nyugdíjas és az általános árindex közül is a magasabb. A jelenlegi módszer, a reálérték megőrzését vállaló, tisztán árkövető indexálás az év egészére vonatkozik. Ami pedig a „készpénzre” vonatkozó kérdését illeti, egy dolog már biztosra vehető: az idén (a kormány szerint novemberben) lesz kiegészítő nyugdíjemelés. Annak „végleges, az év végéig várható mértéke” azonban ilyen korán nem határozható meg (jogilag különösképpen nem).  Erre ősszel kerülhet sor, erre mintha utalás is történt volna. 

Megszoktuk, hogy a nyugdíj-kiigazítást jellemzően novemberben hajtják végre. Igaz, volt olyan év, amikor annyira elszállt az infláció, hogy már előbb voltak kénytelenek kiigazítani. Most is ez vár ránk?

Én sem értem ezt. Hiszen, ha a kormány annyira biztos abban, hogy 4,5 százalék lesz a várható idei éves infláció, akkor miért nem lép már mondjuk májusban? Azután pedig szeptember végén áttekinthetné a hatályos törvényben foglaltak szerint a kiegészítő nyugdíjemelés szempontjából lényeges gazdasági, az inflációt érintő esetleges elmozdulásokat. Más szóval, a nyugdíjasok szempontjából garanciát jelentene, ha a kormány – a szabályozási hatáskörével élve – már áprilisban (kormányrendelettel) előre hozná a 4,5 százalékosra emelt inflációs várakozáshoz igazított nyugdíj-kiigazítást, s az év eleji 3,2 százalékos idei emeléshez adna egy 1,3 százalékos plusz évközit. Ezt alátámasztják Nagy Márton – szerintem idő előtti, illetve novemberre kivetített – számításai is, amit nyugdíj-jogilag inkább „szakmai jóslásnak” tekintek, ugyanis egy bármilyen irányú változást, gyakorlatilag nem lehet kizárni. Megjegyzem: egyes vélemények, a nyugdíjas érdekképviseletek reagálásai azt mutatják, hogy még mindig viták övezik a szükséges kiigazítás mértékét.

A kiigazítás láthatóan elkerülhetetlen az idén is. De valójában ennél is komolyabb lépések kellenének – gondolom én. Hiszen valahogy kezelni kellene a nyugdíjasok életszínvonalának a gazdaság egészéhez kötött javítását is. 

A kialakult helyzetben okszerűen újból eljött – és nem alaptalanul – az igény az indexálás módszerének a megváltoztatására, hiszen ami most van, annak közismert hatványozottan káros hatása a nyugdíjakra és a nyugdíjasokra. Jogos igény, hogy a nyugdíjasok is reális arányban részesüljenek a gazdaság eredményéből. Ezzel enyhülne a nyugdíjak relatív értékvesztése és tompulna a különböző időpontokban nyugdíjba vonultak közötti – nyugdíjösszegben is megmutatkozó – különbség. Ehhez szakmai véleményem szerint hozzátartozik az egyébként is bonyolult „nyugdíjas múlt rendbetétele”, vagyis egy jól kidolgozott, célzott, reálisan ütemezett külön nyugdíj kiegészítés(korrekció).

Közeledve a jövő évi országgyűlési választásokhoz, néhány párt programja már tartalmaz a nyugdíjrendszert és a nyugdíjasokat érintő ígéretet, javaslatot. Mit lát? Mit gondol ezekről?

Azt jónak, sőt szükségesnek is tartom, hogy már születtek – és fognak is – konkrét javaslatok, ígéretek a nyugdíjasok élethelyzetének javítására. Ezek egy részét jó irányúnak, tisztességesnek tartom – igaz, még csak az általános kereteket ismerem. Van olyan javaslat is, amelyen még célszerű dolgozni, és jobban kibontani, a hatásokat és a végrehajthatóság kereteit átgondolni. Ugyanakkor az eddig megismert programokban még nem olvastam magát a nyugdíjrendszert, a nyugdíjrendszer konkrét intézményeit érintő javaslatokat. S ha találunk is azt karcoló javaslatokat, azokat szakmailag nehéz még korrekten értékelni. Én egyelőre nem is vállalkozom erre. A nyugdíjrendszer egy igen bonyolult intézményrendszer, a módosításához is komoly és többirányú elemzés, vita stb. kell. Egy, a felszínen jónak tartott módosítási javaslat is okozhat a részletek ismeretében gondokat, problémákat, sőt, kiderülhetnek előre nem látott ellentmondások is. Különösen idő előttinek tartom, ha valaki „nyugdíjreformról”, „új nyugdíjtörvényről” beszél, s úgy, hogy annak jellegére, egyes összefüggő elemeire, az akkor hatályos nyugdíjrendszerhez való viszonyára, a társadalmi és gazdasági feltételekre, a működtetés sokirányú tényezőire nem tér ki.

Ön mit tart egyelőre reálisnak?

Én inkább a működő nyugdíjrendszer egyes elemeinek jól átgondolt, hatásvizsgálatokkal alátámasztott, változtatásra megérett módosításait tartom reálisnak. A módosítások célja az egymásra halmozódó ellentmondások, igazságtalanságok ellentmondások lehető tompítása, figyelemmel arra is, hogy a hosszabb távú kihívások későbbi kezelését alapvetően ne nehezítse. Az elmúlt időszakban ilyen megközelítésből több figyelemreméltó, szakmai vitára, majd szélesebb körű megmérettetésre alkalmas, de már rövid távon realizálható anyag, javaslat is született. Ám ehhez is politikailag, gazdaságilag és társadalmi szinten is nyugodt időszakra lenne szükség.

Mit tanácsol?

Mindezektől függetlenül, elemezni és értékelni kell a nyugdíjasok helyzetének eltérő alakulását, a változó egyéni nyugdíjjogi-gazdasági körülmények hatását. És lehetőleg minél gyorsabban intézkedéseket kell kidolgozni a jól ismert problémák reális kezelésére. Ez messze több, mint szakmai kívánság, ez tisztesség kérdése is. Tudva azt is, hogy államháztartási korlát áll a nyugdíjasok helyzetének differenciált javítása útjában, ám ezzel együtt sem látok objektíve kizáró okot, főleg, ha a döntéshozók reális keretben gondolkodnak.

Ha már beszélgetünk, nem lehet kihagyni a kormány ötletét, amelyet nehéz nem a választási kampány részeként értelmezni, nevezetesen azt, hogy valamilyen módon vissza tervezik téríteni egyes élelmiszerek áfáját?

Egyelőre nem látok olyan rendszert, amelyet a működőképesség szempontjából értékelni lehet. Több a kérdés, mint a válasz. A kormány azt ígérte, hogy egyszerű lesz a kormányrendeletben szabályozott eljárás, az október 1-jétől hatályba lépő rendszer. Ezt most még csak remélni lehet. Azt azonban nem értem, ha egyszerű a megoldás, akkor miért kell várni az Idősek világnapjáig, hiszen a nyugdíjasok addig is vásárolják az érintett termékeket. Úgy érzem, az egyszerűség – ideértve a „nyugdíjas kártya költségét”, az ahhoz kapcsolt egyéb feladatokat – drága, bonyolult, sokirányú feladatsor teljesítését igényli. A tévedés jogát fenntartva, úgy gondolom, aki ezt a megoldást szorgalmazta, az a felvázolt eljárásban lévő propagandalehetőséget helyezte előtérbe. Önmagában a „mindent tudó adatbázisok” összekapcsolásánál messze többnek érzem az informatikai, ügyviteli feladatokat. Szerintem külön speciális személyi adatbázist is létre kell hozni, mert más, a nyugdíjfolyósítást biztosító adatbázisba nem célszerű integrálni, sőt attól tartózkodni kellene. Ezen túl, biztosítani kell a vásárlás, az arra jogosultnak járó áfa-visszatérítés és a nyugdíjfolyósítás időpontja közötti összhangot. Ha jól olvastam, a kormány ugyanis azt ígérte, hogy az aktuális vásárlástól számított 30 napon belül a nyugdíjjal együtt folyósítja a majd meghatározott áfa-visszatérítés összegét. Folytathatnám a kérdéseket, a megoldandó feladatokat. Természetesen, korrekt, tényszerű és részletes értékelés csak a kormányrendelet ismeretében alakítható ki. Összességében azonban azt mondhatom, hogy a bejelentett intézkedést drágának és életszerűtlennek tartom, gyakorlati gondokkal megfűszerezve. Azt sejtem, hogy a nyugdíjasok többségét a visszafizetett összeg folyamatos számolgatása várhatóan leköti. Talán célszerűbb, takarékosabb és a nyugdíjasok szempontjából jobban követhető lett volna, ha a nyugdíj mellett meghatározott összegű kiegészítést, illetve pótlékot folyósítanának mindaddig, amíg arra szükség van.

A KlikkTV témához kapcsolódó korábbi, 2024. szeptember 7-i adása itt nézhető meg: