Már megint a nyugdíjasok előlegeznek
Hónapról hónapra egyre markánsabban látszik, hogy elkerülhetetlen lesz a nyugdíjak visszamenőleges korrekciós emelése az idén. A múlt héten kijött új adat szerint áprilisban már 3,9 százalékos volt az infláció, s szinte borítékolható, hogy a gazdasági folyamatok szükségessé teszik a kormány törvényi kötelezettségből adódó korrekciós intézkedését, amely a „sajátos” tervezésre is visszavezethető. Ez utóbbin a kormány nem hajlandó változtatni, és a lényegen, az indexálás jelenlegi rendszerén sem. „A 2020-as költségvetési törvényhez kiadott tervezési köriratból látszik ez, a nyugdíjemelést továbbra is a 2020-ra tervezett inflációhoz kötik” – mondja Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt főigazgatója.
„Az utóbbi években nem az idén először fordul elő, hogy a nyugdíjemelés mértékét meghatározó tervezett inflációba a szokásos tervezési hibahatárt meghaladó változások következtek be, ám érdekes módon a választások előtt valahogy mindig alultervezés van, pedig a rendszerben elvben a felültervezés is előfordulhat” – mondta portálunknak Barát Gábor. Mivel az évenkénti nyugdíj emelés mértéke nem tényadatokon alapul, az azt meghatározó folyamatok változása, s így a későbbi korrekció persze nem zárható ki.
Ugyanakkor mindenképpen elgondolkoztató a helyzet, ami a 2019-es nyugdíjemelés korai tervezése miatt kialakult. Azt már megtapasztalták a nyugdíjasok, hogy „másként fog a ceruza” választás előtt és után, hiszen nem mindegy a tervezési hibahatárt meghaladó eltérés, mert ez már a nyugdíjasok „bőrére” megy – emlékeztetett a szakértő, rámutatva: „ennek vagyunk tanúi 2019-ben, mert a törvény szerinti novemberi kiegészítő nyugdíjkorrekció mértékét, illetve összegét januártól a nyugdíjasok előlegezik.
A Központi Statisztikai Hivatal jelentéseiből a következő látszik: januárban a fogyasztói árak 2,7 százalékkal haladták meg az előző év januári szintet, februárban 3,1, márciusban 3,5, áprilisban pedig már 3,9 százalékos volt az ütem. A trend és a legutolsó adat egyaránt azt valószínűsíti, hogy az idén meglesz az egy százalékpontos eltérés a tervezett és a várható infláció között.
A nyugdíjtörvény szerint a novemberi kiegészítő nyugdíjemelésnél – ha az a kedvező – a nyugdíjasok fogyasztóiár-növekedését alapul véve kell a várható inflációt meghatározni. Ha az 1 százalékponttal meghaladja a tervezettet, akkor novemberben január 1-jére visszamenőleges kiegészítő emelést kell végrehajtani, majd a decemberi havi nyugdíjat már az emelt összeggel kell folyósítani – magyarázta Barát, megjegyezve: a törvény sajátos utalási és emelési szabályokat ír elő arra az esetre, amikor a tervezett és a várható infláció közötti eltérés nem éri el az 1 százalékpontot.
Sajnos 2010 után bevett gyakorlattá vált, hogy a tervezett inflációt is tartalmazó következő évi költségvetési törvényt már az adott évet megelőző év nyarán fogadják el. Ez Barát szerint gyakorlatilag megkérdőjelezi a megalapozott tervezést, hiszem akkor még nincs elfogadott zárszámadási törvény, és a tervezés időszakának pénzügyi, gazdasági folyamatai sem láthatóak kellő biztonsággal. „Ezt különösen bizonyítja a 2019.évi nyugdíjemelés kapcsán érzékelhető elégedetlenség” – húzta alá.
A 2019. évi nyugdíjemelés meghatározásának folyamata kiválóan illusztrálja Barát Gábor szerint a fentieket: a tavaly nyáron elfogadott 2019. évi költségvetési törvényben előírt tervezett inflációs mérték (2,7%) már a törvény kihirdetésekor is minimum kétséges volt, szakemberek már akkor figyelmeztettek annak alultervezett voltára, mondta. „Ismerve a pénzügyi, gazdasági, kiemelten inflációs – igaz, csak időszaki – várható adatokat, egyértelműnek tűnik, hogy korrekciós nyugdíjemelésre kell sort keríteni ősszel, addig pedig a nyugdíjasok előlegeznek”.
A jelenlegi rendszer – ahogy Barát Gábor kifejtette – csak akkor működik korrekten, ha a tervezés során sikerül jól „belőni” a januári emelés mértékét. Olyan esetekben, amikor már a nyugdíjemelés évének elején, főleg tervezési okok miatt, megalapozott az igény a pótlólagos emelésre, és ez az igény az egyre erősödik, akkor a kormánypolitika hajlamos „gesztusként, egyedi adományként” eladni a törvényi kötelezettséget, vagyis mintha kegyet gyakorolna.
Barát úgy számol, hogy 2019. januárban már 3% feletti nyugdíj emeléssel kellett volna indítani. s hogy mennyi is az annyi? A minimum egy százalék körüli visszamenőleges emelés egy átlagnyugdíj (130 ezer forint/hó) esetén 13 ezer forintos egyösszegű kifizetést jelentene. Azt már mi tesszük hozzá, hogy a választások előtti osztogatás – már ha éppen utalványban történik – ennél kisebb összeget szokott jelenteni, az átlag tízezer forint.
„Lehet, hogy a sonka és a krumpli helyett az idén ezt kapják majd a nyugdíjasok a választások előtt – már ha előre hozzák a kifizetést, amire azonban – politikai megfontolásokból – van is esély” – mondja Barát, nem véletlenül fogalmazva így. Ugyanis szerinte „nem zárható ki, hogy az idén, valamilyen ’sajátos’ központi és helyi juttatások helyett vagy mellett előre hozzák a novemberi kiegészítő nyugdíjemelést, már az önkormányzati választás előttre”. Hozzátette: „ez nem lenne példa nélküli, mert a politikai érdek sokszor mindent felülír. Még akkor is, ha ez gyengíti a nyugdíjrendszer stabilitását, a szükséges és lehetséges kiszámíthatóságot, de főleg a nyugdíjasok bizalmát.
Barát szerint azonban nem csak az emelés gyakorlatán, hanem annak módszerén is indokolt lenne változtatni. A nyugdíjrendszeren belül kialakult, sajnos esetenként kialakított igazságtalanságok miatt nem véletlenül vetik fel egyre többen a változtatások igényét, természetesen szakmailag korrekt elemzés, modellezés után. A belső ellentmondások ugyanis egyre nehezebben magyarázhatók – fejtegette a szakember.
Különösen irritáló szerinte a nyugdíjak erőteljes lemaradása, leszakadása a bérektől, amit az Európai Uniónak benyújtott konvergenciaprogramban szereplő makrogazdasági előrejelzések (bérnövekedés, illetve a nyugdíjindexálás módszerének változatlansága) csak tovább növel. Sajnos a régebben és az újonnan megállapított nyugdíjak közötti különbség is egyre erősebben jelentkezik, ami pedig az indexálási módszer változtatásának szükségességét igényli, vagyis azt, hogy a nyugdíjemelésnél a bérnövekedésnek is helye legyen. Emellett szükséges lenne egy számításokkal alátámasztott, differenciált nyugdíjkorrekciós intézkedési csomag kidolgozása, amit szintén egyre többször és egyre többen vetnek fel – ahogy azzal korábban már többször is foglalkoztunk.
