Már nem gondolkodunk a jól élésben, túlélni akarunk

„A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatok és intézmények finanszírozása sosem volt bőségesnek mondható, a legtöbb szolgáltató és intézmény csak szűkösen, térítési díj és ezen felül önerő bevonásával volt képes működését biztosítani. A kormány által bejelentett, rezsiköltségeket érintő intézkedések a szociális ellátórendszert – mint közületi nagyfogyasztókat – már az ősz során olyan helyzetbe hozzák, amely gyakorlatilag a működésképtelenné válást eredményezik” – állt abban a nyílt levélben, amellyel a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete és a Szociális Szakmai Szövetség Fülöp Attilához, a Belügyminisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárához fordultak még július végén. A szociális szféra helyzetéről és a kormány reagálásáról a Hírklikk Szoboszlai Katalinnal beszélgetett.

Ez egyfajta segélykiáltás volt? 

Igen. Komoly gondok lehetnek az ősztől kezdve, ha a kormány nem segít. A legnagyobb bajban a civil szervezetek, az NGO-k által fenntartott intézmények lesznek, mert a megnövekedett rezsiköltségeket nem tudják honnan előteremteni. Végeztünk egy gyors felmérést, hogy legyenek számadataink is. Ebből kiderült, hogy több intézmény úgy látja, a három-négyszeres gázszámlákkal még az idén veszélybe kerül a működése. Emellett azt látjuk, hogy nemcsak a civil szervezetek, hanem a települések önkormányzatai is bajban lesznek. 

Az állami normatíva jár a civil szervezetek által fenntartott intézményeknek is?

Igen, csakhogy az nem elég a három-négyszerése emelkedő rezsire, és a nem hatósági áras üzemanyagra. Az utóbbi kimondottan azokat a szociális szolgáltatókat érinti, ahol mindennapi szükséglet, hogy autóval közlekedjenek, mint például a támogató szolgálatoknál, falu-tanyagondnokoknál, utcai szociális munkánál, vagy az ebéd házhoz szállításánál.  

A szociális ellátás állami feladat.

A jelenlegi állami és önkormányzati forrás maximalizált még akkor is, ha kötelező állami feladatot látnak el, vagy pályázaton keresztül, önkormányzati szerződéssel működnek, Szabályozva van, mennyit kaphatnak a költségvetési törvényben. Kicsit jobb helyzetben vannak az önkormányzati, még jobban az egyházi fenntartású intézmények. Utóbbiak azért, mert az állami támogatás mellett megkapják az egyházi kiegészítőt is.  

Kaptak bármilyen választ a Belügyminisztériumtól?

Nem, dehogy. Egy-egy sajtóhírben látjuk, hogy mintha lenne valami, de aztán az sincs. Illetve azt olvastuk, hogy mintha az egyházi fenntartású intézményeknél készülnének valamilyen kompenzációra, de még az sem biztos. Viszont a civil vagy önkormányzati fenntartású intézményekkel kapcsolatban még ilyen hírt sem találtunk. A kormányzati kommunikációban pedig semmi sincs. 

Mennyi pénz hiányzik a működéshez?

A kisebb szolgáltatásoknál milliós nagyságrendű, nagyobb szervezeteknél több tízmillió forintos költségvetési hiányt generálnak ezek az intézkedések, és nem beszéltünk még az inflációról. A kihirdetett költségvetési törvény pedig nem nyújt fedezetet ezekre a kiadásokra. Az ellátórendszerben viszont nincs tartalék vagy külső forrás, amely képes lenne ellentételezni a megnövekedett rezsikiadásokat. A kormányzati intézkedések előtt e téren sem zajlottak előzetes egyeztetések, adatgyűjtések, teljesen hiányzik az ezzel kapcsolatos ágazati tájékoztatás, párbeszédre épülő kommunikáció.

Mi lesz, ha a kormány csak megvonja a vállát és nem segít?

Már az ősszel várhatóak a szolgáltatások működési problémái. Ezek mértékét jelzi, hogy a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszerben majdnem százezer ember dolgozik, és csaknem egymillió emberről gondoskodik különböző szolgáltatások nyújtásával. Ezzel egyike a legnagyobb közszolgálati rendszereknek. Ez a rendszer került most veszélybe.

Milyen típusú intézményekről beszélünk?

A legsérülékenyebb társadalmi csoportokat segítő szolgáltatásokról és intézményekről: a hajléktalanokat, az időseket, a fogyatékkal élőket segítő és a gyerekek ellátását végző civil fenntartású intézményekről. De szerintem ezt még az állami és az egyházi kézben lévők is meg fogják érezni.

Ha a bentlakásos intézmények bezárják a kapukat, hová kerülnek az idősek, a sérültek, a gyerekek?

A törvények szerint az alapellátások terén, a szociális és gyerekjóléti alapellátásban az önkormányzatok a felelősek. A szakellátások tekintetében az átmeneti elhelyezés, illetve a tartós bentlakásos ellátás, vagy a rehabilitációs intézmények az állam hatáskörébe tartoznak. Az állam viszont kiszerződteti ezeket a feladatokat, egyre nagyobb részben, és az egyházak veszik át. A civilek főleg a hajléktalanellátásban vállalnak szerepet, az utcai szociális munkában, éjjeli menedékhelyek fenntartásában. A fogyatékkal élőknél a támogató szolgáltatásokat, a nappali ellátásokat végzik leginkább. A gyerekeknél is napközbeni ellátásban vesznek részt, például tanodát, Biztos kezdet gyerekházat működtetnek.

Mi lesz velük, ha az intézmények nem tudnak fűteni? Hazakerülnek a bentlakásos intézmények ellátottjai? 

Az idősek biztosan nem. Akik bekerülnek idősotthonokba, önellátásra részben vagy egyáltalán nem képesek. Ezért is kerültek be. Lehet, hogy lesz, akit haza tud vinni a család, mert a rokonok között van, aki el tudja látni 24 órán keresztül, de akkor az a családtag nem megy el dolgozni, nem keres pénzt, csak jó esetben azt az 55 ezer forint körüli összeget az otthonápolásért, amit ezért az államtól kap. Tehát megszűnik adófizetőnek lenni és még a rezsit sem fogja tudni kifizetni. 

Mi van akkor, ha a szakellátásból sokan az utcára kerülnek?

Akkor nagyon nagy bajban leszünk. A hajléktalan ellátás sem tudja befogadni a 30 ezer hajléktalan embert. Ha ez sem megy, akkor mi lesz, ha mondjuk most még csak a hajléktalanság küszöbén állókkal növekszik ez a szám? Ne felejtsük el, hogy nemcsak az intézményeket érinti a megemelkedett energiaár, hanem azokat is, akik szociális ellátásokat vesznek igénybe. Ők még nem is tartoznak bele abba az egymilliós szociális ellátást igénybe vevő csoportba, amiről eddig beszéltünk. Ugyanis Magyarország teljes lakosságából mintegy 3-4 millióan élnek szegénységben, akik igen valószínű, hogy nem fogják tudni kifizetni az emelt energiaárakat. Tehát keveset fognak fűteni vagy nagyon alacsony fűtőértéken, vagy csak bizonyos napokon és máskor nem, vagy egyáltalán nem fognak. Ők mind a hajléktalanság veszélyzónájában lesznek. Télen a hideg lakásokban fognak fagyoskodni a kihűlésnek kitéve, ami még nem azt jelenti, hogy fedél nélküliek, de a lakásuk már nem lesz alkalmas arra, hogy a téli időszakban melegben legyen. A hajléktalanellátás ezt biztosan nem fogja tudni kezelni.

Az önkormányzatok tudnának segíteni?

A nagyobb városiak valószínűleg igen, de a kisebb települések nem. Ne felejtsük el, hogy az önkormányzatok plusz bevételei a helyi adókból származtak, amiket a kormány sorra elvett, miközben felemelte a szolidaritási adójukat. Valószínűleg lesz majd valamennyi tűzifa juttatás, de kevesebb fa jut majd a megnövekedett igények miatt. 

Mikorra várható ez a helyzet?

Most még meleg van, de majd október végén, novemberben, amikor hideg lesz, akkor fordul kritikusabbra. Amikor az emberek tényleg rádöbbennek majd, hogy valóban magas a számla, ahogyan az intézmények is akkor fogják tudni, hogy mennyivel növekednek a rezsiköltségek. 

Komoly a gond, a kormány nem mond semmit?

Semmilyen információnk nincs. Pedig valamit lépnie kell a kormánynak. Valamit mondania kéne, valami biztatót. Segítenie kéne, nemcsak a lelátóról nézelődnie, hanem beszállni a játékba. Mert akkor tudnánk, hogy mire számítsunk. Kialakíthatnánk a stratégiát, ha már nem is a jól élésre, de legalább a túlélésre.