Maradhat a kormány elszigeteltsége az EU-ban
Most indul a 2023-2024-es politikai évad. Az Európai Unió és a magyar kormány számára is izgalmas időszak következik. Választások lesznek, jövő nyártól pedig elvileg Magyarország lesz a soros elnök. Arról, hogy mi várható a következő időszakban, jöhet-e földcsuszamlás és kopogtat-e az Európai Unió végórája, vagy marad az orbáni elszigeteltség, Magyari Péter újságírót kérdeztük.
Korábban arról írt, hogy művita zajlik a magyar soros EU-elnökség körül. Az inkább előre borítékolhatóan súlytalannak tűnik. De nem szürreális kissé, hogy egy olyan ország legyen az EU soros elnöke, amelytől éppen megtagadja az unió a támogatásokat?
Valószínűsíthetően ez várható. Magyarország jövő júliustól átveheti a soros elnökséget, mert nem látszik annak a realitása, hogy a magyar kormánytól elvegyék ezt a feladatot. Sőt, nagyon is megy a készülődés a magyar elnökségre. És könnyen elképzelhető, hogy amikor ez elkezdődik, akkor még lesznek befagyasztások, lesznek korlátozások uniós forrásainkat illetően. Ez abból a szempontból nem teljesen egyszeri eset, hogy utánunk az a Lengyelország tölti majd be ezt a tisztséget, amely jelenleg szintén teljes befagyasztás alatt áll.
Jó kis időszak vár akkor az EU-ra 2024 és 2025 nyara között. Rögtön a választások után két ilyen nehéz ország lesz az elnök.
Ehhez azt is érdemes azért hozzátenni, hogy az EU-elnökség fontos, és a napi ügyek vitelében technikailag elég komoly feladat, de ez nem azt jelenti, hogy az elnöklő ország kormánya határozza meg az EU politikáját, hanem hogy ő szervezi meg a tanácsban a vitákat, a szavazásokat. Az elnöklő ország leginkább egy levezető elnök. Nyilván az, hogy mit tűznek napirendre egy-egy formáció ülésén, abban van valamennyi diszkréciós joga, de rengeteg automatizmus van az Európai Unió működésében. Van két-háromszáz nyitott dosszié, amit általában egy fél éves ciklusra átvesz az elnöklő ország. Egy csomó tárgyalás már elkezdődött, megy a maga útján, és nem szokás az, hogy az elnöklő ország a szakpolitikai kérdésekbe élesen beleszól, hiszen neki az a feladata, hogy kompromisszumokat járjon ki a tagállamok között.
Az EU-s pénzekről Állóháború címmel írt cikkében azt írja, hogy érdemi változás a magyar kormány és az EU között akkor következne be, ha vagy kormányváltás volna itthon, vagy az unió tagállamaiban kerülnének többségbe az oroszbarát, illiberális erők. A jövő évi európai parlamenti választáson ez bekövetkezhet?
Erre nem látszik komoly esély. A mostani felmérések szerint az Európai Parlamentben elég stabilnak tűnik a most meghatározó négy párt – amelyek akarata érvényesül ténylegesen az EP-ben zajló szavazások alkalmával (a Néppárt, a szocialisták, a zöldek és a liberálisok) – többsége, és az várható, hogy megőrzik pozíciójukat. De ennél is fontosabb az, hogy a Tanács összetételében nem következik be érdemi elmozdulás. A Tanácsban a magyar kormány oroszügyi különállása az, ami igazán nagyon élessé tette a konfliktusokat, és ebben nem várható változás. Választás a közeljövőben Lengyelországban lesz, ahol bárki is kerül hatalomra, marad az oroszellenes politika. Szlovákiában ugyan van esély arra, ha Fico nyer, hogy elindul egyfajta Orbán-féle közeledés az oroszokhoz, de északi szomszédunk egyedül nem volna képes megváltoztatni a Tanács hozzáállását. Ráadásul az eurózóna tagja, ilyen értelemben talán a mozgástere is szűkebb. Hollandiában, amely szintén választások előtt áll, ugyancsak nem várható egy oroszbarát kormány feltűnése. Nincs a levegőben az, hogy az Európa Tanács hozzáállása alapvetően megváltozzon az orosz-ukrán háborúhoz, és ezáltal enyhüljön a nyomás a magyar kormányon, amely nyomásról azt gondolom, elsősorban emiatt a konfliktus miatt vált ennyire súlyossá az utóbbi másfél évben.
