Mártírt csinál a főpolgármesterből az ügyészség?
A kormány aligha jöhet jól ki abból, hogy immár vádat emeltek Karácsony Gergely ellen, amiért szervezője volt a tavaly nyári hatalmas budapesti tömegdemonstrációnak. Erről beszélt a Hírklikknek Kovács János politikai elemző. Az ügyészség nem akarna bírósági tárgyalást, azt javasolták, pénzbüntetést szabjanak ki a főpolgármesterre. Ő viszont többször megerősítette, hogy bíróság elé akar állni, mert Magyarországon most „ez az ára annak, ha valaki kiáll a saját és mások szabadságáért”. Azt is közölte: sohasem fogja elfogadni, hogy „bűn a szabadság melletti kiállás”, „betiltható a szerelem szabadsága”, illetve, hogy megbüntethető bárki, ha másképp gondolkodik vagy szeret, mint a többség.
Használ a hatalomnak, ha mártírt csinál Karácsony Gergelyből?
Attól függ, hogy milyen aspektusból nézzük. Ha nemzetközi politikai oldalról, a kormány európai politikai mozgástere, nemzetközi megítélése felől közelítjük meg a kérdést, akkor szerintem ez egyáltalán nem kedvező, inkább negatív képet fest Magyarországról. Azokat az érveket és azt a narratívát támasztja alá, ami arról szól, hogy jogosak az országgal szemben a jogállamisági aggályok, amelyeket az Európai Bizottság rendre felvet, és amelyeknek most már húsba vágó anyagi következményei is vannak. Elég a már jó ideje befagyasztott forrásokra gondolnunk. Más a helyzet Karácsony Gergely esetében. Úgy vélem, az ő nemzetközi megítélésének az eljárás kifejezetten kedvez, mert ezek után a főpolgármestert olyan szabadságjogi, liberális, az „európai normalitást” képviselő politikusnak látják, aki kiáll az alapjogokért. Ezért is ítélték neki a közelmúltban a holland Geuzenpenning nevű rangos nemzetközi emberi jogi díjat, amelyet évente olyan személyeknek vagy szervezeteknek adnak, akik kiemelkedő szerepet játszanak az emberi jogokért és a demokráciáért folytatott küzdelemben, és szembeszállnak a diktatúrával, rasszizmussal és diszkriminációval. Szerintem énnél többet nem is tehettek volna a főpolgármester nemzetközi megítéléséért, mártír- illetve szabadságharcos-szerepét erősítették. Hogy ezt mérlegelték-e a kormány belső tanácsadói, vagy szándékosan választották a bírósági eljárást? Nem tudom.
Mit nyerhet, vagy mit veszíthet ezzel a kormány?
A kormány motivációit is meg tudom érteni. A kormánypártok azt mérik, hogy a társadalom többsége a Pride-dal, az LMBTQ emberek jogaival, és a hozzá hasonló ügyekkel szemben inkább elutasító, és ha ez a többség a kormány mellé áll az ilyen konfliktusokban, az javíthatja a választási esélyeit. A Fidesz szempontjából az identitáspolitikai kérdések szervesen illeszkednek az Európai Unióval folytatott vitáihoz is, ahol rendszeresen előkerülnek „gender” jellegű témák. Láthatóan úgy gondolkodnak, hogy a választások közeledtével a mozgósítás a kulcskérdés, és mindaz, amivel a főpolgármestert vádolják a vidéki embereket kevésbé érdekli. Magyarország jelentős része ezekről a dolgokról másként gondolkodik, mint mondjuk az európai többség, vagy azoknak az országoknak a polgárai, amelyek tőlünk nyugatabbra helyezkednek el. Mindez a kisebb településeken különösen alkalmas lehet a saját tábor aktivizálására. Budapesten ez persze inkább kontraproduktív, de szerintem a Fidesz sok fővárosi választókerületet már „elengedett”, és alapvetően most a vidék mozgósításában gondolkodik.
Ez az egész bírósági számonkérés valamiféle újabb üzenet az uniónak? A hazai törvényeket mindenáron betartatjuk, még ha azok ütköznek is az európai emberjogi normákkal?
A kormány az Európai Unióval, a Bizottsággal, az uniós szervekkel vitázva, rendre elő szokta hozni az identitáspolitikai kérdések kapcsán, hogy a nemzeti szuverenitás kérdésének tekintjük, miként viszonyulunk az LMBTQ mozgalmakhoz, a melegek közötti házassághoz, a gender kérdéséhez. Maga a Pride engedélyezése vagy betiltása is egy ilyen üzenet volt, ami visszájára sült el, amikor a város vezetése úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe a tiltást, és talált egy jogi kiskaput a rendezvény megtartására. Arra senki sem számított, még maguk a rendezők sem, hogy a tilalom és a fenyegetések ellenére, annyian vonulnak majd ki az utcára, ahányan a rendszerváltás óta még soha máskor.
Arcvesztés nélkül elengedhette volna a kormány ezt az ügyet?
Akkor, amikor a módosított gyülekezési törvény ellenére, százezrek jelentek meg a főváros utcáin, a tiltakozás szelleme már kiszabadult a palackból. Korábban százezres bírságokat helyeztek kilátásba, de mindjárt világos lett mind a kormány, mind a rendőrség számára, hogy ebből a békés tömegből senkit nem lehet kiemelni vagy megbüntetni. Mi maradt? Bejelentették, hogy majd a szervezőket vonják felelősségre. Karácsony Gergely azonnal vállalta a szervező felelősségét, nem tehetett mást az ügyészség, vele szemben kellett eljárást indítani. Az elhangzott kijelentést nem lehet letagadni, el sem lehetett hallgatni, mert az felért volna egy látványos visszakozással, ami a választási kampány finisében a kormány erőtlenségét mutatta volna.
Most viszont egy másik kényes helyzet állt elő: a kormány politikai utasítást adott egy bírósági eljárásra…
Kétségtelenül sokakban felmerülhet az a kérdés, hogyan is állunk valójában az egyes hatalmi ágak szétválasztásával? Már így is sok kritika éri a kormányt a bírói függetlenség és az ügyészség pártpolitikai befolyásoltsága miatt, és lám, most is nyíltan belenyúltak az ügybe. Úgy vélem, ha a kormány ezt szerette volna elkerülni, megtehette volna, hogy az ügy lezárása érdekében nem indíttat ügyészségi eljárást. De szeretnék visszatérni az előbb már említett választási szempontokra: a mozgósítási hasznot előrébb helyezik annál, hogy milyen lesz Karácsony Gergely bírósági meghurcolásának nemzetközi megítélése, vagy milyen további eljárások indulhatnak Magyarországgal szemben. Az is tény, hogy a jogalkotó korábban hozott egy jogszabályi környezetet, ami alapján ez az eljárás megindíthatóvá vált, ettől kezdve mérlegelés kérdése, hogy milyen irányba terelik az igazságszolgáltatást. Nyilván a kormánynak az nem kedvezne, ha Karácsony Gergelyből egy nagy sajtónyilvánossággal kisért, elhúzódó, drámai hangvételű tárgyalással bizonyos értelemben valóban mártírt csinálnak. Ezért választotta az ügyészség a „csendes” botrányt: a bíróság tárgyalás mellőzésével, büntetővégzésben szabjon ki pénzbüntetést a főpolgármesterre. Ezzel felelősségre vonják ugyan a szervezőt, de gyakorlatilag beérik kisebb-nagyobb ejnye-ejnyével, ha egyáltalán a bíróság erre is hajlandó lesz.
