Más szemében a szálkát is…

– Mit szól Kocsis Máté javaslatához?

– Ez egy konzerv indítvány, amit időről-időre elővesz a kormánypárt. Először 2014-ben próbálkoztak vele. Akkor a Norvég Alapnak mentek neki, aminek aztán az lett az eredménye, hogy onnan azóta sem érkezik támogatás Magyarországra. Aztán 2018-ban, a Stop Soros törvény kapcsán került megint elő a külföldről is forrásokhoz jutó civil szervezetek fokozottabb ellenőrzése. Akkor, a titkosszolgálatokat is felügyelő Pintér Sándor belügyminiszter azt mondta, hogy a titkosszolgálatok bárkit törvényesen megfigyelhetnek. Az egykori főtitoknok ezzel igazat mondott, a helyzet ugyanis az, hogy ha egy külföldről támogatott szervezet veszélyt jelenthet az országra, a titkosszolgálatoknak nemcsak lehetőségük, hanem egyenesen kötelességük is az ellenőrzés.

– Mi a baj ezzel? Azt szokták mondani, hogy akinek nincs takargatni valója, annak nem is kell tartania semmiféle vizsgálattól.

– A gond ezzel a benne rejlő hatalmi rossz szándék. Vagyis az, hogy az ellenőrzést, ami az elszámoltathatóság nagyon is demokratikus követelményének az egyik előfeltétele, a kormány a vele szemben kritikus szervezetek fenyítésére használhatja. Nem magával az ellenőrzéssel van a gond, de még csak azzal sem, hogyha ezt a titkosszolgálatok végzik. Minden állam működésének részei az ilyen szolgálatok. A demokráciákban épp úgy, mint a diktatúrákban. A különbség a szolgálatok felett érvényesülő kontrollokban, vagyis az „ellenőrök ellenőrzésében” rejlik. Egy demokráciában szigorúan felügyelik a titkosszolgálatokat, míg a diktatúrákban nem. Nálunk a titkosszolgálatok ellenőrzését a parlament nemzetbiztonság bizottsága végzi. Illetve csak végezné, mert sajnos az elmúlt években a testület nem igazán gyakorolta érdemben a kontrollt.

– Kocsis Máté javaslatából az derül ki, hogy nálunk szinte nincs is semmiféle felügyelete a külföldi pénzekből is gazdálkodó civileknek, vagy médiának. Ez viszont indokolja az ellenőrzést.

– Ez így nem igaz. A civil szervezetek ellenőrzésének törvényben rögzített szabályai vannak, amiket a hatalom be is tartat. Évente beszámolót kell készítsünk, amit a bíróságra kell benyújtsunk és adót fizetünk, a NAV is ellenőriz minket, korábban a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (KEHI) küldték ránk, újabban meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tüntet ki minket a figyelmével. A civil szervezetek működését tehát kormányzati kampányok híján is rendszeresen ellenőrzik. Más kérdés, hogy a kormány iránt kritikus civilek, vagy média vizsgálata rendre sokkal nagyobb hangsúlyt kap és szigorúbb is. Az ellenőrzés szabályai tehát megvannak. Ellenben az, hogy milyen szempontok alapján minősül egy társaság civil szervezetnek már elég rugalmas. Így aztán a Alapjogokért Központ, vagy a Civil Összefogás Fórum (CÖF) ugyancsak „civilnek” számít, bár valójában kormánypropagandát terjeszt közpénzből. Mondanom sem kell, hogy az ellenőrzésük is sokkal engedékenyebb, mint például egy kormánykritikus szervezeté.

– Kocsis Máté szerint a külföldi kormányok által pénzelt szervezetek és média veszélyeztetheti az ország szuverenitását. Ebben azért mégiscsak van igazság, nem gondolja?

– Úgy nagy általánosságban talán igen. Azonban azok a bizonyos külföldi államok, amelyektől időnként a Transparency International Magyarország is kap támogatást, mind Magyarország legszorosabb szövetségesei közül kerülnek ki. A hazai civil szervezetek a legtöbb támogatást Hollandiától, Finnországtól, Svédországtól, Norvégiától, Németországtól vagy Franciaországtól kapják. Ráadásul nem is úgy, hogy számolatlanul öntenék ránk a pénzt, hanem programokat finanszíroznak. A támogatást pedig legtöbbször nyílt pályázatokon vagy hosszadalmas procedúrák eredményeként lehet elnyerni. Például a Transparency International Magyarországnak most fut egy programja, amelynek célja az oknyomozó újságírás mentorálása. Fiatal zsurnalisztákat hozunk össze a szakma tapasztalt képviselőivel, akik támogatják, tanítják őket. Az oknyomozó újságírói mentorprogramunkat valóban külföldi követségek támogatják. Senki ne gondolja azonban, hogy hatalmas összegekről van szó, egy-egy követség általában kétezer, esetleg háromezer eurót ajánl fel és a támogatás sok esetben nem is pénzben, hanem mondjuk egy konferencia vendégül látásában nyilvánul meg. De van egy másik programunk is, amelyre nyílt pályázat útján szereztünk pénzt, méghozzá az Egyesült Államokból. Ebben önkormányzatoknak, konkrétan Óbudának, Szentendrének és Terézvárosnak segítünk a települések részvételi költségvetésének a kialakításában. Ezen programok egyike sem sérti a Magyarország szuverenitását. 

– Akkor mégis mi indokolhatja a kormányoldal igényét a civilek és a sajtó titkosszolgálati ellenőrzésére?

– Ahogy már mondtam, a kormánykritikus szervezetek, illetve sajtó fenyítése, kordában tartása. Illetve talán az, hogy miközben itthon nagy zajt csapnak a civilek külföldi támogatása miatt, a magyar kormány mélyen benne van a környező országokban működő szervezetek finanszírozásában. Jónéhány, a határon túli magyar népességhez köthető szervezet kap rendszeresen komoly anyagi támogatást, méghozzá közpénzekből, vagy közpénz eredetű vagyonból. De arra is van példa, hogy a magyar kormány megpróbált konkrétan beavatkozni egy másik államban zajló választásokba. Emlékezzünk csak arra, hogy a francia elnökválasztáson induló szélsőjobboldali jelölt 10 millió eurós hitelt kapott egy magyar állami pénzből megtámogatott banktól. Márpedig Marine Le Pen kampányának pénzelésével Magyarország beavatkozott a francia belpolitikába. Azt hiszem, erre mondják, hogy a más szemében a szálkát is észreveszi, de a magáéban még a gerendát sem.