Meg akarták akadályozni, hogy Orbán bármeddig is az Európai Tanács elnöke legyen
Óriási lehetett a nyomás Charles Michelen, hogy másítsa meg a döntését, s ne távozzon mandátumának lejárta előtt az Európai Tanács elnöki posztjáról, részint mert rémületet keltett a lehetőség, hogy ideiglenesen Orbán Viktor veheti át tisztet, részint, mert a lépés lerombolta volna a poszt amúgy sem túl erős tekintélyét. Így kommentálta Szent-Iványi István az ügy friss fejleményeit. A külpolitikai szakértő hozzátette, úgy tudja, abban teljes volt az egyetértés, hogy mindenképpen meg kell akadályozni, hogy Orbán töltse be az EU-t kifelé képviselő elnöki posztot. Emellett Michel távozása komolyan bekavarhatott volna az EU öt vezető posztjának patikamérlegen kimért elosztásába is – említett még egy szempontot a külpolitikai szakértő.
Mint arról a Hírklikk is beszámolt, megmásítva a döntését, mégis kitölti mandátumát az EU-s tagállamok állam-, illetve kormányfőit tömörítő Európai Tanács elnökeként Charles Michel, aki végül úgy döntött, hogy mégsem jelölteti magát képviselőnek az európai uniós parlamenti választásokon. Mint emlékezetes, a belga politikus három hete okozott nem kis riadalmat azzal, hogy bejelentette, a Reformer Mozgalom (MR) vallon párt listájának élén indul az EP-választásokon, s megválasztása esetén lemond a Tanács elnöki tisztségéről.
Brüsszelben és a tagállamokban nagyot robbant a hír, már csak azért is, mert – mint ismert – júliusban Magyarország veszi át az EU soros elnökségét, s ha addig nem találnák meg az utódját, akkor Orbán Viktor vehetné át az ET elnöki posztját is. Az első perctől nyilvánvaló volt, hogy a tagállamok ezt mindenképpen el akarják kerülni – mentek is találgatások arra, hogyan lehet kivédeni ezt a helyzetet. Jávor Benedek párbeszédes listavezető portálunknak ezek sorában megemlítette, hogy átmeneti megoldásként felmerült a többi között az Európai Központi Bankot (EKB) nyolc évig irányító Mario Draghi neve, valamint a biztosként a Brexitet levezénylő Michel Barnier személye is. Holott valódi döntési jogok nemigen járnak a poszttal, az elnöknek inkább csak a Tanács működését kell biztosítania, menedzselnie, de szimbolikusan óriási károkat okozna, ha az euroszkpetikus, szélsőjobboldali magyar miniszterelnök töltené azt be, s képviselhetné az EU-t a külvilág felé. S az is érdekes lenne, ha neki kellene megpróbálni elsimítani a tagállamok közötti vitákat.
Nagy megkönnyebbülést okozott tehát Charles Michel bejelentése, hogy visszakozik. Nehezen képzelhető el, hogy ő maga ne lett volna tisztában a fentiekkel. S ha tisztában volt, akkor mi végre ez a pávatánca? Annyira megijedtek a tagállamok, hogy pár hónapig tényleg Orbán lesz a Tanács elnöke, hogy inkább mindent latba vetve, rábeszélték Charles Michelt, töltse ki a pozícióját? Szent-Iványi Istvánt kérdeztük.
Charles Michel nem látta tisztán a politikai jövőjét, és úgy gondolta, uniós képviselő lesz, így mégis a politikában maradhat, bár nem olyan fajsúlyos poszton – kezdte vázolni a helyzetet a külpolitikai szakértő, aki szerint ezért jelentette be, hogy jelölteti magát, miután – vélhetően – nem kapott ajánlatot a jövőre nézve. Minden bizonnyal többféle lehetőség is felmerült a helyzet megoldására, de végül a jelek szerint a legegyszerűbbet választották, rábeszélték a maradásra. Erős nyomást gyakorolhattak rá, s gyanítható, hogy valami posztot is ígértek a politikusnak, aki volt már belga miniszterelnök, öt évig meg a Tanács elnöke, de lévén ötven év körüli, még a pályán akart maradni.
„Ez pedig jó megoldás, már csak azért is, mert így biztosan nem lesz Orbán az elnök” – mutatott rá Szent-Iványi, emlékeztetve arra, hogy Michel távozása amiatt váltott ki hatalmas rémültet az EU vezetőiben, mert – más megoldás híján – Orbán töltötte volna be egy átmeneti ideig a posztot. Ha ugyanis nem találnak senkit, aki átmenetileg vállalta volna a tisztet, vagy nem hozták volna előre a döntést, akkor nyártól novemberig, az Európai Parlamenti választások utáni nagy osztozkodás lezárultáig Orbán lenne az Európai Tanács elnöke. Az pedig Szent-Iványi szerint gúnyt űzne a posztból, ha ő képviselné az EU-t a világban. Mindenesetre abban teljes volt az egyetértés, hogy mindenképpen meg kell akadályozni a magyar miniszterelnök ilyetén szerephez jutását.
Voltak persze vészforgatókönyvek, szóba került például, hogy Alexander De Croo belga miniszterelnököt kérik fel még július elseje, a magyar elnökség kezdete előtt, hogy maradjon, említett egyet a szakértő. De ez nem lett volna jó, hiszen a választás után mindig öt nagy pozíció (az EP, a Bizottság, az ET, az EKB elnöki, illetve a külügyi főképviselői posztja) betöltéséről folyik a pártcsaládok alkuja, s nem lehet külön-külön határozni az azok élére kerülő politikusok személyéről. Ha pedig kivennék a pakliból az ET elnöki posztot, abból baj lenne, hiszen őt már június végén vagy július elején ki kellene nevezni. S jellemzően nagyon is patikamérlegen kiosztottak ezek a pozíciók, amibe komolyan belekavart volna az előrehozott kinevezés.
Nem is csak Orbán miatt lehetett azonban óriási a nyomás annak érdekében, hogy szülessen döntés. Tőle függetlenül is rossz volt az üzenet: van egy névlegesen fontos kiemelt poszt az EU-ban, amit valaki idő előtt képes otthagyni az EP-képviselőségért, ami pedig felveti a kérdést, milyen emberek vezetik a Tanácsot? Ha Michel tényleg idő előtt távozott volna emiatt, az lerombolta volna a poszt amúgy sem túl erős tekintélyét.
Vajon nagy-e most a csalódás a Karmelitában – kérdeztük. Szent-Iványi szerint nemigen. Bár örültek volna, már csak azért is, mert nagy fricska lett volna az EU-val lassan majdnem mindenben szembemenő Orbán elnökként, de tisztában voltak a realitásokkal, azzal, hogy erre nincs sok esély. S a jelek szerint – legalábbis a nyilvánosság felé – Orbán Viktor maga sem élte bele magát ebbe.
