Még Trump és Putyin stábja sem tudja, mivel küldje a főnökét az alaszkai tárgyalóasztalhoz

A világ árgus szemekkel figyeli a péntekre bejelentett, Alaszkában megrendezendő amerikai-orosz elnöki tárgyalás előkészületeit. Rengeteg a hír, nem tudni, azokból mi igaz, mi az álhír, mi a szándékos kiszivárogtatás, s mi a valós értesülés. Azt biztosan lehet tudni, hogy Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozója kapcsán az esetleges rendezési megoldásokkal kapcsolatban megjelent hírekre (amelyek Ukrajna számára katasztrofálisak lehetnének) Volodimir Zelenszkij és az európai vezetők a diplomáciában eléggé szokatlan keménységgel, s gyorsasággal reagáltak, egyértelműen megüzenve, hogy nélkülük nem lehet békemegállapodás. Igazából nem tudni, valójában mire számíthat a világ az alaszkai történésektől. 

De egyáltalán, lesz alaszkai találkozó? Nem fog valamelyik fél kihátrálni? – Kaiser Ferencet kerestük meg. 

A biztonságpolitikai szakértő szerint a találkozót mindenképpen megtartják, ugyanis egyik félnek sem érdeke, s most már egyik fél sem engedheti meg magának komolyabb következmények nélkül azt, hogy kihátráljon belőle. Mint rámutatott: az amerikai elnöknek óriási arcvesztés lenne, ő akarta nagyon a találkozót, merthogy azzal nyert választást, hogy ő majd békét hoz. A részéről egyébként ez nem csak retorikai szólam, Trump tényleg meg van győződve ennek a tényéről – emlékeztetett Kaiser, megjegyezve: mindenesetre a hétvégén Örményország és Azerbajdzsán Washingtonban, a Fehér Házban megegyezett a konfliktus végleges lezárásában. Trump számára nem csak azért nagyon fontos ez a béketeremtés, mert megígérte a szavazóinak, hanem azért is, mert hátterének, a MAGA-tábornak, a Republikánus Párt jobboldalának is nagyon fontos ezt felmutatni. Trump egyébként már bevitt egy komoly fricskát Putyinnak a találkozó helyszínével, azzal, hogy az orosz elnök hajlandó elmenni Alaszkába – jegyezte meg, emlékeztetve arra, hogy Alaszka a cári birodalom része volt, míg Amerika meg nem vette azt. 

Ami pedig Putyint illeti, ha már egyszer rábólintott, akkor komoly következmények nélkül egyszerűen nem teheti meg, hogy ennyire látványosan átverje Trumpot – folytatta. S ha az orosz elnök egyszer már beleegyezett az alaszkai találkozóba, akkor a szavahihetősége kockáztatása nélkül nem mondhatja azt le. Arról nem beszélve, hogy ha mégsem menne el, akkor nagyon komoly válaszlépésekre számíthatna – mondjuk arra, hogy az amerikaiak olyan fegyvereket biztosítanának Ukrajna számára, amilyenekről ők nem is álmodoznak, plusz egy embargó is kinézne Oroszországgal szemben.

Az alaszkai találkozónak olyan értelemben nincs tétje, hogy Trumpnak már az is eredmény, hogy fel tudja mutatni, mennyire komolyan veszi őt Putyin. Az orosz elnök pedig eredménytelenség esetén mutogathat Nyugat-Európára és Zelenszkijre. Putyint amúgy semmi sem kényszeríti egy számára kedvezőtlen ajánlat elfogadására – mondta a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint előzetesen azért kaphatott már valamit Trumptól.

Mire lehet számítani? – kérdeztük. Kaiser szerint ez egy nagyon hosszú folyamat első lépése lesz – már ha egyáltalán elindul a folyamat. „Tartós megegyezést Ukrajna és az európaiak bevonása nélkül, sőt, akarata ellenére tető alá hozni lehetetlen”. – szögezte le. Nem véletlen, hogy az amerikaiak háromoldalú találkozót kapacitálnak, de az oroszok igyekeznek ebből kifarolni. Szerinte arra lehet számítani, hogy még sok kör lesz, s akár új fejlemény is előfordulhat. Akárhogyan is, az oroszok el akarják érni a szankciók felfüggesztését, ám az amerikaiak nem fognak olajat és földgázt vásárolni tőlük, a tartósabb megegyezés érdekében pedig mindenképpen be kell vonni a tárgyalásokba az orosz energiahordozók korábbi fő vásárlóit, a nyugat-európaiakat is – magyarázta.

Ott lesz-e Zelenszkij? Az előzmények után egyáltalán elmegy-e, még ha meg is hívják? – kérdeztük. „Mi a jobb, hogy nem megy el és a feje felett megegyeznek? Vagy elmegy és megpróbál ukrán érdekeket képviselni?” – válaszolt a kérdésre kérdéssel Kasier. Az ukrán vezető egyszerűen nem teheti meg, hogy távol marad. Azt pedig tudjuk, hogy mindaz, ami eddig kiszivárgott, az csak alkualap, minden bizonnyal sem az amerikai, sem az orosz külügy sem tudja még azt sem, hogy pénteken mit terjesztenek elő a két elnöknek. A helyzet teljesen volatilis, s mindkét fél kiszivárogtatása része a játszmának – mutatott rá. 

Vajon lát-e lehetséges forgatókönyvet a helyzet rendezésére?  A kérdésre a biztonságpolitikai szakértő szerint nehéz a válasz. Úgy látja: az oroszokat semmi nem hajtja a gyors tűzszünet felé. Minimum a „raszputyicáig”, azaz addig nem, amíg menetrendszerűen be nem áll a sártenger a földeken – addig pedig majd tárgyalgat, egyezget, foglyokat cserél, esetenként akár korlátozza a légicsapásokat. Azaz megy majd a mosolydiplomácia. Az oroszok közben az összeomlásra játszanak, miután mindenképpen meg akarják kaparintani a Fekete-tengeri partvidéket, főleg Odesszát. Kérdés, mi lesz október-november fordulója után. Ha ugyanis Ukrajna kihúzza addig, akkor létrejöhet egy tartós tűzszünet, úgy, hogy közben azért kisebb-nagyobb csetepaték előfordulnak majd, s közben megy a diplomáciai nagyüzem.

Kaiser emlékeztetett arra is, hogy a háborút sokkal egyszerűbb elkezdni, mint befejezni. Véget lehet persze vetni úgy, hogy az egyik fél összeroppan és akkor a másik ráerőlteti az akaratát, de az ukránok még mindig nem roppannak össze – mutatott rá, kifejtve: ugyan óriási problémákkal küszködnek, nincs elég emberük, de nem csak ők szenvedik meg a helyzetet. Az orosz gazdaság is volt már sokkal jobb helyzetben, arról nem szólva, hogy az orosz társadalom is egyre jobban érzi a háborút, hiszen már majdnem minden családban van olyan rokon, minden embernek van már olyan ismerőse, aki áldozatául esett a háborúnak. Bár nem tudni, mennyire valós az áldozatokra vonatkozó egymilliós szám, de ha csak félmillió az igaz, az is közelről érinti az orosz társadalom egészét – szögezte le, megjegyezve: tehát az oroszok sem háborúzhatnak a világ végéig. 

És van még egy kapcsolódó elem, amit Kaiser kiemelt. Az oroszoknak azért is muszáj lesz belátható időn belül befejezni a háborút Ukrajnában, mert az elvonja az erőforrásait, a figyelmét a világ más térségében lévő érdekeltségeitől, ahonnan eközben a riválisai kiszorítják. Most született meg a Fehér Házban a Dél-Kaukázust érintő a megállapodás, amivel Amerika és Törökország nyert (nem véletlenül háborgott ellene Moszkva és Teherán), miközben Kína a közép-ázsiai „isztánokban” terjeszkedik gőzerővel. Moszkva sem égetheti el mindenét. S bár igaz, hogy a két fél közti erőviszonyt tekintve Moszkva tovább képes a háborúskodásra, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy miközben az oroszokat néhány ország szigorúan anyagi alapon támogatja, addig Ukrajna sok mindent ingyen megkap a többi között a balti országoktól, a lengyelektől, a skandinávoktól. Ukrajna tehát nincs egyedül – húzta alá Kaiser Ferenc.