Megdöbbentő, hogy a magyarságára oly büszke Orbán éhezni hagyja honfitársait

Napok óta bővül a kormány válságkezelését elégtelennek tartó közgazdászok listája. Emiatt a kormány valamivel nyitottabb már az önök javaslataira?

Ha csak azt nem tekintjük reagálásnak, hogy az eredeti – a kormány intézkedéseit bíráló – szöveg szerzőit a kormánypárti orgánumok azonnal megtámadták. Az írások mindennek elmondanak bennünket, csak rendes embernek nem.

Pedig az aláírók között akad olyan, aki a Fidesz miniszterelnök-jelöltje, vagy minisztere volt, és persze akad olyan, mint Ön is, aki régóta opponálja a kormányt.

Valóban nincs könnyű dolga a kormánypárti sajtónak, mert egy kalap alá kellett venni Bod Péter Ákost, és Chikán Attilát, akik egykor a Fidesz támogatói voltak, de mára Orbán politikájának ismeretében, a kormány bírálói közé zárkóztak fel. S persze ott vagyunk mi, néhányan, akik már korábban sem rokonszenveztünk ezzel a rezsimmel. De a kormánypropaganda végül megoldja a feladatot, minden hozzánk csatlakozó közgazdászról kiderítette, hogy miért nem rendes ember. Annyit elárulhatok, hogy a társaság egyik fele azért nem rendes, mert van rajta sapka, a másik pedig azért nem, mert nincs rajta.

Viszont az aláírók között van több egykori bankvezető, egyetemi tanár, kutató és miniszter is, tehát súlyuk van a szavaiknak.  Nem lenne illendő a szakmai reakció?

Konstruktív reakció, érdemi válasz nem jött a kormánytisztviselőktől, vagy a kormánypárti sajtóból.

Azt nem tekinti annak, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter komolyabb gazdasági visszaesésre számít, ami némileg az önök álláspontját erősíti?

Valóban, azt tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy a miniszter álláspontja a tényekhez és a realitásokhoz közelebb áll; Varga Mihály már korábban is gazdasági visszaesésről beszélt. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a közreműködésével elkészült gazdaságvédelmi program alkalmas lenne a válság kezelésére.

Ugyanis a passzátszelet a miniszterelnök fújja, és mindenki azt hajtja végre, amit ő kiad. Ha Orbán Viktor azt gondolja, hogy a nehéz helyzetbe kerülő százezreknek, esetleg ennél is több rászorulónak nem akar központi támogatást adni, Varga miniszter bármennyire is ragaszkodik a támogatáshoz, akkor sem lesz segélyezés.

Mi lenne a legfontosabb a gazdaság számára? Több pénz, előnyös hitel, vagy a gazdaságnak is jó lenne, ha a járvány miatt elszegényedetteket átsegítenék a válságon?

Nincs külön gazdaság, és külön társadalom. Nem lehet elfogadni a kormánynak azt a narratíváját, hogy a két szféra külön kezelendő. Hamis az a felfogás, amely szerint, külön létezik gazdaságvédelem, ami azonban nem foglalkozik a társadalom védelmével. A gazdaság alanyai azok is, akik reggeltől-estig dolgoznak, utána pedig családapák, stb.

Az jól látható, hogy ebben a pillanatban, a járvány miatt, egyszerre bontakozik ki egy gazdasági visszaesés, és ezzel párhuzamosan kialakul egy szociális természetű katasztrófa. Elképzelhetetlen, hogy a kormány azt állítsa, hogy érdekli a gazdaság, de hidegen hagyja a szociális katasztrófa. Ez abszurd! Felelős politikus ilyet nem mondhat!

Az nem elég, ha a vállalkozókat, tehát a középosztályt támogatják, ami aztán lecsoroghat a legszegényebbekhez?

Hamis álláspont azt gondolni, hogy ha a gazdaság szereplőinek a hatalom pénzt juttat, az automatikusan megoldja a társadalom nehéz helyzetbe kerül csoportjainak a helyzetét. Ez is alapvető tévedés.

De tudja mit, fogadjuk el, hogy ha a tehetőseket segítik, akkor az a szegényekhez is eljut. Van viszont egy időtényező. Ugyanis hónapok telhetnek el addig, hogy a munkaadókhoz eljuttatott állami pénz elkerül a munkavállalókhoz.

Arra gondol, hogy a társadalom nagy csoportjának nincs semmilyen tartaléka, megtakarítása? Így aztán a munkanélküliség sok megyébe hamarabb odaért, mint a vírus.

Ez így van! Ehhez hozzáteszem, hogy Magyarországon ma már nem csak egyféle foglalkoztatási forma van! A korábban domináns foglalkoztatási formák – például a munkaviszony – mellett van alkalmi munkás, szerződéses, kölcsön, egyedi foglalkoztatott dolgozó stb. Rájuk nem vonatkozik a kormány által kitalált támogatás. Viszont a vállalkozóknak juttatott pénz csak a munkaviszonyban lévőkhöz „csurog” le, a többihez pedig semmi! Itt nem néhány ezer emberről, hanem százezrekről beszélünk, vagy talán annál is többről.

Amikor önök a várható társadalmi katasztrófa veszélyeiről szólnak, akkor elsősorban a munkanélküliség, esetleg a nyomor megnövekedéséről beszélnek, amely eljuthat akár az éhséglázadáshoz is?

Reméljük, nem! Én ilyet nem mondtam, s nem is akarok. Az ugyanis senkinek nem lenne jó. A társadalmi katasztrófa alatt én olyan szenvedést értek, ami elkerülhető lenne. A szolidaritás alapvető emberi érték, segíteni kell a bajba jutottakon. Ez nem olyasmi, amit most kell kitalálni, ez már évezredes érték! Tehát ha előáll egy olyan helyzet, amelyben jelentős társadalmi csoportok nélkülözni kényszerülnek, akkor elemi igény, hogy azokat segítsük. Ez a feladat az állam dolga és kötelessége, ahogy egyébként látjuk is, hogy tőlünk keletre vagy nyugatra ezt a feladatot mindenhol az állam vállalja. Ha az állam ezt nem teszi, akkor annak politikai következménye van, amit a jelenlegi hatalomnak vállalni kell.

Ha mégsem vállalja, akkor azért teszi, mert a legszegényebb réteg a választáskor osztogatott alamizsna fejében újraválasztja a mai hatalmat. Ez nem csapda?

Nézze, én nem vagyok politológus. Nyilván a hozzáértőknek elemezni kéne: az éhező, a megnyomorított ember számára miért mindegy, hogy ki van hatalmon, s miért elégszenek meg pusztán azzal, hogy a napi betevő falatjukról valaki hajlandó gondoskodni. Embertelennek tartom azt a politikai rendszert, vagy kormányt, amely nem hajlandó foglalkozni a rábízottak nélkülözésével. Az pedig egyenesen megdöbbent, hogy a magyarságára és kereszténységére oly büszke Orbán-kormány ezt nem akarja belátni. Pedig az, hogy a bajban lévő honfitársain nem is akar segíteni, szégyenletes.