Meghalt Tamás Gáspár Miklós
Hetvennégy éves korában meghalt Tamás Gáspár Miklós filozófus, a Szabad Demokraták Szövetségének egykori országgyűlési képviselője.
A hírt Facebook-oldalán közölte a Litera irodalmi portál, amelyet a család a Transtelexnek erősített meg. A kolozsvári születési filozófus, politikus, közíró 74 éves volt.
Tamás Gáspár Miklós 1948. november 28-án született Kolozsváron, ahol a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig az Utunk című irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagjaként 1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján. Utólag ebben az időszakban végzett ellenzéki munkáját is kritikusan szemlélte:
A demokratikus ellenzék, a »másként gondolkodás« anomália volt. Az ellenzékiek (…) olyan életet éltek, melyben a diadalok, sikerek, vereségek és kudarcok nagyon különböztek általában az emberek hasonló tapasztalataitól. Miközben tudományos, illetve más értelmiségi pályán mozgó kollégáink a karrier és hírnév útjait keresték, ott feszítettek a nemzetközi színtereken és gyarapodtak, addig mi csupán nehezen olvasható, kezdetleges technikával sokszorosított szamizdatban megjelenő írásainkra lehettünk büszkék, és sikernek számított, ha a titkosrendőrség megérkezte előtt szét tudtunk osztani pár száz példányt
– írta 1993-ban.
1989-ben a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben bejutott az első szabadon választott parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője volt, 1992–94 között pedig a párt Országos Tanácsának elnökeként tevékenykedett. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt, majd 2000-ben kilépett a pártból.
1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékének docense, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa volt. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszoraként is dolgozott. 2002-től egy aktivista mozgalom, az ATTAC Magyarország alelnökeként tevékenykedett. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója volt, majd 2009-ben a Zöld Baloldal Párt uniós képviselőjelöltje; 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját. 2009-ben Húszéves a Köztársaság díjjal tüntették ki, 2020-ban pedig Budapest díszpolgárává választották. 2022-ben megkapta a Baumgarten-díjat.
