Meghekkelt interjúk – Kövér László szerint a Fidesz hataloméhes, tolvajbanda
- Kövér úr, Önnek az utóbbi időkben több összetűzése is volt az ellenzéki pártok politikusaival.
- Ezek szörnyű emberek, nem is értem, miként tanulhattak meg magyarul?
- Gondolom úgy, hogy Magyarországon születtek. Ők is magyarok.
- Majd intézkedem, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő. Csak az lehessen ellenzék, akire én rábólintok.
- Mi a baja az ellenzékkel, Kövér úr?
- Napirend előtt olyanokat kérdeznek, hogy a mi képviselőink kénytelenek legyenek szánalmasan hebegni és habogni. Belekergetik az embereinket olyan szituációkba, hogy ne legyen más választásuk, mint hazudni, mellébeszélni, végső esetben bunkó módon megfutamodni.
- Kövér úr, Ön, ugye jól érzékeljük, hogy Ön, finoman fogalmazva, nem kedveli az ellenzéket. Amikor muszáj szót adnia valamelyik ellenzéki képviselőnek, csak úgy süt a szeméből a megvetés, a gyűlölet. Korábban strigáknak, ártó lényeknek is nevezte őket.
- Korábban tényleg előfordult, hogy nem megfelelő módon fogalmaztam. Akkor még a pártom nem használta a „hazaáruló” és a „háttérhatalom”, vagy éppen a Soros-ügynök fogalmakat, azért használtam ilyen kifejezéseket.
- Mi a baja az Önöktől eltérően gondolkodókkal?
- Utálom őket, hogy fulladnának meg. Minek jöttek a parlamentbe? Miért rontják itt a levegőt? Miért nem tudnak valahol máshol lenni?
- Sokan rájuk szavaztak.
- A kommunisták szavaztak rájuk. Utálom a kommunistákat.
- Kövér úr, Ön egy meglehetősen baloldali családból jött. Pályája kezdetén Ön is az MSZMP Ifjúságtudomány Intézeténél dolgozott. Párttag is volt.
- Na, ezért utálom a kommunistákat. Hogy még sokan élnek, akik emlékeznek arra, hogy egykor én is közéjük tartoztam, és ugyanúgy gondolkodtam, mint ők. Dögöljenek meg mind, ott, ahol vannak!
- Váltsunk témát, Kövér úr. Ön a Fideszben, legalábbis, így mondják, a párt lelkiismeretének számít. Egy időben az a hír járta, hogy nagy beszélgetésre készül Orbán Viktorral, mert nagyon zavarja az a sok visszaélés, ami a pártban történik.
- Tényleg idegesítő, hogy hataloméhes gusztustalan banda lettünk. Visszataszító, tolvaj társaság. Sok párttársunknál nem az ország érdeke számít, hanem az, hogy minél inkább teletömjék a zsebüket. Sőt, nem csak a sajátjukat, de a családtagjaikét, barátaikét is.
- Urizálnak?
- Igen. Egyesek milliós órákkal virítanak, mások méregdrága helyekre utaznak közpénzen, helikopterrel mennek lakodalomba, magánrepülőgépen futballmeccsre, zsíros állással fizetik ki a babájukat. Ez urizálás, és távol áll attól, amivel valamikor azonosulni tudtunk. Ezt akartam elmondani régi harcostársamnak, a Viktornak.
- És? Elmondta neki?
- Igen. Nagy érdeklődéssel hallgatta.
- Mit válaszolt Orbán az ön által felvetett problémákra?
- Azt mondta, hogy vágassam le a bajuszomat, mert így úgy nézek ki, mint egy eszelős őrült.
(Az év utolsó napján közölt beszélgetés, természetesen csak a képzelet szüleménye.)
