Megjósolhatatlan Putyin reakciója Svédország és Finnország NATO-csatlakozására

Ha hinni lehet a sajtóhíreknek, akkor nem egészen két hét múlva, május 16-án közösen kéri majd a felvételét a NATO-ba az attól eddig elzárkózó Svédország és Finnország. Mint a Defense News című szaklap megírta, a közös jelentkezésről Olaf Scholz német kancellárral is tárgyal Magdalena Andersson svéd és Sanna Marin finn kormányfő. 

A két ország azután kezdte el fontolgatni a csatlakozást a védelmi szervezethez, hogy február 24-én Oroszország megindította a Putyin által váltig csak „különleges katonai műveletnek” nevezett háborúját Ukrajna ellen. Azóta a két semleges ország lakosságának hozzáállásában is komoly változás következett be. Svédországban januárban a lakosságnak még csak a 27 százaléka támogatta a NATO-tagságot; márciusban már 51, ma pedig az 57 százaléka támogatja a csatlakozást az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez. Finnországban egy januárban készített közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 28 százaléka mondott igen a csatlakozásra; márciusban 60 százalék támogatta azt, míg áprilisban már 68 százalék nyilvánította ki, hogy szeretné, ha az ország a NATO tagjává válna. A fogadókészség több, mint komoly, Jens Stoltenberg, a NATO-főtitkára például április végén azt mondta, „ha Finnország és Svédország a jelentkezés mellett dönt, akkor a NATO a lehető leggyorsabban lehetővé teszi a csatlakozást”. 

A Reuters emlékeztet arra, hogy Oroszország figyelmeztetett: ha Finnország (amellyel 1300 kilométeres közös határa van) és Svédország a csatlakozás mellett dönt, akkor nukleáris fegyvereket és hiperszonikus rakétákat telepít a Balti-tenger parti enklávéban, Kalinyingrádban.

Az biztos, hogy a két semleges ország NATO-csatlakozásával megváltozik Európa – és a világ – biztonságpolitikai térképe. De mennyire? És milyen választ tud Oroszország adni rá? Szekeres Imrét kérdeztük.

A volt honvédelmi miniszter jelentősnek minősítette a változást. Ha ugyanis Finnország és Svédország úgy dönt, hogy csatlakozik a NATO-hoz, akkor Európában kialakul egy aránylag világos határvonal Skandinávia, a három Balti állam, Lengyelország vonalán, majd tovább egészen Romániáig – fejtegette, rámutatva: „ez kettéosztottságot jelent majd biztonságpolitikai szempontból”. Ez nyilván növeli Skandinávia és egész Észak-Európa biztonságát. Miután mind a két állam berendezkedése demokratikus, és mindkét állam hadserege alkalmas az együttműködésre a NATO-val, nincs akadálya a felvételüknek, ha – közösen, vagy akár külön-külön is – úgy döntenek, kérik azt. 

S hogy erre mi lehet az orosz reakció? „Nyilvánvaló, hogy a mai orosz vezetés számára ez elfogadhatatlan megoldás lenne” – szögezte le. Svédország és Finnország – a semlegességük mellett – eddig úgy próbálták biztosítani a biztonságukat, hogy különleges katonai kapcsolatokat alakítottak ki a NATO-val, ám ha most taggá válnának, az érthető lenne azután, ami Ukrajnával történt. 

Szekeres szerint egyelőre nem látható, hogy milyen lenne az orosz reakció a csatlakozásukra. Olyan diplomáciai lépéseket, fordított szankcionálást tart lehetségesnek, amelyekkel Oroszország leépíti a kapcsolatait a két északi országgal. Ennek az árát persze mérlegelni fogják. 

A korábbi honvédelmi miniszter kiemelte, hogy – bármit is állít Moszkva – a NATO nem olyan szervezet, amely bárkit is meg akarna támadni. A NATO – idézte fel – egy biztonságpolitikai szervezet, amely saját tagjainak garantálja a biztonságát, továbbá, ha nemzetközi felkérést kap – például az ENSZ-től –, akkor békefenntartó funkciókat is ellát. „De nem lehet eléggé hangsúlyozni: a NATO nem támadó jellegű szervezet, senkinek nem veszélyezteti a biztonságát” – húzta alá.

Ukrajna csatlakozása látható módon elnapolódott – vetettük fel, amivel Szekeres egyetértett, mondván: a tagságuk valóban távolabbra került, ám persze elsősorban Ukrajnának magának kell döntenie a csatlakozás kérdéséről. Itt egymásnak feszülnek az érdekek – mutatott rá, értve ez alatt, hogy Ukrajna érdeke az egyik részről az, hogy megmaradjon a területi integritása és a szuverenitása, a másik oldalon pedig, hogy képes legyen biztonságot teremteni a saját polgárai számára. „Ez a legnehezebb kérdések egyike” – ismerte el.

 „Tudom, hogy mindenki okos nyilatkozatokat tesz, de én nem állok be ebbe a sorba. Szerintem nem lehet tudni, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége, milyen következményei lesznek az orosz agressziónak, nem csak Ukrajnára, hanem egész Európára nézve is” – szögezte végezetül le. S hogy ez mitől függ? Sok mindentől. Függ attól, hogyan alakult a katonai helyzet Ukrajnában, függ a gazdasági szankciók hatásaitól, s attól is, miként gondolkodik Putyin – fejtegette. Majd kialakul valamilyen megoldás, ám a nagy feladat az, hogy mindenki számára megfelelő megoldás alakuljon ki. „Ami biztos: újra kell alkotni majd az európai biztonsági szerkezetet úgy, hogy az új körülmények között, minden résztvevő állam biztonságát lehessen garantálni” – szögezte le Szekeres Imre.