Mégsem olyan rejtélyes világ 

„Az egyház nem fél a múlttól, éppen ellenkezőleg, szereti azt, és még jobban szeretni kívánja, ahogy Isten is teszi.” Ez az idézet Ferenc pápa egyik állásfoglalásából való. Annak kapcsán fogalmazta meg, hogy történészek évtizedek óta követeltek betekintést az 1939 utáni, a Szentszéknél őrzött levéltári aktákba. Jelzi azt is, hogy az egyházfő végig nyitott volt a követelésre. És nem is véletlenül kezdtük vele ezt a cikket. Kulcsmondatnak tartjuk ugyanis, még ha egy majdnem 250 oldalas könyvből kétséges vállalkozás egyetlen mondatot kiemelni azzal a felkiáltással, hogy ez a legjellemzőbb az egész kötetre. 

Három szempontból azonban mégis az. Az egyik, hogy Rónay Tamás újságíró kollégánk „Egyházi rejtélyek nyomában” című munkája olyan titkokról lebbenti fel a fátylat, amelyek nem ellentétesek a Vatikán szándékaival sem. A második, hogy tükrözi, Ferenc pápa valóban új személetet hozott a katolikus egyházba, miközben nem távolodik el annak történelmi örökségétől sem. A harmadik pedig, hogy ennek a könyvnek az egyik főszereplője – hogy azt ne mondjuk, szupersztárja – az egykori Jorge Belgoglio, akit immár több mint nyolc éve választottak a Római egyházmegye püspökévé.  

Az sem meglepő, hogy a szerző a különféle történetek elmesélése közben gyakran visszatér hozzá. Régóta nyomon követi ugyanis munkásságát, néhány évvel ezelőtt könyvet is írt róla. Amivel kétségkívül közelebb tudta vinni a pápát a magyar olvasókhoz és képes volt megismertetni velük igazán megragadó személyiségét. Akár bevallja Rónay Tamás, akár nem, bizony elfogult Ferenccel szemben. Mi pedig a szerzővel vagyunk elfogultak, hiszen sok évig dolgoztunk együtt a Népszavánál. Ezen idő alatt megbizonyosodhattunk róla, hogy egykori munkatársunk teherbírása elképesztően nagy. Naponta több cikket képes megírni a legkülönfélébb – elsősorban külpolitikai – témákról, de mind egyedi és nagy tárgyismeretről tanúskodik. Akárcsak a könyvei, amelyeket a napi munka mellett – és nem annak rovására – szokott megalkotni. Köztük a legújabb, amely tizenegy érdekes történetet dolgoz fel.

Találkozhatunk Júdás történetével és ez a fejezet beszámol arról, hogyan változott az évszázadok közben Jézus árulójának megítélése. Elmeséli azt is, miképpen kapcsolódott össze a katolikus hitű új amerikai elnök vallásossága a kontinensnyi ország megosztottságával. Olvashatunk a kínai egyház lassan gyógyuló sebeiről, a belarusz egyházak gondjairól és még a koptokról is. Szerepel benne Magyarország is: a katolikus egyháznak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején és utána elfoglalt helye. Természetesen valamennyi fejezet rengeteg ténnyel, idézettel és odaillő apró, vagy nagyobb történettel tarkított. Mindehhez elképzelhetetlenül sok forrást kellett feldolgozni, s beilleszteni, de szerzőnk nem sajnálta a fáradtságot erre. Látszólag mindent tud és feltehetően válogatnia kellett a megismert anyagban, hogy mit vesz be és mit hagy ki, de végül egy nagyon olvasmányos mű kerekedett belőle. Egy-két részt külön is érdemes megemlíteni.

Például a vatikáni levéltárról szóló fejezetet, amely „A világ legrejtelmesebb levéltára” címet viseli. Joggal, már csak azért is, mert megannyi legenda övezi. Különösen Dan Brown A Da Vinci-kód, illetve az Angyalok és démonok című műve sugallta azt, hogy a Szentszék archívuma valamilyen misztikus hely, ahol szupertitkos információkat őriznek. Ez a rejtelmesség azonban főképp arra vezethető vissza, hogy úgy nevezik, Vatikán Titkos Levéltára, noha szerzőnk szerint a helyes megfogalmazás a „vatikáni apostoli magánarchívum” lenne. Mindenesetre igen kalandos és viharos évszázadokra tekinthet vissza a gyűjtemény, amelynek nagyon régi darabjai már nincsenek is, hiszen tűzvészek és más katasztrófák is megtizedelték. 

Minthogy pedig a könyv a koronavírus-járvány idején jelent meg, nem nélkülözhet ezzel összefüggő aktualitást sem. Ezért aztán Rónay Tamás visszatekint a világot többször is megrendítő pandémiás történetekre, felidézi a pestis pusztítását, valamint a múlt század elején rengeteg áldozatot követelő spanyolnátha-járványt is. Amiből kiderül, hogy az emberiség sokszor magának köszönheti ezeket az eseményeket, mert óvatlanul és könnyelműen bánik a betegségekkel és egymással. 

Ha választásra kényszerítenénk szerzőnket, sok kedves gyermeke – fejezete – közül bizonyára azt emelné ki, amely a katolikus egyház jelenlegi fejének igazságáról szól. Itt egyúttal igazolódik, amit korábban állítottunk az elfogultságáról, hiszen ez a rész úgy kezdődik, hogy „Ferenc pápát minden bizonnyal az utóbbi századok egyik legfontosabb egyházfőjeként emlegetik majd. S nem csak azért, mert tettekkel is kiáll a társadalom peremén élőkért, hanem mert a krisztusi szeretetre építő elveire gazdaságpolitikát is kidolgoz”. Ettől kezdve pedig Rónay Tamás részletesen ismerteti a pápa decemberben megjelent könyvét, amelynek címe: „Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé”. Ferenc ebben szól arról, hogyan lehetne igazságosabbá tenni a gazdaságot, s kifejti, a munkát végzők akkor érezhetik a társadalom teljes jogú, szabad tagjainak magukat, ha bevezetik a feltétel nélküli alapjövedelmet. S persze itt is foglalkozik a járvány tanulságaival, hiszen az egyházfő is úgy látja, ez gondolkodásra készteti az emberiséget, jó úton jár-e, s esélyt is ad számára az újrakezdésre. Mint már annyiszor az évszázadok alatt. De az mindenképpen újdonság, hogy a változásokat a világ egyik legkonzervatívabb szervezete, a Szentszék első embere szorgalmazza. 

Titkokról ír új könyvében Rónay Tamás, de szinte mindegyikről kiderül, hogy a háttérben nincsenek sem nagy rejtélyek, sem nagy újdonságok. Csak éppen megfelelően össze kell foglalni a dolgokat. És ezt szerzőnk példamutatóan teszi meg.