Megtelik a börtön újságírókkal; a vírus szabad marad
Hamis, hazug tartalmú levél terjed Kásler Miklós aláírásával az interneten – számolt be az EMMI közleményéről a jobboldali sajtó. A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap például azonos, az imént idézett címmel, azonos tartalommal. Ami csak annyit jelez, hogy a központi sajtóirányítás ezekben a nehéz időkben is precízen működik; nincs kipofázás, nincs önállóskodás. Nem mintha korábban lett volna, de háborús időkben még fontosabb a fegyelem.
A levél egyébként ócska hamisítvány, messziről üvölt róla. Túl azon, hogy durva helyesírási hibákkal telített, olyan utasítást tulajdonít a miniszternek, amilyet épeszű ember nem ír le. Bármennyire is kevésre tartom Kásler úr kormányzati tevékenységét, és kommunikációs képességeit, még ő sem. (Például: a nyilvánosság csak pár halottról tud…)
Én magam a levéllel különben nem találkoztam a Facebookon, az Index beszámolójából értesültem róla. Arra nézvést nem jutottam információhoz, hogy a hamisítvány hol készült, ki csinálta, ki terjeszti, de a hatóságok nyilván felkutatják, leleplezik, megbüntetik, börtönbe zárják. És ennek így kell lennie. De legyen így akkor is, ha a csalást központi akaratból indították el, pusztán azért, hogy gyanúba lehessen keverni az ellenzéket. Ez pusztán arról jutott eszembe, hogy a kormányközeli lapok ily nagy jelentőséget tulajdonítanak a levélnek, illetve még véletlenül sem hagyják ki annak utolsó sorait, azt tudniillik, hogy a terjesztő a legundorítóbb módon próbál pánikot kelteni, ami már büntetőjogi kategória, és a hatóságok a legszigorúbban fognak fellépni ellene.
Legyen így, mondom gyorsan, ha tényleg van olyan őrült, aki képes egy ilyen gyenge színvonalú tákolmány megírására. Az EMMI dörgedelmes hangja azonban hajlamossá tesz összeesküvés-elméletek gyártására. Konkrétan arra gondolok, hogy mégiscsak meg kell alapozni a két nap múlva elfogadandó szájkosár törvényt, azt a jogszabályt, amely a rémhírek terjesztőit akár öt év börtönnel is büntetheti. Érdekes mellékszál: a Fidesz a hétpárti egyeztetésen (amelyből Kocsis Máté szíves közlése szerint soha többé nem lesz egy sem) hajlamos lett volna elengedni – ahogy erről Bősz Anett, a Liberálisok elnöke beszámolt. Csak a vég nélküli veszélyhelyzet fenntartásához ragaszkodott makacsul. Vagyis: a hatalomnak, hogy indokolja az újságírók féken tartásának okát, muszáj produkálnia olyan bizonyítékokat, amelyek valóban alkalmasak pánikkeltésre, és hazugságot tartalmaznak.
Ez persze csak az én megfertőzött agyamból pattant ki; oly sokszor csapott be, tévesztett meg, állt elő hamis vádakkal ez a hatalom, hogy egy pillanatra még azt is el tudtam képzelni, hogy ez a levél szintén manipuláció. Többek között azért is jutottam el idáig – hangsúlyozom újra: csak egy pillanatra, nehogy ezért az írásért is börtönbe zárjanak –, mert az eredeti, nem hamis Kásler-levélről nem láttam sem EMMI-közleményt, sem a jobboldali lapok írásait.
Portálunk bemutatta a miniszteri episztolát, amely valóban tartalmazott utasítást a koronavírus áldozatainak összeszámlálására, de egyes szakvélemények szerint, a miniszter által leírtak tökéletesen megfeleltek az eddig is érvényben lévő protokollnak. Hogy mégis többen kérdőjelet tettek a miniszteri utasítás mögé, annak éppen ez az oka: ha nem változott semmi, akkor miért éppen most, a járvány idején tartotta fontosnak a kormány, hogy körlevelet postázzon a kórházak kórboncnokainak.
De ez most kevésbé érdekes, maradjunk csak a hamisítványnál. Illetve vessünk egy pillantást arra a kommunikációra, amelyet a hatalom részéről tapasztalunk nap, mint nap. Az vajon megalapozza-e a bizalmat, megalapozza-e azt, hogy higgyünk a kormánynak? Tudjuk, hogy nem újkeletű az Orbán-kormánynak az az utasítása, amely megtiltja a kórházak vezetőinek a nyilatkozást; azt csak a központ engedélyével tehetik meg, de ez a mostani figyelmeztetés, amelyet Müller Cecília szájából hallhattunk, inkább elbizonytalanítja az embert. Elbizonytalanítja, mert olyan adatokat tesz titkossá a kormány – a járvány területi, nem- és korbeli eloszlása, például – amelyek minden más országban publikusak.
Volt kórházigazgató ismerősöm mondja: a tiltásnak csak annyi magyarázható oka van, hogy a hatalom maga akarja kezelni a számokat, ő akar dönteni, hogy naponta hány új fertőzött és áldozat van. Az a hatalom, amely például kigúnyolta, politikai haszonlesőnek minősítette László Imre polgármestert, aki még február közepén felhívta a figyelmet a közelgő veszélyre, és a szükségszerű intézkedésekre.
Ma azt látjuk, hogy Magyarországon még mindig alacsony a tesztek száma, miközben ma már egyértelművé vált, hogy a védekezéshez elengedhetetlen azok korlátlan mennyiségű növelése. Itthon, kezdetben, csak egy budapesti labor végezhetett ilyen munkát; az is többek szerint a központi „számvitel” érdekében volt így. Többek között ezért is jutott el mostanra Hadházy Ákos oda, hogy kijelentse: hamisítják a hivatalos adatokat. No meg azért is, mert a tájékoztatónak nevezett színi előadáson a tisztifőorvos asszony nem volt hajlandó válaszolni arra az egyszerű kérdésre, hogy igaz-e annak az esztergomi orvosnak a bejelentése, miszerint meghalt egy koronavírusos beteg a városban. Müller Cecíliának erről a kérdésről csak az jutott eszébe, hogy felszólítsa az orvosokat a hallgatásra. Hogy volt-e haláleset, vagy sem, annak megválaszolására már nem futotta az erejéből.
Persze fogjuk fel ezt pozitívan: nem volt hajlandó hazudni. Akkor és ott. De úgy általában? Úgy összességében?
