Meleg Sándor: források nélkül biztos nem lehet javítani a gyermekvédelmet
Csak látszatintézkedés, hogy pszichológiai alkalmassági vizsgálatot rendeltek el a gyermekvédelmi intézmények csúcsvezetői és a helyetteseik számára – véli Meleg Sándor, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének (SzMME) elnöke. Szerinte ezzel a kompetens intézkedés látszatát tartják fenn, de ez a jelenlegi jogszabály alapján, meglehetősen kapkodó és felszínes megoldás. Arra is figyelmeztet, hogy a kegyelmi botrány miatt nagyon erősen eltolódott a vita a szexuális bántalmazás irányába, pedig a bántalmazások döntő többsége nem ilyen jellegű, bár ezektől szintén védeni kellene a gyerekeket, mert legalább annyira károsak.
A bicskei otthonban történtek miatt a kormány elrendelte a gyermekotthonok vezetői és helyetteseik pszichológiai alkalmassági vizsgálatát, aminek keretében teljes körű vezetési, személyiségi kompetenciákat, valamint szexuális devianciákat, függőségeket is ellenőriznek. Ön szerint ez hatásos intézkedés?
Szerintem csak látszólagos intézkedés, mert maga a vizsgálati kör nagyon szűk, hisz' tényleg csak meghatározott intézmények csúcsvezetőiről van szó, és azért azt lehet sejteni, hogy a bántalmazásos ügyekben nem mindig az igazgatók érintettek, hanem például a beosztott vezetők, vagy az alkalmazottak. Ezért az ő vizsgálatuk is indokolt lenne, ha nem is általánosan, de legalább a munkahelyi vezető döntése alapján. Az nagyon szűk kör, amelyik ebben a rendeletben most megjelenik.
A Belügyminisztérium már bejelentette, hogy hajlandó törvényt módosítani azzal, hogy ez a rendelet vonatkozzon az egyházi fenntartású és a magán intézményekre is. A reformátusok pedig jelezték, hogy náluk már létezik ilyen vizsgálat, igaz, nem a vezetőkre, hanem a gyermekekkel foglalkozókra vonatkozik. Ezt viszont a társadalomban is mind többen követelik. De egy ilyen vizsgálat elég lenne a gyermekek védelmére?
Talán a reformátusok gyakorlatát kellett volna akkor alapul venni, egy ilyen bemeneti szűrés nem lett volna rossz. De az elmúlt napok vitáiban nagyon sok helyen elhangzott, hogy önmagában egy ilyen pszichológiai teszt bizonyos jeleket földeríthet, de a pedofília kimutatására nem feltétlenül hatásos. Ezek olyan típusú problémák, amiket nem biztos, hogy ki lehet mutatni egy pszichológiai teszttel. Vannak olyan viselkedési zavarok, „működési” problémák, amiket lehet szűrni pszichológiailag, de pont a szexuális bántalmazás esetén nem feltétlenül hatékony ez a módszer.
Egyáltalán ki lehet mutatni pszichológiai vizsgálattal a pedofíliát?
Én nem vagyok pszichológus, az én véleményem ebben elég felszínes, de azt gondolom, hogy nem. Ehhez alapvetően olyan alaposságú vizsgálatra lenne szükség, ami azért már etikai kérdéseket is fölvet. Például azt, hogy minden egyes dolgozó szexuális életét milyen mélységig nézhetik, akik a vizsgálatot végzik. Szerintem általános munkaalkalmassági vizsgálatként ezt a legtöbb dolgozó visszautasítaná.
Valójában hol éri leginkább szexuális abúzus a gyerekeket?
Az alapvető dinamikai kérdés az, hogy van egy alá- fölérendeltségi viszony az intézményi dolgozók és a nevelők között. Ezért nem csak a szexuális bántalmazásnak, hanem mindenféle agressziónak kulcsfontosságú eleme az erős hatalmi aszimmetria. A másik fontos tényező ebben a kérdésben, hogy zárt a rendszer. Vagyis a bántalmazó úgy tud bántalmazni, hogy az nem kerül ki az intézményből, vagy abból a közegből, ahol történik. Ha ez a két dolog együtt áll, az mindig fokozott kockázat. De, mint említettem, ez nem csak a szexuális, hanem minden bántalmazásra igaz.
Mi az, ami leginkább veszélyezteti a gyerekeket a szexuális abúzuson kívül az intézményekben?
Pont a kirobbant kegyelmi botrány miatt nagyon erősen eltolódott a vita a szexuális bántalmazás irányába, holott a bántalmazások döntő többsége nem ilyen jellegű, hanem verbális agresszió, megszégyenítés, fizikai bántalmazás, és ezekből mindig több van, mint a szexuális abúzusból. Alapvetően ezektől is védeni kellene a gyerekeket, mert legalább annyira károsak. A tartós megszégyenítés, vagy a gyerek énképének a bántása szerintem legalább olyan szörnyű, mint a szexuális bántalmazás, és ezekre ez a jogszabály semmilyen választ nem ad.
Ez az erősen politikai indíttatásúnak látszó intézkedés, amely valódi megoldás helyett arra szolgál, hogy a kormány aktivitását tükrözze, megint csak arra jó, hogy a pedofíliát és a homoszexualitást összemossák, újabb gyűlöletkampány induljon el?
Van ilyen komponense is ennek az ügynek. A kormányzat részéről nyilvánvalóan fenn kell tartani a kompetens intézkedés látszatát, gyorsan tenni kell valamit, ami azt mutatja, hogy a kormány tud a problémáról, és intézkedik, de ez a jelenlegi jogszabály alapján egy meglehetősen kapkodó és felszínes megoldás lett. Ugyanakkor megjelent a politikai közbeszédben az az elem, amiben megint arról van szó, hogy a pedofíliát megpróbálják összemosni az LMBTQ-val, holott az két teljesen különböző dolog, és nem lenne szabad ezeket egy témában érinteni.
Ehelyett mire lenne szüksége igazából a gyermekvédelemnek?
A szakmai szervezetek már évek óta elmondták azokat a tényezőket, amelyekre szükség lenne. Egyrészt rendezni kell a finanszírozást, a dolgozók bérét, s biztosítani kellene a megfelelő személyi feltételeket. A rendszereket és a szakmai protokollokat úgy kellene igazítani, hogy a gyerekek védelmét szolgálják. Herczog Mária szociológus, a Hintalovon Alapítvány és a Gyermekjogi Civil Koalíció rengeteg javaslatot tett már közzé ezzel kapcsolatban. Ők mindig a legmodernebb standardokhoz igazodnak, és úgy gondolom, készen vannak már azok az elvek, intézkedések, amelyek alapján bele kellene nyúlni a rendszerbe. Ehhez egyrészt politikai szándék kell, másrészt rendelkezni kell a szükséges forrásokkal. A miniszterelnök mondta a parlamenti expozéjában, hogy a gyermekvédelmi dolgozók munkáját megköszöni, de nem nagyon érti, hogy ennek miért van köze a pénzhez. Ebből azt lehet leszűrni, hogy a kormányzat részéről finanszírozási eszközök nem nagyon állnak rendelkezésre. Ami azért gond, mert ha alacsony a fizetés, akkor nyilvánvalóan olyan munkaerőt kapunk érte.
Nincs is elegendő munkaerő…
Egyébként komoly létszámhiányok vannak az ágazatban. Sajnos vannak arra is példák, hogy nem szakképzett, vagy nem megfelelően képzett kollégát vesznek fel az intézmények, ami azért gond, mert egy szociális munkás a képzésekor elsajátítja annak a viselkedésnek vagy működésnek az alapjait, ami egy ilyen típusú rendszerhez szükséges. Egy valahonnan felvett, nem szakképzett embernek ezek az alapvető ismeretei is hiányozhatnak.
Magyarul ott vagyunk, ahol a part szakad, mert a vezetőket szakpszichológiai vizsgálatnak vetik alá, de a probléma valójában nem oldódik meg…
Ezért mondom én azt, hogy ez egy látszatintézkedés. Az, hogy a csúcsvezetőket vizsgálják pszichológiailag, az a csúcsvezetőket érintő szűrés, de leginkább nem ők vannak kontaktusban a gyerekekkel. Egy nevelőszülői hálózat igazgatója nagyon ritkán folyik bele közvetlenül a gyerekeket ellátó tevékenységbe, ő azért felelős, hogy a szervezeti működés megfelelő legyen. Sokkal célravezetőbb lenne, ha a nevelőszülőket jobban szűrnék ebben a rendszerben. Ott is alapvetően létszámhiány van, és azt több szakember is elmondta, hogy a nevelőszülők létszáma biztosításában is van egy anyagi presszió. Nyilván azokat veszik föl, akik jelentkeznek, és nem azokat, akik optimálisak lennének a feladatra.
Magyarul pénz, pénz és pénz kellene…
Ezt úgy szoktam mondani, hogy pénz nélkül semmi nem fog menni. Ha van pénz, akkor a többi feltétel együttes módosításával lehet árnyalni ezt a rendszert, de források nélkül biztos, hogy nem fog menni.
|
A politika megint összemossa a homoszexulitást és a pedofíliát Megkérdeztük a Háttér Társaságot, nekik mi a véleményük a kormányzati szigorításról. Dombos Tamás, a Háttér Társaság szóvivője elmondta, ők alapvetően támogatják, hogy pszichológiai, illetve alkalmassági vizsgálatnak vessék alá a gyermekvédelemben dolgozókat, különösen a vezetőket, és nyilván nem csak az állami, hanem az egyházi gyermekvédelemben dolgozókat is. De ennek a vizsgálatnak szakmai alapon kell szerveződnie, és nem arra kell irányulnia, hogy valaki homoszexuális-e, vagy sem, hanem hogy a gyermekek elleni abúzus kapcsán valami kockázat felmerül-e. Ha ez a vizsgálat kifejezetten a homoszexualitásra is kiterjedne, az nyilvánvalóan jogsértő lenne. Az Emberi Jogok Európai Bírósága már több esetben is kimondta, hogy jogellenes a munka világában alkalmazott, kizárólag a szexuális irányultságra való megkülönböztetés. A Háttér Társaság bízik abban, hogy ennek a vizsgálatnak a gyakorlata nem ez lesz, hanem tényleg csak a valódi kockázatokat fogják kizárási tényezőként figyelembe venni. Az, hogy az emberek hajlandóak lesznek-e egy ilyen vizsgálatnak alávetni magukat, kérdés, de azért az, hogy különböző szakmáknál pszichológiai vizsgálat van, nem annyira meglepő. Ezt alkalmazzák a rendőrségtől kezdve a Vám- és Pénzügyőrségen át még egy csomó szakmánál. Dombos Tamás megismételte, hogy nyilvánvalóan az a kérdés, a vizsgálat tényleg szakmai alapokon nyugszik-e, vagy esetleg megjelennek benne olyan, nem odavaló, vagy nem szakmai alapokon álló megkülönböztetések, amelyek akkor tényleg problémásak. Dombos Tamás szerint a homofóbiát és a pedofíliát természetesen nem szabad összemosni, mert az két egymástól teljesen független dolog. A gyermekek terhére elkövetett szexuális visszaélések döntő többségét heteroszexuális férfiak követik el kislányokon. A homoszexualitás és a pedofília összemosása a problémának a félreismerése és a félrevezetése, amit természetesen vissza is utasítanak. Annál is inkább, mert ez az összemosás – „fejétől bűzlik a hal” – megint a politika részéről indult meg. Emlékezhetünk rá, hogy néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor is azt mondta, nem tudni, hogy a homoszexualitás pedofíliához vezet-e, és erről tudományos viták is vannak. Lázár János pedig legutóbb úgy vélte, hogy meg kell vizsgálni, a homoszexuális embereket ki kell-e zárni a gyermekvédelemből. Dombos Tamás kijelentette, nincsenek ilyen tudományos viták, és a gyermekvédelemből nem a meleg embereket kell kizárni, hanem azokat, akik valós kockázatot jelentenek a gyermekekre. Az, hogy valaki meleg, önmagában semmilyen kockázattal nem jár. |
