Mellár: Orbán és társai lerabolják az országot

Professzor úr, lehet-e úgy költségvetést csinálni, hogy a gazdaság idei várható teljesítményéről valójában fogalma sincs a kormánynak?

Természetesen zárszámadás nélkül nem lehet költségvetést csinálni. Főleg akkor értelmetlen, ha tudjuk, hogy a járvány miatt, az ország idei költségvetése nyilvánvalóan megroggyant. A helyzet tisztázására inkább egy pótköltségvetést kellett volna készíteni. A jövő év tervezését ráértek volna akkor elkezdeni, ha tudják, hogy mi lesz az idén.

Talán a hagyományok miatt ragaszkodtak a nyár közepén elkészült jövő évi büdzséhez, de van ebben gazdasági racionalitás?

Semmi. Ez csak egy trükk. A papír bármit elbír, az idei év nincs lezárva, a számok nem zavarják meg a tervezők „tisztánlátását”, vagyis bármit leírhatnak. A gyakorlat az, hogy lazára terveznek, hatalmas tartalékokat képeznek. Az egész jövő évi költségvetés fikció-jellegű, formális. Év közben olyan átcsoportosításokat tehetnek, amilyet akarnak. Arra ügyelnek, hogy alacsony legyen a hiány, meg az infláció, a többivel nem foglalkoznak.

Egyelőre tehát a kormánynak fogalma sincs arról, hogy egyes szektorok mennyit költenek majd, illetve az egyes minisztériumokban milyen zárolások lesznek, esetleg a pénzeket hogyan csoportosítgatják át a különböző zsebek között. Most mindössze annyit történik, hogy a kormány a parlament képviselőivel megszavaztat egy tetszetős költségvetést, majd a kabinet azt csinál, amit akar. Úgy költi el a pénzt, ahogy akarja.

Azt tudjuk, hogy a költségvetés is egy törvény, amely elsősorban a kormány számára írja elő a teendőket, amit aztán a parlament ellenőriz. Viszont ez a törvény szabad kezet ad a kormánynak a pénzek költésére, teljesen megszűnik a kontroll?

A költségvetési törvény épp a kormány feletti parlamenti kontrollt lenne hivatott gyakorolni. Normális országban ugyanis a kormány ellenőrizetlenül és büntetlenül nem szórhatja el az adófizetők pénzét. Büntetlenül legfeljebb Magyarországon lehet költeni az állampolgárok által befizetett összegeket. Orbánék viszont olyan helyzetbe hozták magukat, hogy végül is az állami pénzekkel azt csinálnak, amit akarnak. A hazai ellenőrzés ma már szinte teljesen hiányzik. Az orrunk előtt viszik ki a költségvetést a parlamenti kontroll alól, ami beláthatatlan következményekkel jár. Egy nemzetközi szervezet, az Open Budget Survey kimutatja, hogy a Fidesz-kormány az ország közös pénzének sorsáról többnyire az adófizetők nélkül dönt. Orbán Viktor kormányát ma már egyre nehezebb elszámoltatni a közpénzek felhasználásáról.

Az említett nemzetközi szervezet kétévente megjelenő felmérése szerint, folyamatosan romlik a költségvetés átláthatósága. Magyarország a lehetséges 100 pontból 45-öt kapott. Ott járunk, hogy a kormány ma már az egyébként rendelkezésre álló adatokat sem mutatja be a költségvetési dokumentumokban. Ideális esetben a kormány, a törvényhozás, illetve a számvevőszék a teljes költségvetési folyamat alatt biztosítja ezt a lehetőséget. Az elemzés szerint, azonban a magyar törvényhozás korlátozott felelősséget gyakorol a költségvetési ciklus során. Ezek után nem csoda, ha a civileknek is kevés a lehetőségeük, hogy kapnak, hogy a költségvetési folyamatban részt vegyenek.

A magyar költségvetés ma már nem felel meg az európai normáknak! A 2015-ös jelentéshez képest, mára Albánia, Törökország és Ukrajna már megelőzött minket, csak Szerbia, Bosznia és Macedónia maradt mögöttünk.

Ezt azért nem értem, mert Varga Mihály pénzügyminiszter azt mondta, hogy egyszerű és átlátható költségvetést terjeszt be. Kialakítanak egy 3 ezer milliárdos egészségbiztosítási- és járványügyi alapot, meg egy 2500 milliárdos gazdaságvédelmi alapot.

Így is történt, de ezekbe az alapokba már bekerült fű-, fa-, virág, tehát az átláthatóság és a számon kérhetőség nem valósul meg. A költségvetés titkos zsebeibe van elrejtve a Paksi Atomerőmű, vagy a Budapest-Belgrád vasútvonal. Olyan ködös fogalmakba csomagolják ezt, mint „vasútépítés, turisztika, lakástámogatás, sportintézmények” amelyeknek révén, természetesen az Orbán kormány kedvezményezettjei jutnak az adófizetők tíz, és száz milliárdjaihoz.

Szó sincs itt piacépítésről, vagy tényleges válságkezelésről, sokkal inkább arról, hogy miként tudják kárpótolni az oligarchákat és az Orbán-közeli cégeket, amik nagy veszteségeket szenvedtek el a járvány ideje alatt.

Professzor úr, ön szerint az említett háromezer milliárdból legalább rendbe hozzák az egészségügyet?

Nézze, ez sem látszik a költségvetésből. Az említett összeg sok mindenre elég, de ezeket a pénzeket a meglévő forrásokból pakolták át ebbe az alapba. Valójában az egészségügyre fordítandó összeg csak 220 milliárd, ami reálértékben négy-öt százalékos növekedés. Ez a pénz kevés arra, hogy valódi változás legyen. Igaz, a változáshoz szükség lenne koncepcióra is – ami nincs.

Abban pedig végképp nem vagyok biztos, hogy ezt a hiányzó tervet a belügyminiszter hogyan fogja kidolgozni. Itt komoly szakmai és társadalmi vitákra lenne szükség. Attól tartok, hogy a válság örve alatt, csak a további kivéreztetés, és további központosítás történik – legfeljebb reform címszó alatt.

Meglepő, hogy a kialakuló válság után, már jövőre is közel öt százalékos gazdasági növekedést vár Varga Mihály. Van ennek reális alapja?

Valóban, a kormány 4.8 százalékos gazdasági növekedést vár, a bérek hét százalékos emelkedése a terv, illetve a fogyasztás 3.6 százalékkal emelkedhet a terv szerint. Ez hallatlanul optimista, miközben az egész egy homokvárra emlékeztet, tehát nagyon sok bizonytalanság van, és igazán nem látható, hogy ennek a kormányzati optimizmusnak mi az oka.

Ha egy kormány valóban komolyan venné a gazdaságot, akkor nem ennyire bizonytalan alapokra építi az ország költségvetését. Ahhoz ugyanis, hogy a gazdaság szereplőit orientálni tudják, szükség lett volna a költségvetési és monetáris politika összehangolására. Fontos lett volna, hogy legalább a keretszámokban meg tudjon egyezni a jegybank és a Pénzügyminisztérium.

Egyelőre ugyanis még abban sem egyeztek meg, hogy visszaesés várható idén, vagy növekedés.

A fiskális és a monetáris politikai nincs összehangolva, teljes a káosz. Miközben Matolcsy három százalékos növekedésről, Varga három százalékos recesszióról beszél, addig az Európai Bizottság szerint hét százalékos lesz a visszaesés. Fogalmuk sincs tehát, hogy 2021 kiindulópontja mi lesz. Ez nagy probléma. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a hiánycélokat vérrel, verítékkel be fogják tartani, azt ugyanis a miniszterelnök végig fogja verni. Azt persze nem tudjuk, hogy ez mibe kerül majd az országnak.

Felmerül az alapkérdés: ha ezermilliárdokat lehet átcsoportosítgatni, ha nincs tudatos tervezés, akkor érdemes-e egyáltalán költségvetést készíteni? Titokban, ellenőrizetlenül költik az ország pénzét, akkor minek a költségvetéssel bajlódni?

Nyilván a kérdés költői, hisz' azért még demokrácia, piacgazdaság van, elvárja az Európai Unió is. Ugyanakkor az már az eddig elmondottakból is világos, hogy az elfogadott költségvetés semmiben nem korlátozza a kormányt.

Kicsit hasonlít a helyzet a szocializmusra, amikor ugyan volt költségvetés, de valójában rendeleti kormányzás érvényesült. Menet közben pedig úgy írták át a dolgokat, ahogy akarták. Néhányan eldöntötték, hogy mi lesz, számonkérésre pedig úgysem kellett számítani. Ez van most is.

Vannak még olyan trükkök, hogy alulbecslik az inflációt is. Három százalékra állítják be, és ha nagyobb lesz, akkor tartalék képződik, s ezt a pénzt megint úgy fogják elkölteni, ahogy akarják. Ilyen cselekkel egészen nagy mozgásteret lehet szerezni.

Azt látja-e, hogy a gazdaságvédelmi alaphoz rendelt 2500 milliárd milyen célt szolgál?

Konkrétan olyan programok vannak nevesítve, mint a már említett vasút-, vagy közútfejlesztés, lakástámogatás. Azok a szektorok, irányok vannak nevesítve a költségvetésben is, amelyeket a Fidesz katonái, vagy a NER-lovagok megszálltak az elmúlt években. Nem kérdés ugyanis, hogy az állami beruházások pályázati rendszerében ők lesznek a nyertesek. Vagyis Magyarország lerablása a költségvetés révén is folyamatos, ami sajnálatos, mert az ország jövőjét élik fel.