Megint gondolt ránk a kormány: lesz elég WC-papír a kórházakban

A kormány, úgy is, mint a magyar állampolgárok védelmezője és egészségének legfőbb őre, a „betegforgalom részére megnyitott vizesblokkokban kézmosószer és toalettpapír biztosításával” kibővítette a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság feladatkörét és kormányrendelet biztosítja, hogy januártól minden kórházban legyen elég szappan és toalettpapír.

Nálunk szerencsésebb országokban nem a WC-papír mennyiségét rögzíti rendeletben a kormány, hanem megfelelő körülményeket, például pénzt biztosít az egészségügyi intézmények – kórházak, rendelőintézetek – számára, hogy azok képesek legyenek a normális, európai színvonalú működésre. Az intézmények vezetői pedig, ha van rá keretük, maguk is képesek eldönteni, hogy miből mekkora mennyiségre van szükség. WC- papírból, szappanból, vagy, teszem azt, kötszerből és a tisztességes kórházi étkezéshez szükséges alapanyagokból.

Januártól tehát ez a gond is kipipálva, ami azért is jó, mert Takács Péter, aki egészségügyi államtitkárként szolgálja a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, egy hónapja még matematikai képtelenségnek nevezte, hogy mindig minden kórházi vécében legyen papír. Azóta kiderült, hogy – legalábbis e rendelet szerint – mindez mégsem matematikai képtelenség, a feladatnak van megoldása. Amiből sok más mellett az is következik, hogy Takács államtitkár nemcsak az egészségügyet felügyeli biztos kézzel, hanem a matematika világában is otthonosan mozog.

A lényeg persze az, hogy az ország számos gondja közül egy hamarosan kipipálható. Ha pedig a rendelet mégsem lenne elegendő, akkor megoldásként még mindig bele lehet írni az alaptörvénybe, hogy a higiénés termékekhez való hozzáférés állampolgári jog. Aki ez ellen vét, az rosszat akar a magyaroknak, Brüsszel háborús terveit támogatja és azt szeretné, hogy hazánk rés legyen, ne erős bástya.

A helyzet tehát rövid időn belül rendeződik, s amennyiben nemcsak papíron, hanem a valóságban is sikerül érvényt szerezni a rendeletnek, akkor lesz elegendő tisztálkodásra alkalmas termék az egészségügyi intézményekben. Ennek pedig a választások közeledtével lehet még egy, önmagán is túlmutató hozadéka. Jelesül az, hogy az állampolgárok egy nem elhanyagolható hányada még a mostaninál is jobban fog bízni a kormányban. Azokról a választópolgárokról van szó, akik azt szeretik, ha egy nagy, gondoskodó állam áll felettük. Egy olyan hatalom, amelyik mindig mindent jobban tud, és amit tud, azt meg is mondja. Ő dönti el, hogy ki a jó hazafi és ki az, aki idegen érdekeket képvisel, mitől család a család, ki támogatja a háborút és ki az, aki a békéért harcol. Vannak olyan polgárai e honnak, akik annak örülnek, ha ez az állam megvédi őket minden földi bajtól, és nemcsak gondoskodik róluk, hanem gondolkodik is helyettük. 

A kormány pedig éppen erre utazik: hogy sokakkal még mindig el lehet hitetni, hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, a kevés sok, a kórházakban pedig akkor lesz elegendő szappan és WC-papír, ha azt rendeletileg előírják. Ha meg még ettől sem leszünk boldogok, bármikor alkotható egy újabb rendelet, amely előírja, hogy mindenhol legyen elegendő orvos és ápoló, a nyári rekkenő hőségben működő klímákról nem is szólva.