Tüskehúzás
A Magyar Honvédség talpában az egyik nagy tüske Orbán Gáspár volt. Most távozik, s ez színesíti azt az elképesztő folyamatot, amit sereg az elmúlt 16, de különösen az utolsó 1 évben élt át, ideértve Ruszin-Szendi Romulusz „árulóból” miniszterré válását. Mindez történt az országot évekkel ezelőtt a háború nulladik fázisába navigáló, „nevenincs” miniszter kaszinóstílusú irányítása alatt.
Nos, nem várták meg, míg a hadsereg maga néz utána a csádi kalandra vágyó százados ügyeinek, inkább közös megegyezéssel (na persze) szerelték le, noha még mindig háborús veszélyhelyzetben van a hazánk, ami miatt ezeket a kérelmeket eddig általában elutasította a honvédség. Egészen véletlen lehet az, hogy Gáspárral sikerült megállapodni. De mégis, ki ez az ember?
Az Orbán fiú némi jogi alapozás után Ugandában ment, eredetileg futballt (mi mást?) tanítani a gyerekeknek az "Empower a Child" program keretében, de aztán olyan spirituális élmény érte ("találkozott az élő Istennel"), aminek következtében inkább belekezdett helyben a vallási térítő munkába. Aztán egyszer csak elindult haza.
Érkezése után alapítója lett a „Felház” nevű karizmatikus keresztény mozgalomnak: a jó ízlés tart távol attól, hogy életének erről a részéről az újságcikkek alapján beszámoljak. Ez a „valami” 2019-ben egyszerűen megszűnt működni, és a fiú ekkor kezdett el katonáskodni: „Isten hívására" akarta megvédeni az afrikai keresztényeket (persze őket erről nem kérdezte meg). Mivel a jó jót érdemel, a brit Royal Military Academy Sandhurst hallgatója lett, ami a világ egyik legrangosabb tiszti iskolája. Hasonló meggondolásból mehetett oda, mint amiért a Windsor család is oda küldte a jelenlegi trónörökös Vilmost és Harry herceg is. A tandíja kb. 34-40 millió Ft lehetett, amit az apja vagyonbevallása alapján nem valószínű, hogy Orbán Viktor fizetett volna. Az is közpénzből volt rendezve, mint oly sok minden ebben a családban.
Hogy ne legyen gond vele, 2023-ban a világvégének számító Száhel-övezetbe küldték. A nem egészen demokratikus Csádban tartózkodását mindenkinek titkolnia kellett, míg aztán a Direkt36 és a francia Le Monde tényfeltáró cikkeinek hatására Szentkirályi Alexandra férje - a soha nem volt katona miniszter - a sajtóban megjelent képek láttán kiizzadta magából a valóságot. Pontosabban azt tudhattuk meg, hogy a terrorizmus elleni harc és az illegális migráció megfékezése miatt verejtékezik a miniszterelnök fia a földi pokolban. Bizony ott, mert a Száhel-övezet - amin osztozik Burkina Faso, Kamerun, Csád, Gambia, Mauritánia, Mali, Niger, Nigéria és Szenegál - a világ egyik legszegényebb régiója, ahol sok katonai puccs, és több számottevő dzsihadista lázadás történt. Nem az a tipikus balatoni kalandpark-élmény ott akár egy napot is tartózkodni.
Orbán Gáspár a 2023-2024 években legalább hat delegációban vett részt Szijjártó Péter, Azbej Tristan (a KDNP alelnöke, aki az üldözött keresztényekkel foglalkozó mindenféle államtitkárságok guruja) és Máthé László Eduárd (a szub-szaharai térségben megvalósuló magyar összkormányzati tevékenységek külpolitikai összehangolásáért felelős miniszteri biztos) mellett, és gyakran álcázta magát igen ostoba módon: kalappal, maszkkal, oszlop mögé bújással.
Pálinkás Szilveszter százados elmondta, hogy az amúgy a rangjánál fogva a csádi feladatra nem kijelölhető (mégis kijelölt) Orbán, ötvenszázalékos magyar harcértékvesztéssel számolt. Azaz egészen elfogadhatónak tartotta, hogy „az ő kedvéért” az általa vezetett misszióban minden második magyar katona meghaljon. Egy ilyen lelkivilágú és világnézetű ember valóban nem volt alkalmas a családi biznisz lebonyolítására: ezért is került a másfél milliós Celine táskát villantó, Amerikába meglógó, Saját-lábon Álló Ráhel az atyai utódlás első helyére.
Egy apa persze mindent megtesz még a nagykorú gyermekéért is, de ezt talán ne mások súlyos kárára tegye, vagy ha igen, akkor mindkettőjüknek vállalnia kell ezek miatt a felelősséget. A kétszáz magyar katonából elméletileg száz halottnak is van apja és anyja, talán rájuk is gondolni kell, ha rendezni akarjuk Orbán Gáspár ténykedését a honvédségben.
A Magyar Honvédség nem egy magánvállalkozás: olyan emberek szolgálnak benne, akik parancsra az életüket is kockára teszik, s ha már ez szükséges, „remélhetőleg” értünk, és nem holmi urak szórakozása vagy érdekei kedvéért. Éppen ezért minden olyan döntés, amely politikai, családi vagy informális szempontok mentén születik a seregben, közvetlenül kihat rájuk, és általuk ránk is.
Ha csak kihúzzuk a tüskét, és nem kezeljük a sebet, az elfertőződve roncsol tovább.
Ennél is fontosabb volna pontosan kideríteni, hogy miként került az oda.