Menetelünk vissza az államszocializmus útján, Orbánék pedig lufikkal terelik el a figyelmet

Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár az IME Országos Egészség-gazdaságtani konferencián vázolta a kormánynak az egészségügy átalakításával kapcsolatos elképzeléseit. A Népszava tudósításából kiderült, hogy a kabinet újabb államosításra készül, ezúttal a szakrendelőket és a háziorvosi praxist érintenék a gyökeres átalakítások. Konkrétan, a kormány átvenné az önkormányzatoktól a háziorvosi praxisjog kezelését és a szakrendelők fenntartását. 

Néhány lényeges elem:

• vinnék a szakrendelők fenntartását; 
• vinnék a háziorvosi praxisjog kezelését; 
• a kisvárosi kórházakat járási egészségközpontokká alakítanák, a központi orvosi ügyeletek székhelyévé is tennék;
• tovább „észszerűsítenék” a kórházi-rendszert (Takács szükségesnek tartotta hangoztatni, hogy „hiba intézménybezárásokról beszélni”), a kapacitások nagyobb részét a tartósan ápolásra szorulók ellátására használnák; 
• az évek óta betöltetlen praxisok problémáját egyebek mellett a területi határok módosításával, vagy ahol lehet, ott a körzetek összevonásával orvosolnák; 
• megerősítenék az egészségfejlesztési irodákat (egészségmegőrző szűrések szervezését bíznák rájuk);
• a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok ismét írhatnának beutalót a közfinanszírozás terhére, kiállíthatnának receptet, kérhetnének labor vizsgálatokat;

De vajon mit szól a további államosítási tervekhez egy szakértő? Kökény Mihály korábbi egészségügyi minisztert kérdeztük, aki az Egészségügyi Világszervezet felkérésre jelenleg is rendszeresen teljesít feladatokat.

Nem új törekvése az államosítás a Fidesznek

„Jól ismert dolog ez, amikor nincs pénz – s most látjuk, hogy nincs –, akkor mindig előveszik a jól bevált ’megoldást’, a központosítást” – reagált Kökény, hozzátéve: „nem valami gyökeresen új az irány, a Fidesznél időről-időre beindulnak az államosítási reflexek”.  Emlékeztetett arra, hogy hasonló csomaggal már tíz évvel ezelőtt is előállt az akkori Orbán-kormány – majd a végén a kórházakat államosították is. Egyébként már akkor szó volt arról, hogy az önkormányzatok – akkor még önkéntes alapon – átadhatják az államnak fenntartásra a szakrendelőiket. Igaz, abban az időben az önkormányzatok 95 százaléka – pártállástól függetlenül – nem volt erre hajlandó. Akkor azonban nem került szóba, hogy a háziorvosok is valamilyen formában állami felügyelet alá kerülnének, hogy az állam átalakítaná az ellátórendszert – szögezte le.

„Alaposan átnézve azt, amiről Takács beszélt, csak egyet lehet megállapítani, nem tudni, mi fog valójában történni” – mutatott rá az egészségügyi szakértő, aki úgy látja, hogy az államtitkár most a korábbiakhoz képest sokkal kifinomultabb elképzeléseket próbált vázolni, sőt, még azt is megígérte, hogy a szakma egyetértése nélkül nem fog javaslatot tenni a kormány számára – mutatott rá Kökény.

Az állam nem lenne jó tulajdonos

A korábbi miniszter szerint ugyanakkor igen egyértelmű tervként hangzott el az önálló járóbeteg szakrendelők állami kezelésbe vétele, az, hogy a 100 óránál nagyobb kapacitással rendelkező szakrendelőket majd egy – nyilván a kórház főigazgatóság keretén belüli – új szervezetbe integrálják („szinte minden budapesti ilyen”). Emlékeztetett arra, hogy a kivéreztetett és nehéz helyzetben lévő önkormányzatok – amelyek a járvány időszakban, sőt, már előtte is fokozatosan veszítettek a forrásaikból – erejükön felül költöttek a szakrendelőikre, s leszögezte: „semmi jót nem várok ettől – emlékezzünk, mi történt a kórházakkal, amikor ripsz-ropsz állami kezelésbe vették azokat”. Mint felidézte, a kórházak, az államosítás előtt az akkor még relatíve jobb anyagi helyzetben lévő önkormányzatok fenntartásában voltak. Sokatmondó adat, hogy – legalábbis egyes számítások szerint – 2012-13-ban a kórházak összességében – akkori árakon – jóval 100 milliárd forint feletti önkormányzati hozzájárulást veszítettek el. Ezt az akkori Orbán-kormány nem pótolta vissza, holott az önkormányzatok előtte az erejükön felül is igyekeztek segíteni. „Már csak a tapasztalatok alapján is nagyon szerencsétlen dolognak tartanám a lépést” – szögezte le Kökény.

Politikai kockázat lehet Orbán számára

Vajon a cél az önkormányzatok gyengítése? – tettük fel a kérdést. Kökény szerint részben, de tagadhatatlanul van benne politikai kockázat Orbánék számára. Hiszen a két év múlva esedékes önkormányzati választások kampányában nehéz lenne megmagyarázniuk, hogy az államosítás után miért nem javult a betegellátás, „merthogy, őszintén szólva, elképzelni nem tudom, hogy állami kézben javulni tudna a járóbeteg ellátás”.

S hogy miért véli így? Egyrészt, mert az önkormányzatok nem lesznek érdekeltek abban, hogy állami intézetbe szivattyúzzák erejükön felül a forrásaikat, másrészt, ha a megyei kórházak alá rendelik a rendelőintézeteket, akkor még könnyebben el tudják onnan szipkázni a munkaerőt. „A komoly – anyagi és létszámbeli – kiüresedési folyamat mélyülni fog, borítékolható, hogy tovább romlik a helyzet”. 

Szerinte attól is tartani kell, hogy nem lesz sem idő, sem energia odafigyelni a kistérségi vagy akár budapesti kerületi szakrendelőre. Budapest példájánál maradva: a kerültek között van olyan, amelynek szakrendelője százezer főnél is több embert lát el, igen magas színvonalon. Négy kerület kivételével mindegyikben, azaz 19-ben önkormányzati fenntartásban működik a szakrendelő. Ez az egészségügynek amúgy az a területe, amellyel szemben, ha van is panasz, de a legkevesebb – sorolta a tényeket Kökény.

Ha azonban a kormány tervei megvalósulnak, akkor ezek a szakrendelők elveszítik az abból fakadó előnyüket, hogy a lakossághoz közeli önkormányzatokon számon kérhetőek. Kockázatos lenne ezeket betenni a kórház főigazgatóság hatalmas megarendszerébe, amiben senki nem felelős – kérdés, merik-e vállalni Orbánék az önkormányzati választás előtt ennek a centralizációnak a politikai kockázatát, hiszen megvalósítása esetén a kormány konkrétan számon kérhetővé válna – fejtegette. Közbevetésünkre, miszerint ennél nagyobb „fejreállást” is bőven megúszott a Fidesz az elmúlt választásokon, úgy reagált: nyilván lehet ebben a kommunikációs térben azt mondani, hogy gyorsan nem lehet eredményeket elérni. Az pedig igaz, hogy idehaza nem nagyon szokott következménye lenni annak, hogy Orbánék alatt egyes területeken romlik a helyzet a korábbiakhoz képest– ismerte el.

A városi kórházak államosításának nem követendő példája

Angyalföld önkormányzata például komoly fejlesztéseket hajtott végre a szakrendelőjében, a többi között képdiagnosztikai eszközök sorát szerezte be – s kétséges, hogy állami forrásból odateszik-e majd ezeket a forrásaikat, illetve, kérdéses, hogy uniós források jutnak-e majd fejlesztésekre („eleve már az is kérdés, hogy érkeznek- e majd a közeljövőben uniós források”) – fejtegette a korábbi egészségügyi miniszter.

Azt nem tartja lehetetlennek, hogy például az önkormányzatok, konzorciumi formában eredményesen pályázhatnak majd az uniónál, ám abban biztos, hogy állami részvételű konzorcium nem. Ez tehát nem jelenthet pótlólagos forrást a centralizáció esetén. „Mindennek a következménye komoly forrásveszteség lenne a járóbeteg-ellátásban, aminek egyszerűen nem látom az előnyét”.

Éppen a kórházi centralizáció a bizonyíték szerinte: megszűnt a városi kórházak gazdasági önállósága, kompetenciája, még a kórtermek kifestéséhez is felsőbb engedélyre van szükség. Általában pedig a mindennapos problémák megoldása is nehézkesebbé, időigényesebbé vált. „Éppen a tíz éve végrehajtott kórház-államosítás tapasztalata alapján, rendkívül aggályosnak tartom a mostani terveket, de persze, ha megvan a politikai akarat és elhatározás, akkor nyilván végig fogják vinni” – közölte, felróva, hogy „Orbánéknál szinte mindenre a központosítás a válasz, az oktatástól kezdve a médiafelületekig, mindenütt a centralizáció, a szoros központi kontroll jelenti a megoldást”.

Még pikánsabb a háziorvosi rendszer átalakítási terve

Ami pedig a háziorvosi területet illeti, ott Kökény még pikánsabbnak látja a helyzetet, amit azzal indokol, hogy jelen pillanatban a vállalkozók feladatellátási szerződést kötnek az önkormányzatokkal, amelyek sokszor nem is csak a fenntartást biztosítják, hanem az önkormányzati tulajdonú rendelőket, a felszerelést, s az önkormányzatok egyéb módokon is segítik a háziorvosokat. Ahogy tették ezt a járvány idején. Volt például olyan város, ahol a háziorvosokat mobiltelefonokkal látták el, hogy ne a saját költségükön kelljen biztosítani a telefonos konzultációkat, szervezni az oltásokra a behívást. Kökény szerint számos ilyen példát lehetne sorolni.

A praxisközösség szerinte ugyan nem rossz irány, de semmiképpen sem parancsszóra, hanem érdekeltségi alapon kellene abba az irányba terelni az érintetteket. Már volt erre példa, az persze más kérdés, hogy esetenként negatív érdekeltséggel próbálták elérni ezek kialakulását, ami korántsem követendő. De a háziorvosok akkor még praxisjoggal rendelkező önálló vállalkozók maradtak, amit most el akarnak venni tőlük, pontosabban, azt tervezik, hogy a fenntartást átveszi egy – minden bizonnyal – az Országos Kórházi Főigazgatóság keretében létrehozandó valamifajta praxiskezelő szervezet, amely elvileg szerződéseket köt majd a továbbra is vállalkozó háziorvosokkal. 

Ugyanakkor azonban a praxisjogot meg akarják szüntetni, amit ugyan már húsz éve is sok bírálat ért, és érhet is, de az tény, hogy biztosította az idősek visszavonulásának anyagi feltételét. A praxiskezelő koncessziós joggá alakítaná a praxist, csakhogy míg a tulajdonjog értékesíthető, a koncessziós jog nem adás-vétel tárgya – hívta fel a figyelmet Kökény, aki úgy tudja, állítólag szó lehet arról, hogy egy átmeneti ideig azért majd még el lehet adni a praxisjogot, de a részletek ködösek.

Ideges a szakma

„A háziorvosok és a szakellátásban dolgozók mindenesetre fel vannak háborodva és idegesek, nem tudják, mi fog történni, csak az biztos, hogy az állam a háziorvosok körében sokkal erőteljesebb irányító funkcióra törekszik” – fogalmazott Kökény. Aki szerint mindennek a következménye az lesz, hogy még tovább csökken a praxisszám, ami nagyon sok területen már most elérte a problematikus szintet. A maga részéről elképzelni sem tudja, hogy jelentősebb forrás nélkül kezelni tudják a helyzetet. 

Mindezt ráadásul úgy sikerült meghirdetni, hogy sok pénz nem lesz, csak ígéret van arra, hogy lesz szakdolgozói béremelés, persze azt nem tudni, hogyan, miközben még az orvosi béremelés sem úgy zajlott le, ahogy megállapodtak benne. „Ha úgy tetszik, ez volt a Semmelweis napi ajándék az egészségügynek” – mondta keserűen Kökény, hozzátéve: a szakma egyáltalán nem erre számított.

„Tudom, az ördög a részletekben rejlik, szokás szerint felengedtek egy léggömböt, amibe sok mindent belevarrtak, valószínűleg szűkebb területen indítják el a változásokat, a viták róla majd lekötik az energiákat, s végül a fele, vagy még annyi sem valósul meg a most belebegtetett változásokból. Persze az is lehet, hogy elhatározták, és végre is hajtják, hiszen az, hogy az egész egészségügyet rendészeti hatáskörbe vonták, azt sugallja, hogy nagyon is centralizált és fegyelmezett szervezetet akarnak létrehozni, olyat, mint a rendőrség” – összegezte véleményét Kökény Mihály, aki szerint az élet azt mutatta, hogy még a kiemelt orvosi bérezéssel sem lehet kompenzálni a centralizációkból származó hátrányokat. Arról nem is beszélve, hogy a szakdolgozók jövedelme hihetetlen lemaradásban van, amit persze statisztikai bűvészkedésekkel próbálnak elfedni. „Be kellene végre látni, hogy a számokkal való bűvészkedés helyett meg kellene emelni az egészségügyre fordított  közkiadásokat, hiszen ma már nem, hogy az uniós átlagtól, de még a román vagy a szlovák átlagtól is nagyon messze vagyunk” – szögezte le, hozzátéve: ha ez nem változik, akkor lehet szervezeti átalakítást csinálni, de Magyarország nem lesz képes az elvárható szintű  egészségügyi szervezet fenntartására. „Visszafelé haladunk, az ágazat átalakítása is azt mutatja, hogy menetelünk visszafelé az államszocializmus útján, úgy hívták, hogy Szemasko-modell, az ilyen lufik azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a figyelmet a súlyos válságról”.