Merkel karizma-nélkülisége különleges karizmába fordult át

HírKlikk 2021. szeptember 28. 17:12 2021. szept. 28. 17:12

Angela Merkelről általános a vélemény: erkölcsileg szilárd, államfői figuraként lép le a színről, olyasvalakiként, aki felülemelkedett a kisstílű pártoskodáson – jellemezte Jan-Werner Müller, a Princeton Egyetem politológia professzora a The Guardianban megjelent írásában. Ugyanakkor boldogan benntartotta Orbánt a Néppárban, miközben az nem győzte leépíteni a jogállamot. De hát a német ipart, főként az autógyártókat igencsak babusgatják Budapesten.

Trump alatt a liberális nemzetközi rend utolsó védelmezőjeként emlegették, Boris Johnson a minap azt mondta róla, hogy a diplomácia titánja. Ám a dicshimnusz, hogy ő a világ utolsó tisztességes vezetője, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Igaz ugyan, hogy válságos pillanatokban Angela Merkel egyben tudta tartani pártját, a kormányt és Európát is, de csak azért, mert a gazdasági fellendülésnek köszönhetően, mindig volt elég pénze ahhoz, hogy mindenkit meg tudjon venni. A merkelizmus lényege, hogy nem kell nagy politikai vállalásokat tenni, mert az visszaüthet. Figyeld, hogy merre mennek a dolgok, szűrd ki a legfontosabb álláspontokat, amelyek egy ponton találkozhatnak, majd amikor végre tényleg egybeesnek az érdekek, akkor mondd azt, hogy ez a te érdemed.

Merkelt csak a válságok kényszerítették arra, hogy kimozduljon a komfortzónájából, de még akkor is kivárt, amikor már égett a ház. Látni akarta, miként ítélik meg a dolgot a nézők. Karizma nélkülisége mára különleges karizmába fordult át: állandóan őszinteséget sugall. Ám korlátai megmutatkoztak a járvány idején. A késlekedésnek szó szerint végzetes következményei voltak. A bezártság hosszú hónapjai alatt viszont a németek elgondolkodhattak azon, mennyire leromlott az infrastruktúra, az oktatás, a digitális szféra, mert a kormány a kiegyensúlyozott költségvetés bűvöletében nem ruházott be.

Az elmúlt jó másfél évtizedben a CDU intellektuálisan kiürült. Persze ez másutt is így van, ez az egyik oka, hogy például az osztrák Néppárt gyakorlatilag bevitte a politika fő áramlatába a szélsőjobbot. És mivel immár nem tudni, hol ér véget a jobbközép, elvileg civilizált erők a nacionalizmussal és a rasszizmussal kokettálnak egyebek között a franciáknál és a hollandoknál.

Nem kétséges, hogy Merkel lehetett volna keményebb és egyértelműbb a külföldi szélsőséges populistákkal szemben, ám boldogan benntartotta Orbánt a Néppárban, miközben az nem győzte leépíteni a jogállamot. De hát a német ipart, főként az autógyártókat igencsak babusgatják Budapesten. Merkel kapcsán szóba sem jöhet a korrupció, nehéz róla feltételezni, hogy a jövőben bárkinek lobbizni fog – illő juttatás ellenében, vagy éppen, hogy jól fizető előadó körútra adná a fejét. De hogy ez erkölcsi érdemnek tűnjön, az azért sokat elárul arról, mennyire keveset lehet elvárni a mai politikai vezetőktől.

Forrás: Hírklikk