Mészáros Lőrinc „jóvátételt” kap Simicska Lajostól
Olyan volumenű vagyonmozgások, amiket az utóbbi hónapokban Magyarországon látunk, Nyugat-Európában vesztes háború után, kisajátítás, államosítás, vagy épp kárpótlás formájában fordult elő - állítja Bokros Lajos. Kivételt legfeljebb azok az országok képeznek, ahol az állammal összefonódott bűnszövetkezetek már beférkőztek az igazságszolgáltatásba is – teszi hozzá.
A 2014-ben indult Simicska-Orbán háború utóbbi győzelmével ért véget - ez ma már abból is látszik, ahogyan a Fidesz egykori pártpénztárnokának érdekeltségei egymás után a miniszterelnökhöz legközelebb álló üzletemberekhez vándorolnak. Jelzésértékű például, hogy az a Nyerges Zsolt, aki évekig Simicska jobbkezeként igazgatta az ország akkori első számú oligarchájának cégeit, most a miniszterelnök egyik rokonával kezd közös üzletbe.
Szimbolikus lépés volt az is, hogy Simicska óriási mezőgazdasági cégét, a Mezort Zrt.-t Mészáros Lőrinc vette a nevére, az igazgatását pedig fia, ifjabb Mészáros Lőrinc vette át a napokban. De sorolhatnánk még hosszan, mi minden került át a Simicska-birodalomtól a felcsúti milliárdos érdekeltségeihez, csak az utóbbi hónapokban az építőipari cégektől kezdve, egészen a médiavállalkozásokig.
Azonban az olyan méretű vagyonmozgások, mint amik részben a Simicska-birodalom lebontásának „melléktermékeként”, részben pedig ettől függetlenül a NER-ben keltetett újnemesség révén újabban itthon naponta előfordulnak, Európa fejlettebb felén szinte példátlanok. Legalábbis az európai pénzügyi viszonyokat elég jól ismerő Bokros Lajos szerint.
A közgazdász, egyetemi tanár és volt európai parlamenti képviselő a Hírklikk kérdésére kifejtette, hogy vannak mozgások minden országban, különösen vesztes háború után, kisajátítás, államosítás, elkobzás, kárpótlás, satöbbi formájában.
A mai Nyugat-Európában nagyobb vagyonmozgás azonban kizárólag bírósági ítélet nyomán történhet, hiszen a jogállam nem ismer más rendkívüli helyzetet, ahol a magántulajdon védelmét felülírja a közérdek – tette hozzá. Persze ahol a jogállam meglehetősen gyenge – ilyen például Olaszország, ahol az állammal összefonódott bűnszövetkezetek, a Camorra vagy a hírhedt N'drangheta, már régóta beférkőztek az igazságszolgáltatásba is – ott ennél gyakoribb a kétes ihletésű vagyonmozgás.
Bokros szerint a jogállamot már széttiport önkényuralom nemzetszocialista (fasisztoid) változatában fontos, hogy még a rendszer kegyeltjei se érezzék magukat soha biztonságban, hanem igyekezzenek nyíltan és folyamatosan felmutatni hűségüket a rezsim iránt annak érdekében, hogy hagyják őket békén.
A bizonytalanság folyamatos fenntartásának egyik legfontosabb eszköze pedig a vagyonokkal kapcsolatos jogi keret rendszeres átszabása. Aminek közgazdaságilag ugyan semmi értelme, politikailag azonban jelentős lehet, például a vagyonkezelő alapítványok létrehozása. Beteszünk vagyont, majd kiveszünk. Soha senki ne érezze úgy, hogy az állammal szemben fel lehet lépni – mondja.
Nincsenek jogok, amiket éppen az állam hivatott megvédeni. Legyen általános a vélekedés, hogy a magyar állam céltudatosan ragadozó, kiváltságokat és kegyeket rendszeresen újraelosztó erőszakszervezet, nem pedig magántulajdont védő, a szerződések betartását kikényszerítő "ósdi" liberális felépítmény – fejtette ki.
