Miért nem vitázik a Viktor?
A Viktor nem azért nem vitázik senkivel, mert félne a vitától. Ha a Viktor félne a vitától, akkor megmondaná kereken a szemébe annak, akit ezt állítja.
Ha rettegne attól, hogy alulmarad, netán megsemmisül, akkor a következőket mondaná annak, aki vitázna vele: az a helyzet kedves barátom, hogy vitáznék én veled szívesen, csak nem merek. Ezt mondaná a Viktor, ha szívesen vitázna, de nem volna hozzá bátorsága. Mert a Viktor nem gyáva, neki még ahhoz is van mersze, hogy megmondja, ha valamit nem mer.
Ilyen persze nincs, a Viktor ugyanis mindent mer.
A Viktor, ha látná értelmét a vitának, vitatkozna bárkivel. Ha a Viktor egy vitának nem látja értelmét, akkor annak a vitának nincs értelme. Annak pedig végképp nincs értelme, hogy sokadjára is kiderüljön, ami egyébként vitán felül áll: hogy a Viktor mindenkinél mindent jobban tud, és mindig neki van igaza.
Ez éppen olyan, mint amikor azzal vádolják a Viktort, hogy gyáva, és ezért megy mindenhova tucatnyi testőr kíséretében. Ami persze nem igaz, a Viktor senkitől sem fél, a tucatnyi testőr azért van körülötte, mert vigyáz rájuk.
Így van a Viktor a vitával is: amiről vele vitázni szeretnének, azokban a kérdésekben nincs vita. Ha volna, akkor vitázna bárkivel, de miután nem vitázik senkivel, tudható, hogy ezekben a kérdésekben a vita már régen eldőlt.
A Viktor nyitott a vélemények ütköztetésére. Nincs neki baja azzal, ha mások vitatkoznak, csupán azt szeretné, hogy őt, mármint a Viktort, hagyják ki ebből. A Viktort nem zavarja, ha másnak más a véleménye, mint neki, csak annyit kér, hogy az illető a véleményét tartsa meg magának..
Az pedig végképp nem igaz, hogy a Viktor nem vitaképes. Hogy vele vitatkozni olyan, mint a viccbéli galambbal sakkozni. Mely állat felborítja a bábukat a sakktáblán, odaszarik a táblára, majd büszkén ugrálva közli mindenkivel, hogy ő nyert.
