Miért szállt ki Kaczynski a lengyel kormányból?
Sokakat meglephetett a hír, hogy Jaroslaw Kaczynski a vezető kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PIS) elnöke távozott a lengyel kormányból. Ugyanakkor a lengyel eseményeket figyelemmel kísérők ezen egyáltalán nem csodálkoztak. Őket legfeljebb az érhette váratlanul, hogy ezt a lépést Kaczynski most tette meg. Korábban épp ő maga három-négy hónaponként közölte, hogy távozik. 2020 októberében szállt be miniszterelnök-helyettesként a kabinetbe, de kezdettől fogva, mindenki meg volt győződve arról, hogy ez csak egy átmeneti lépés.
Gordon István Lengyelország-szakértő szerint a 73 éves Kaczynski most már úgy érezte, eljött az idő, amikor inkább a pártra kell koncentrálnia, és azzal kell törődnie, hogy politikai tömörülését felrázza, és megerősítse a jövő évi parlamenti választások előtt. Sokan azt várták, hogy távozását már a hónap elején tartott PIS-kongresszuson bejelenti, de akkor még – ki tudja, miért? – kivárt. Talán nem volt benne biztos, hogy ki kövesse őt a kormányban miniszterelnök-helyettesként? Elképzelhető. Mindenesetre, amikor kedden hajnali hatkor közölte az ország népével, hogy „már nem vagyok miniszterelnök-helyettes” (nem említette a lemondás szót), egyben meg is jelölte utódját Blaszczak nemzetvédelmi minisztert, aki posztja megtartása mellett, így kapott egy magasabb sarzsit is. Duda elnök pedig villámgyorsan ki is nevezte.
Gordon szerint Kaczynski tudja, hogy csak ő képes életet lehelni pártjába, és pártja híveibe, ezért indul most országjárásra. A PIS szénája ugyanis igencsak rosszul áll a közvélemény-kutatások szerint. Mindössze a szavazópolgárok 35 százaléka szavazna a pártra, ráadásul ebben a 35 százalékban már a koalíciós partner Ziobro igazságügy-miniszter kisebb politikai tömörülése is benne van. Ez a 35 százalék pedig a nagyon megosztott. Lengyelországban is kevésnek ígérkezik egy újabb győzelemhez. Betett a népszerűségnek a Covid, az unióval állandósult csatározás, a lengyel-belorusz határon történtek. Mindezt átmenetileg ellensúlyozta, hogy Kaczynski is felszállt anno arra a vonatra, amely elsőként vitt Kijevbe néhány vezető európai politikust, de ahogy szokták mondani, hol van már a tavalyi hó, az emberek ezt a gesztust lassan elfelejtik. Kaczynski eddig jól sakkozott a politikai élet szereplőivel, hol pénzzel, hol pozíciókkal vette rá őket, hogy támogassák a kormányt. Egyedül az euroszkeptikus Ziobro minisztert nem tudta lekenyerezni, ő állandóan fenntartja zsaroló potenciálját azzal, hogy ha nem az ő kedve szerint történnek a dolgok, akkor kilép a koalícióból. Emiatt tudta elérni, hogy Varsó csak vonakodva, az időt húzva teljesíti az unió által megkövetelt intézkedéseket a Brüsszel által megígért pénzeső feltételeként.
Közben azért az ellenzék sem tétlenkedik, a majdani választási győzelem érdekében a Néppártból hazatért Donald Tusk próbálja összeterelni a majdani választásokon a mérleg nyelvét jelentő kisebb pártokat. Ma még senki sem tudja megmondani, mi lesz Lengyelországban egy év múlva – a választásokon –, de megfigyelők arra sem vállalkoznak, hogy megjósolják: érdemes volt-e országjárásra indulnia Kaczynskinak, vagy személy szerint jobban járt volna-e, ha mégis marad a miniszterelnök-helyettesi pozícióban?
