Minden ember és minden gyermek számít
„Az én értékrendem szerint elhibázott társadalompolitika az, amit Orbánék képviselnek” – szögezte le beszélgetésünk elején Korózs Lajos. Az Országgyűlés népjóléti bizottságának szocialista elnökével azután beszélgettünk, hogy az egységes ellenzék bemutatta szociális programját. Korózs Lajos elmondta: azért tartották ezt fontosnak, mert demonstrálni szerették volna, hogy ezen a területen nem a maradékelv alapján fognak dolgozni. Úgy gondolják, van prioritás a társadalomban, első a szociális biztonság.
– Bemutatták az ellenzék közös szociális programját. Miért tartották ezt most fontosnak?
– Azért, mert a jelenlegi kormány szociális érzéketlensége azt hiszem, nem szorul magyarázatra. A hat párt közös alapprogramjában elsőként készült el a szociális és a nyugdíj fejezet. Most ugyan a nyugdíjügyekkel nem foglalkoztunk, de az is hamarosan sorra fog kerülni. Úgy gondoljuk, hogy szakítani kell azokkal a hagyományokkal, amelyek régebben determinált politikai cselekvést tettek lehetővé. Régen mindig csak a gazdasággal, a pénzügyekkel foglalkoztak, és azt mondták, majd a maradékelv alapján foglalkozunk mindenféle szociális ügyekkel, esélyegyenlőségi dolgokkal. Mi meg úgy gondoljuk, hogy van prioritás a társadalomban, első a szociális biztonság, aztán jönnek a továbbiak: az oktatás, az egészségügy és sorban a többi. Azt is szerettük volna demonstrálni, hogy nem a maradékelv alapján fogunk a politikában dolgozni ezen a területen, mert a rendszerváltás óta eddig mindig így volt, amit én borzasztóan fájlaltam. Évtizedeken keresztül azt láttam, hogy a József nádor téren mindig mindent jobban tudtak, mint mások. Amiket egyébként elmondtunk, azok csupán vázlatpontjai voltak a programunknak.
– Ön szerint melyik a legfontosabb elem?
– Szerintem egyenrangúak. Azt az elvi álláspontot, amivel kezdtem, azért megemlíteném: minden ember és minden gyerek számít. Sajnos a jelenlegi politikában ez nem így van. A politikai és gazdasági elit jólétét az alacsonyabb társadalmi státuszú emberek finanszírozzák. Magyarul a szegények finanszírozzák a gazdagok jólétét. Ezt nyomon lehet követni az adópolitikában, a szociálpolitikában, a segélyezésben, gyakorlatilag mindenben. Ezt én konkrét számokkal tudom bizonyítani.
– Mondana erre példát is?
– Jó néhány statisztikai adattal is alá tudom támasztani. 10-12 év távlatában most már világos, hogy a szociális ügyekre fordított GDP-arányos kiadások jelentős mértékben csökkentek. Azt szokták mondani az emberek: jó, jó Korózs úr, értjük, amiről beszél, és meg szokták kérdezni, honnan lesz erre pénz. Akkor én azt mondom, hogy csak vissza kell rendezni azokat az elosztási és újraelosztási elveket, amelyek 2010-ig társadalmi konszenzussal elfogadottak voltak. Majdnem 20-25 százalékkal csökkentek a GDP arányos ráfordítások a szociális ügyekre. Igaz, a Fidesz azt mondja, hogy ők a családi adókedvezményen keresztül érvényesítik ezt. Csak ennek az lett az ára, hogy a társadalom 20-25 százaléka szinte végérvényesen leszakadt a társadalom egészétől, merthogy a szegények finanszírozzák nemcsak a gazdagok jólétét, hanem ideig-óráig még az úgynevezett középosztályét is. Az mindenki előtt ismert, hogy a legkisebb öregségi nyugdíjhoz van rendelve a GYES és az anyasági támogatás összege. Ha megnézzük, hogy ugyanazon társadalmi csoporton belül hogyan rendeződik át a jövedelem, akkor a következőt lehet látni: a GYED-et preferálták, sőt, amellett vissza lehetett menni dolgozni, a GYEST pedig befagyasztották. Amit a befagyasztott GYES-en évről-évre nyernek, azt adják oda a GYED-en egyébként jobb anyagi körülmények között lévő anyáknak. Amikor 2010-ben átadtuk a kormányzást, a GYES és az átlagos GYED között háromszoros volt a különbség. Vagyis az édesanyák átlagosan háromszor többet kaptak GYED-ért, mint GYES-ért. Most több mint hatszoros a különbség! Miközben a GYES összege 2008 óta változatlan, mert az a nyugdíjminimummal azonos, aközben a GYED a béremelések hatására tovább emelkedett – ezt nem vitatom, mert ez egy társadalombiztosítási juttatás –, felment hatszorosára. Ami még érdekesebb, hogy hányan haszonélvezői ennek a politikának? És most csak erről a rovatról beszélek. Az aránytalanságokat szemléltetendő mondom, hogy 110 ezer olyan nő van, aki GYED-re jogosult, és erre a múlt évben 228 milliárd forintot fordított a költségvetés. Ezzel szemben 151 ezer olyan édesanya van, aki GYES-en van. Rájuk csak 57 milliárdot fordított a költségvetés.
– A GYES és a GYED összege mennyire értékálló?
– Ezek az összegek a vásárlói értékük egyharmadát elveszítették az elmúlt 13 év alatt. (Ezt soha nem veszik figyelembe.) Persze, olyan infláció mellett, amilyen az elmúlt két évben volt, nem is csoda. Gondoljunk csak bele, hogy a családi pótlék is ugyanebben a helyzetben van. A családi pótlékot is befagyasztották azon az összegen, mint amennyi akkor volt, amikor átadtuk a kormányzást – egy gyerek után járó összege 12200 forint –, de a mostani 12200 forint nem ugyanazt éri, mint amennyit 12 évvel ezelőtt. Arról nem beszélve, hogy abszolút értékben is sokkal kevesebbet fordít most már családi pótlékra a kormány. Értem, hogy kevesebb a gyerek is, de ha az arányokat megtartva, azt mondja, hogy ugyanannyit fordítok évről-évre családi pótlékra, mint eredendően, akkor sokkal több családi pótlékot kapna a kevesebb gyerek. 2010-ben mi 363 milliárd forintot fordítottunk családi pótlékra, a lezárt 2020-as évben 304 -305 milliárdot fordítottak rá. Ezt a nagyjából 60 milliárd forintnyi különbözetet lehetett volna a családi pótlék emelésére is fordítani. De ők inkább öt darab stadiont építettek belőle.
