Mint a jereváni rádióban: a hír igaz, de nem az és nem úgy

„A normál bankkártyát a magyar kormányzat és propaganda azért nevezi migránskártyának, mert egy olyan értelemben speciális kártyáról van szó, hogy a UNHCR és a kártyaszolgáltatók megállapodása alapján banki költségektől teljesen mentes, hogy a menekülteknek szánt pénzből ne vonjanak le semmit” – közölte megkeresésünkre Siewert András, a Migration Aid igazgatóságának a tagja. A civil szervezet emberei Görögországban, a terepen is dolgoznak, így naprakész információkkal rendelkeznék az ottani helyzetről.

Szavai helyre teszik Dömötör Csaba miniszteri kabinetiroda parlamenti államtitkára által az ATV Egyenes beszéd c. műsorában hangoztatott állításokat. Érzékletesen ecsetelte a migránskampány, a migránsvízum, a migránskártya, s általában a migránsoknak nyújtott jogsegélyszolgálat veszélyeit, s meglobogtatott egy – állítása szerint az ENSZ fejlécével ellátott – papírt, amelyen az állt, hogy egy hónap alatt 69 ezer migránskártyát adtak ki Görögországban, tették ezt uniós pénzből, s kapták ezt az ellenőrizhetetlen felhasználású kártyát „például olyan terroristák is”, mint akit a budapesti repülőtéren a magyar hatóságok fogtak el (megj.: egyelőre be sem bizonyosodott még az illetőről, hogy valóban terrorista vezér lenne).

„A magyar kormány jobb híján hétköznapi dolgokat ragad ki, s dramatizálja” – kommentálta a fentieket Siewert  András. Emlékeztetett arra, hogy ez annak a menekült-támogatási rendszernek egy válfaja, amit Magyarország is évtizedekig alkalmazott, egészen a vonatkozó törvény 2016-os módosításáig. A magyar állam havi támogatást adott – kvázi szociális juttatásként – azoknak, akik megkapták a menekültstátuszt, az érintett összeget pedig átutalták a bankszámlájukra. A mostani görögországi gyakorlat ettől annyiban tér el, hogy nem bankszámlára utalják a pénzt, hanem feltöltős kártyát kapnak a menekültek. Az ok egyszerű: a kibocsátókkal történt megállapodás alapján így semmiféle költséggel nem csökken a juttatás összege.

Dömötör egyébként vélhetően a UNHCR legfrissebb összesítését lobogtatta, amikor a „migránskártya” veszélyeivel riogatott. Ebből nem csak az általa kiragadott számot lehet megismerni, mármint azt, hogy márciusban összesen 69 052 jogosult menekült kapott kártyán pénzt. Kiderül belőle, hogy 33 835 az érintett családok száma, ők összesen 6,9 millió euró értékű pénzbeli segélyt kaptak, 111 görögországi helyszínen. Az ENSZ szakosított szervezetét,  UNHCR-t ebben a Nemzetközi Vöröskereszt, a Vörös Félhold és a Katolikus Segélyszervezet segítette. A programhoz a forrást az Európai Bizottság biztosítja a görögországi menekültek beilleszkedését és lakhatását elősegítő ESTIA humanitárius program keretében, amire 2017-es indításakor 209 millió eurót szavaztak meg. Az országba való belépés időpontjától, a jogi helyzettől és az adott tartózkodási helytől függő jogosultsághoz kötött kártyán keresztül – többlépcsős biztonsági szűrő beiktatásával –  eljuttatott összegek eltérőek, a családok nagyságától függnek: például  90 eurót kap havonta az az egyedülálló személy, aki ellátást is biztosító helyen él, míg egy „félpanziós” ellátásban részesülő héttagú család havi 550 euróhoz jut.  (Akit a további részletei is érdeklik a programnak, itt – angol nyelven – megtalál minden tudnivalót.)
 

Most ilyen a migrációs nyomás

Dömötör Csaba szerint az elmúlt egy évben sem változott a migrációs nyomás – ezzel szemben ha megnézzük a UNHCR statisztikáit azt látjuk, hogy a 2015-ös kiugróan magas, egymillió ember után évről évre kevesebben igyekeznek és érkeznek Európába: tavaly a számuk 110  ezer volt, ami 45 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Az idén januárban nem egészen 17 ezer volt a szám, az érkezők fele Görögországban jutott be Európába.

„Ma már nincs nagy hullám, inkább folyamatos a szivárgás, s a szám nagyjából megegyezik a 2015 előttivel” – mondja tapasztalataik alapján is a Migration Aid igazgatóságának a tagja. A probléma az, hogy minimálisan veszik csak át a görögöktől a már elbírált menekülteket, s még a családegyesítésre várók is nehezen jutnak el oda, ahol valamely családtagjuk már legálisan letelepedett.
 

Az ominózus felmérés

Dömötör Csaba az Egyenesben beszédben nem csak a migránskártyákra vonatkozó ENSZ-statisztikát lobogtatta, frissként tálalt egy tavalyi felmérés eredményét is. A Eurobarometer szokásos téli (novemberi) általános felmérésében arra is keresi mindig a választ, hogy mit tartanak az európai állampolgárok az EU előtt álló legnagyobb kihívásnak (két kihívás említését kérik a válaszadóktól). Az elmúlt évek fejleményeinek a tükrében nem véletlen, hogy két ország – Svédország és Portugália – kivételével a bevándorlást nevezték a legégetőbb kihívásnak, a másodiknak pedig a terrorizmust mondták. Míg a más EU-tagállamokból érkező bevándorlókkal szemben az uniós összlakosság csupán 30 százalékának vannak ellenérzései, az EU-n kívülről érkezők bevándorlása minden második uniós polgárban (53%) negatív érzéseket kelt. Kiemelkedően magas ez utóbbiak aránya Magyarországon (75%). A magyaroknál csak a csehek és a szlovákok nézik még rosszabb szemmel az Unió területére kívülről érkezőket.

Igaz, Dömötör arról elfelejtett említést tenni, hogy a felmérés keretében arra is rákérdeztek, hogy mi az a két probléma, amely Magyarországon jelenti a legnagyobb kihívást. Nos, a menekültkérdés nem tartozott ezek közé: Magyarországon messze a legtöbben az egészségügyi és szociális biztonságot tartják az ország fő problémájának. A második legtöbbek által említett gond Magyarországon az áremelkedés. A bevándorlás a harmadik helyre szorul: csupán minden ötödik válaszadó említette a két legfontosabb probléma egyikeként. A terrorizmus hazai vonatkozásban pedig egyáltalán nem jelenik meg problémaként .