Minták és modellek
Ellenzéki stratégiák összehasonlítása Szolnok és Veszprém városokban.
A politika, különösen az ellenzéki politika Budapest-centrikussága és felülről lefelé való szerveződése az elmúlt években nagyon sokszor érte mind külső, mind belső kritikaként az ellenzéket. Ez a kritika nem alaptalan, hiszen, ha megnézzük az elmúlt évek országgyűlési választásainak eredményeit, láthatjuk, mennyivel sikeresebb a Fidesz a Budapesten kívüli régiókban. Mindez, az ország egyébként is aránytalanul főváros-centrikus működésével együtt, azonban félrevezető politikai következményekhez vezethet, amik miatt a „vidéki fideszes” és a „pesti ellenzéki” a politikai elemzés gyakori toposzaivá, közhelyeivé váltak. A Závecz Research Szolnok és Veszprém városok lakótelepein készült új kutatásai egy sokszor alulreprezentált réteg közhangulatát mutatják be, amin keresztül megvizsgálhatjuk mennyire valósághű ez a felfogás, illetve mikro szinten tesztelhetjük az ellenzéket érintő rendszerszintű kérdéseket. Lehet-e a hivatalban lévő fideszes polgármesterrel rivális politikai bázist építeni? Mennyire gyengítik az ellenzék esélyeit a belső konfliktusok? Politikailag releváns-e még az ellenzéki összefogás?
Helyi erők
Hogy fest jelenleg a politikai helyzet Veszprémben és Szolnokon? Mindkét városban több, mint tíz éve ugyanazok a fideszes polgármesterek vannak hivatalban, akik jól képviselik azt a megszokottságot, amelyet maga a Fidesz is. Nagyjából ezt tükrözi mindkettőjük átlagos népszerűségi mutatója is: a lakótelepen élők a szolnoki Szalay Ferencet 5-ből átlagosan 3,4-re, a veszprémi Porda Gyulát 3,1-re értékelték. Érdekes módon, az általános politikai elégedettség viszont már eltér a polgármesterek megítélésétől. Szolnokon a válaszadók 59 százaléka elégedetlen az ország helyzetével, a városéval viszont már csak 41 százalék, 52 százalék ellenében. Veszprémben ezzel szemben a város helyzetével 59 százalék elégedett és csak 39 százalék elégedetlen (de köztük az ellenzéki szavazók 77 százaléka), cserébe az országéval 74 százalék elégedetlen. Látható tehát egy kettősség a válaszadók politikai érzéseiben: a helyi fideszes jelöltek munkájával – habár megosztottan –, de elégedettebbek, mint magával a Fidesszel. Az ellenzéki jelölteknek ez egyaránt jelenthet előnyt és hátrányt.
A sokadik ciklusukat betöltő kormánypárti polgármesterektől eltekintve, a két város politikai helyzete eltérő, kifejezetten az ellenzék felépítését tekintve. Szolnokon az ellenzéki pártok láthatóan tudnak egymással versenyezni, ami – habár megosztja a támogatásukat – sikeresen nyer teret a megyei jogú város politikájában. Egy most vasárnap tartott országgyűlési választáson az ellenzéki pártok közül a lakótelepen élők leginkább az MSZP-t támogatták (12 százalék), amit a DK (8 százalék) majd a Momentum (7 százalék) követett, míg a bizonytalan szavazók aránya 22 százalék. Bár a város szociáldemokrata hagyományai jó eséllyel hozzájárultak az MSZP támogatottságához, a kulcs talán inkább a párt elmúlt két évben kiépített aktív helyi mozgalmi tevékenysége és médiahasználata. Ezek a faktorok kulcsfontosságúak egy támogatottsági bázis felépítéséhez és megtartásához.
Veszprémben ezzel szemben a válaszadók közül a „nem tudja” és „nem menne el szavazni” lehetőségeket összesen 43 százalék választotta – ami egy akkora arány, ami miatt az egyes ellenzéki pártok támogatásának hierarchiáját nem lehet reálisan értelmezni. A válaszadók politikai passzivitásában közrejátszhat az ellenzéki pártok kaotikus helyzete, mivel az elmúlt időszakban gyakoriak voltak az olyan konfliktusok, amelyek a pártok helyi szervezeteinek széthullásához vezettek. Jelenleg nincs sem szervezete, sem tagja a DK-nak, tudomásunk szerint nincs szervezete a Momentumnak (egy korábbi tagja önkormányzati képviselő), a Párbeszéd és az LMP is egy-egy önkormányzati képviselői révén van csak jelen a közéletben. A Jobbik megszűnt, tagjai Varga-Damm Andreát követték új szervezetébe.
Játszik-e még az összefogás?
Látszik tehát, hogy a Fidesz helyi jelöltjei, illetve pártlistás népszerűsége összességében magasabb, mint bármelyik másik párté – legalábbis egyedül. Azonban, ha a 2022-ben együtt induló ellenzéki pártok támogatását összeadjuk, az mindkét városban magasabb lesz, mint a Fidesz népszerűsége (Szolnokon 36 százalék vs 29 százalék, Veszprémben 29 százalék vs 24 százalék). Ez önmagában viszont még nem jelent sok mindent, hiszen az ellenzéki összefogás politikai brand-je a 2022-es országgyűlési választások óta megrongálódott, olyan mértékben, hogy ősszel az ellenzéki pártok összefogása népszerűtlenebb volt, mint az alkotó pártok népszerűsége együttvéve – ami a korábbi években mindig fordítva volt. Lehet- e akkor ismét politikai tényező az ellenzéki pártok összefogása? A szolnoki és veszprémi válaszadók szerint lehet, sőt.
A helyi választások kontextusában mindkét településen egy közös jelölt lenne a legnépszerűbb. Szolnokon Györfi Mihályt (MSZP) a lakótelepeken élők 41 százaléka támogatná, ami öt százalékponttal több, mint az ellenzék helyi szavazóinak aránya. Ráadásul amíg a rivális jelölteket leginkább a saját pártjuk szavazói támogatják, az MSZP-n kívüli ellenzéki szavazók 40-50 százaléka támogatná Györfi Mihályt, mint jelöltet. Közös indulással tehát az ellenzéki szavazók az MSZP-vel nem szimpatizáló részének döntő többsége is rá szavazna. A veszprémi helyzet jól tükrözi a helyi ellenzék töredezett jellegét, mivel a válaszadók 55 százaléka nem tudott megnevezni egyetlen ellenzéki politikust sem. A legnagyobb támogatással rendelkező ellenzéki jelölt Hartmann Ferenc, szintén az MSZP soraiból, akit a válaszadók 33 százaléka támogatna – négy százalékponttal többen, mint ahányan az ellenzéki pártokra szavaznának.
A két város ellenzéki válaszadóinak összesítésében jelentős többségben vannak (65 százalék) azok, akik szerint a jövő évi EP választáson az ellenzéki pártoknak együtt kellene indulniuk. Külön érdekes még, hogy az ellenzéki szavazók Veszprémben többen (74 százalék) támogatnák ezt az összefogást, mint a Szolnokon (54 százalék), pedig az utóbbin lényegesen erősebb az ellenzék. Ez arra enged következtetni, hogy az együtt induló ellenzéki pártok képesek lehetnek stabilitást közvetíteni még az olyan ellenzéki a szavazók felé is, akik ezt egyébként nem tapasztalják az ellenzéki színtéren.
Mégis érdemes?
A szolnoki és veszprémi felmérésekből több országos politikára vonatkozó tanulság is levonható. Egyrészt, a két város ellenzéki politikája közötti különbség jól megmutatja, mennyire sokat használhat a politikai bázis kiépítése és mennyire sokat árthat a pártokon belüli és azok közötti káosz. Másrészt az is látszik, hogy az ellenzéki összefogás – ugyanúgy, mint a pártok fővároson kívüli politizálása – nem lehet egy kizárólag felülről lefelé végrehajtott terv, hanem elengedhetetlen hozzá a helyi közösségek bizalma. Az országos politika pártpolitikai helyi szintű lemodellezésénél hatékonyabb kiépíteni azokat a struktúrákat és csatornákat, amelyekkel a helyi igények építhetőek a pártok országos politikájába. Az ellenzéki összefogás stratégiája – helyileg és EP választás szintjén is – mindkét településen több támogatást vonzana be, mint a pártok egyenkénti versenye, még az ellenzéket egyébként nem támogató szavazók közül is.
Hogy végül a pártok és szavazóik hogyan döntenek majd ebben a kérdésben, az még elválik. De mivel egy-egy ellenzéki győzelem a két város polgármesteri választásain többségbe helyezné a megyei jogú városok ellenzéki polgármestereit a kormánypártiakkal szemben – az eredmény mindenképpen érdekes lesz.
