Mit üzen az ellenzék szakpolitikai kabinetvezetőinek névsora?

„Nem kellett ahhoz kiadni a közös miniszterelnök-jelölt felkészülését segítő vezető tanácsadók névsorát, hogy tudni lehessen, Márky-Zay Péter gazdasági elképzelései sok szempontból eltérnek a mögötte álló pártok ízlésétől” – fogalmazott a politológus. Annál liberálisabb gazdaságpolitikát képzel el, mint amilyen akár az LMP, a Párbeszéd, vagy az MSZP baloldali világnézetéhez illene. A gazdasági területért felelős szakértői, mint például Bod Péter Ákos, vagy Király Júlia, inkább a klasszikus értelemben vett liberális gazdasági iskolát képviselik. Ezzel szemben a szociális terület „felelőse” Kanász- Nagy Máté, az LMP társelnöke, vagy Komjáthi Imre, akire a szakszervezeti és munkaügyi kérdéseket testálták, markánsan baloldali gondolkodásúak. Ez a szakértői csapat is nagyjából tükrözi azt a véleménypluralizmust, ami az ellenzéki összefogásban megjelenik. Mikecz Dániel ezt nyomatékosította is, mint mondta, ezek az emberek „pártok politikusai”, ami persze nem zárja ki, hogy a tanácsadók körében ne volna helyük az egyik párthoz sem köthető szakembereknek. Amit ő személy szerint is jó jelnek tekint, hiszen azt jelzi, a korábbi ellentétek feloldódóban vannak, a közös munka került előtérbe.

Ha ezekből a megnevezett vezéregyéniségekből kerülne ki egy tíz-tizenöt tagú új kormány, az megfelelne a változásra szavazók előzetes politikai elvárásainak? Mikecz Dániel rögtön leszögezte: szó sincs leendő kormánytagokról, csupán a programírókat nevezték meg, egy későbbi kormány összetétele azon múlik, hogyan szerepelnek majd a választáson az egyes pártok. Akkor, amikor nyilvánosságra kerül a jelöltek teljes listája, már bizonyos tendenciák jobban kiolvashatóak lesznek, de a tényleges erősorrend a szavazáson alakul ki, s a koalíciós tárgyalásokon dől majd el, hogy egyes ágazatokért melyik párt képviseletében ki kaphat vezetői megbízatást, miként alakul a kormányzati struktúra.

Persze azt a megkérdezett politológus is elismerte, hogy valamilyen irányvonalat mégis mutat, kik kaptak megbízást az egyes területek kormányzati feladatainak újragondolására. Kevesen emlékeznek már azokra a politikai vitákra, amelyektől a szocialista és a liberális koalíció idején hangos volt a közvélemény, és amelyek arról szóltak, milyen baloldaliság felel meg a magyar emberek gondolkodásmódjának? Akkoriban a kulturális baloldaliság jól megfért a gazdasági liberalizmussal, de ma már ez a felfogás is vitát válthatna ki a politika szereplői között, mert bonyolítja a helyzetet, hogy ezeken a tárgyalásokon most a Jobbik is részt vesz, soraiban pedig ott van egy keményen jobboldali mag is. „A nyilvánosság előtt ezek a konfliktusok még nem jelennek meg, a szerepeket úgy osztották ki, hogy kevés alkalmat adjanak az éles csattanásokra” – állította a Republikon Intézet vezető kutatója.

Mindez persze megkerüli a választ arra a kérdésre, hogy a változást sürgető választók, milyen kormányt látnának szívesen az ország élén? Mikecz Dániel úgy gondolja, közelebb áll az ellenzéki szavazók „lelkéhez” egy ideológiailag liberális, gazdaságilag inkább szociáldemokrata kormány. Valósak azok a közvélemény-kutatási adatok, amelyek szerint a magyar társadalomban kétségtelenül léteznek baloldali hagyományok, de ez korántsem jelenti azt, hogy az emberek teljes szívvel a baloldalra voksolnának. Ezt az utóbbi évek választási eredményei is igazolták. Az ellenzéki választók abban egyetértenek, hogy – beszéljünk a legfrissebb eseményről, a pedagógusok sztrájkjáról – az oktatás terén feltétlenül változást akarnak. Nincs vita az összefogáson belül arról sem, hogy esélyteremtő legyen-e a kormány iskolapolitikája, nem értenek egyet az iskolák irányításának koncentrációjával, azokkal az érthetetlen döntésekkel, amikkel az egyházi iskoláknak több támogatást juttatnak, mint az állam a sajátjainak. Itt említette meg a közmédia státuszát is, mert mindkettő túlzott ideológiai színezetet kapott az elmúlt években, holott éppen az ideológiai semlegességük volna az elvárható. „Ez olyan közös nevezője lehet egy új kormánynak, amelyet elfogadnak mind a bal, mind a liberális oldalon állók.”

Az utóbbi hónapok európai politikai változásai – a német választások után – azt erősítették, hogy egy újfajta zöld-liberális- baloldalnak szívesen adnak esélyt számos országban. A Márky-Zay Péter mögött felsorakozott ellenzéki pártoktól sem idegen egy ilyen politikai irányvonal, de vajon a magyar választók is úgy gondolkodnak, mint az osztrákok, a németek, vagy inkább a lengyel-magyar populista konzervativizmus erősebb az esetükben? Mikecz Dániel szerint az európai fősodortól az a modernebb konzervativizmus sem áll távol, amelyet a napokban, Madridban összegyűlt szélsőjobb pártok már képviselnek. Támogatottságuk láthatóan erősödőben van, igaz, egyelőre csak Magyarországon és Lengyelországban kormányzati tényezők, de például Olaszországban nagyon ingatag a pozíciójuk. A zöld- liberális-baloldali magyar választóhoz közelebb áll az unión belül a töke és a munkaerő szabad áramlásának támogatása, hiszen az utóbbi 12 évben megcsömörlött az orbáni, populista, paternalista jobboldaltól, ugyanakkor nem biztos, hogy el tudná fogadni azt a fajta zöld progressziót, ami Nyugat-Európában jellemzi ezt a politikai irányvonalat. Ez olyan új kulturális konfliktusokat hozhat magával, mint amivel Orbán Viktor a gyermekvédelminek nevezett homofób törvényeivel, vagy az állítólag az óvodákban „népszerűsített” nem-átalakító műtétekkel ijesztgeti a magyarokat. Megpróbálja ezeket belopni a hazai közbeszédbe, mert jól érzékeli, hogy ezek a témák a választók egy részének aligha tetszenek. „Ahogyan az ilyen mértékű progresszió az ellenzéki szavazók egy részének is ma még túl sok volna” – mondta végezetül Mikecz Dániel.