Most jó lenni nyugdíjasnak?
Rétvári Bence közölte, hogy a 2020-as költségvetésben 2,8 százalékos inflációval számoltak, ezért januártól ennyivel magasabb ellátást kapnak az idősek. Jelezte, hogy novemberben nyugdíjkorrekcióra is sor került. Mivel az infláció tavaly 0,7 százalékkal magasabb lett a tervezettnél, ezért ekkora kiegészítésben részesültek az érintettek, egy összegben az egész évre. A korrekció beépül a nyugdíjakba, így tavaly januárhoz képest 3,5 százalékkal magasabbak az ellátások. (…) Azt tűzték ki célul, hogy a nyugdíjak megőrizzék az értéküket, kövessék az inflációt. Ezt nemcsak megtartani tudták, hanem túl is teljesítették, mivel az ellátások vásárlóértéke már több mint 10 százalékkal magasabb, mint néhány éve, ráadásul további juttatásokat szintén biztosítottak – jelentette ki az államtitkár. (MTI – január 2.)
A KDNP-s államtitkár azt is elmondhatta volna, hogy a Magyarországon 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben évente több mint tíz százalékkal emelkedtek az átlagkeresetek és 2020-ban is tíz százalék körüli érték várható. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt években a bérjövedelmek háromszor olyan gyorsan nőttek, mint a nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások. Idén – figyelembe véve az újabb, nyolc százalékos minimális bér illetve garantált bérminimum változást is – tehát tovább gyengül a nyugdíjasok jövedelmi pozíciója, miközben a fogyasztói árak érzékelhetően emelkednek.
Az államtitkár arról sem szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank hivatalos előrejelzése szerint, a jövő évi átlagos inflációs index 3,4 százalék lesz. Az élelmiszereknél ez az érték várhatóan 5,6 százalékot tesz ki, de a piaci szolgáltatások ára is 4,5 százalékkal emelkedik, azaz már most biztos, hogy a teljes nyugdíjas társadalom megint hatalmasat „bukik” a 2,8 százalékos emelésen.
Rétvári azt sem említette, hogy a tavalyi nyugdíjkorrekció novemberi kifizetésével a magasabb infláción nagyot vesztő nyugdíjasok tíz (!) hónapig hitelezték a magyar államot. Elegánsabb lenne, ha a központi hatalom adna előleget az időskorúaknak, és nem a legkiszolgáltatottabb réteg finanszírozná az államháztartást. Várhatóan idén is ezt kapjuk „ajándékba” Rétváriéktól.
Tudnám még folytatni Rétvári mondanivalójának éles kritikáját, de nem érdemes, hiszen semmilyen, szakmai alapon megfogalmazott javaslatot nem fogadnak el. Például azt sem, hogy igyekezzenek áttérni negyedéves elszámolási ciklusokra, és három havonta készítsék el az „inflációs egyenleget”. De, ha ez nem járható út, akkor a tavaszi törvényhozási időszakban döntsenek arról, hogy április 1-jétől plusz egy százalékkal emelkedjenek a nyugdíjak. Nyilvánvaló, hogy nem fogják megtenni.
Tíz év alatt megtapasztaltam, hogy kormányunk ifjú szócsövei hatalmasakat tudnak lódítani. Azt is majdnem megszoktam, hogy mindig a gyengéken verik el a port (hajléktalanok, otthon ápoltak stb.) De azt egy évtized után sem fogadom el, hogy komplett hülyének nézik a teljes magyar nyugdíjas társadalmat és még a képünkbe is hazudnak. Rétvári ugyanis azt mondta a 2020. január 2-i sajtótájékoztatón, hogy: „a kormánynak 2010 óta kiemelten fontos, hogy minden módon kifejezze megbecsülését az idősek iránt, nem csupán szimbolikusan, de anyagi eszközökkel is.”
Ezt már nem kellett volna! A védtelen és gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező nyugdíjas társadalom sok mindent csendben eltűr, de azt visszautasítja, hogy egy nem létező párt államtitkára – álságosan gondoskodást színlelve – azt az igét hirdesse, hogy most jó lenni nyugdíjasnak!
