A lényeg mégiscsak a 12 hónapra járó korrekt nyugdíjösszeg, az eseti intézkedések nem elegendők

Mi a véleménye azokról, a nyugdíjasokat érintő ígéretekről, amelyeket szakértők sokan, sokféleképpen értékelnek?

Csalódást fogok okozni, mert azokról én egyelőre nem tudok szakmai véleményt mondani. Erre akkor vállalkozom, ha látom a jogszabálytervezeteket, vagyis politikai szinten túl, a tervezett intézkedések részleteit, azok nyugdíj-szakmai kibontását, vagyis a nyugdíjjogi intézkedések „finomszerkezetét”. Nem vitatom, lehet általános, főleg érzelmi, „megérzési” alapon véleményt mondani, sokszor saját kiegészítéseket javasolni, kérdéseket feltenni. Vagyis mit és hogyan kellene, miből mi lenne a jobb stb.? Én ettől egyelőre tartózkodom. Egyet azonban nyugodtan kijelenthetek, elvileg egyetértek minden olyan intézkedéssel, amelynek iránya, célja a nyugdíjasok, s célzott csoportjuk élethelyzetének javítása.  A többit „bízzuk a részletekre”, amelyek választ adhatnak a ma még nyitott kérdésekre.

Akkor már nem is kérdezem a beharangozott 14. havi nyugdíjról, pedig érdekelné a nyugdíjasokat. 

Nem ért meglepetésként a bevezetéséről szóló kormánydöntés, amit maga a miniszterelnök közölt. Nagy Márton nyilatkozata után nem volt kétségem, hogy bevezetik. A témában illetékes miniszter ugyanis azt nyilatkozta: „a 14.havi nyugdíj bevezetése elkerülhetetlen”. Az elkerülhetetlen kifejezés – bár politikai természetű a döntés – önbeismerésnek is tekinthető. Nevezetesen annak a beismerése, hogy a kormány részben az okozója a nyugdíjasok döntő többségére jellemző nehéz helyzetnek, mert nem hozott időben a helyzetüket érdemben könnyítő intézkedést. Ha jól értettem, a kifizetés ütemezésén még gondolkodnak, remélem a feltételrendszeren is. Nem hiszem, hogy nagyot tévedek, ha nem is teljes havi összegben, de még a választás előtt sor kerülne kifizetésre. Az nagy kérdés, hogy a 14. havi nyugdíj megoldja- e a szerintem rendszerszerű és többirányú problémát, amely visszavezethető a tisztán árkövető indexálásra? 

Ezek szerint a 14. havi nyugdíj maximum sebtapasz lehet?

Minden ilyen típusú intézkedésnél azt nézem, mi az a fő ok, amely a nyugdíjasok helyzetét rendszerszerűen és negatívan befolyásolta, befolyásolja. Ez pedig véleményem szerint a leginkább a nyugdíjak tisztán árkövető indexálása. Ez a módszer kiegyensúlyozott gazdasági, inflációs és nem utolsósorban belső ellentmondásoktól mentes nyugdíjjogi helyzetben nem ördögtől való, főleg, ha korrekt a tervezés. Nálunk azonban szakértők, pontosabban hozzáértők által ismertetett okok, és a nyugdíjasok döntő többségének élet-megélhetési érzete, értékelése miatt más a helyzet. Az árkövető indexálás egyre erősödő problémák okozója, ez különösen az elmúlt évektől érzékelhető. Ebből az is következik, hogy szükségesek, de nem elégségesek az „eseti” intézkedések, amelyek ugyan tompítják a hatályos indexálási módszer okozta ellentmondásokat, de más mellett, növelik a nyugdíjasok közötti, a nyugdíjba vonulás eltérő időpontjából is adódó különbségeket is. Ráadásul azért a lényeg a 12 hónapra járó korrekt nyugdíjösszeg. Az évenkénti rendszeres nyugdíjemelés, az úgynevezett vegyes indexálás – észszerű infláció/bér belső aránnyal – mielőbbi bevezetéséhez szükséges nyugdíjjogi-finanszírozási feltételrendszert ezért minél előbb indokolt nyugdíjszakmai vizsgálat alá vonni. Tisztában vagyok azzal, hogy „sem az, idő, sem a körülmények” nem alkalmasak erre, az indexálás módszere inkább költségvetési kérdés, de számolni, szakmai-pénzügyi összefüggéseket elemezni, gondolkodni lehet. Ez vonatkozik a nyugdíjasok több okra visszavezethető, eltérő helyzetét is befolyásoló nyugdíjjogi múlt kikerülhetetlen, és önmagán túlmutató, elemi adatokra épülő nyugdíjszakmai elemzésére is. 

És mi a véleménye az egyesek által igényelt új nyugdíjrendszerről, vagyis a nyugdíjreformról? 

Rövid és udvariatlan válaszom: ha majd tudom, mi a tartalma, mit takarnak a kifejezések, mennyiben és miként, miért gondolják az érintettek, hogy a hatályos nyugdíjrendszer alapvető célját, jogintézményeit, szerkezetét érdemben át kell rendezni, ahhoz minden feltétel adott-e, akkor majd elmondom. Szerintem azonban igen messze vagyunk még ettől. 

Egyébként is, „csak” nyugdíjrendszerünk észszerű, átgondolt, modellezett, nyilvánosan megvitatott kiigazításáról lehet majd annak idején beszélni. Ebből azonban nem következik az, hogy az ellátórendszer korrektségét növelő, „módosításra érett” lépések kimunkálását, a finanszírozási prioritások meghatározásában való döntést hosszú évekre jegeljük. Minden érdemi intézkedés előtt tisztában kell azzal lenni, hogy profi előkészítésre, hatásvizsgálatra, társadalmi nyilvánosságra van szükség, elkerülve a felszínen jól hangzó, de ellátás-szakmailag/és vagy fedezeti oldalról kellően nem átgondolt lépéseket, előre látható negatív következményeket. Szakmai véleményem szerint nem mindig elemezték – és vették figyelembe – kellőképpen a 2010 után hozott egyes nyugdíjintézkedéseket. Azt is mondhatom, hogy a kormánynak nem volt nyugdíjpolitikája, mert az a vállalása, hogy „megőrizzük a nyugdíjak reálértékét” kevés, ráadásul a nyugdíjrendszer többröl szól.

(Mintegy két hete még csak sejttette a kormány, hogy a választási osztogatás jegyében mégsem tartja elégnek a nyugdíjasoknak osztogatott fejenkénti 30 ezer forintos élelmiszer-vásárlási utalványt, s már belengette a 14. havi nyugdíjat, Erről, a kormány motivációjának „leleplezéséről” itt írtunk részletesen. Cikkünkben felelevenítettük azt is, hogy a Fidesz már egyszer bedobta a 14. havi nyugdíj ötletét, akkor még ellenzékből.)