A választás múlhat azon, a nyugdíjasok hogyan reagálnak a 14. havi juttatásra
Érdekes lenne annak a felmérése, a 14. havi nyugdíj képében várhatóan az idősek elé vetett „üveggyöngy” mennyire fogja befolyásolni a 65 pluszos korosztály választási viselkedését a voksoláson. Gyaníthatóan nemigen – ugyanis az Orbán mellett tűzön-vízen át kitartó szavazótábor javát adó nyugdíjasok akkor is a vezért követnék, ha az elvenné tőlük a 13. havit. Nem egy olyan riportot láthattunk, ahol ugyan nyíltan bevallották, hogy egyre rosszabbul élnek, hogy elviselhetetlenek a megélhetési költségek, hogy nem telik gyógyszerre és/vagy fűtésre és/vagy élelemre, ám a végén közölték: természetesen a Fideszre fognak szavazni, hiszen „Orbán a mi megmentőnk”. A másik oldalon az Orbánból is kiábrándult idősek már nem vehetők meg. A nagy kérdés, hathat-e a bizonytalanokra ez a gesztus. Orbán és csapata azonban annyira be van ijedve a választási vereségtől, hogy minden szalmaszálba belekapaszkodik. Így kerülhetett elő – vaskos hazugságokkal fűszerezve – a választási osztogatás-cunami részeként a 14. havi nyugdíj, amelynek a költsége nem érdekli Orbánt, aki mindent egy lapra tesz már fel. A jelek szerint az étkezési utalványok nem érték el a céljukat.
Ha az ország, a magyar gazdaság állapotát figyelembe véve nem lenne tragikus helyzetben, az azt tovább rontó 14. havi nyugdíj belengetése akár komikus is lehetne. Merthogy valóban nevetséges, ahogy a 16. éve folyamatosan kétharmaddal kormányzó Orbán a kampányban kullog a leváltására jó eséllyel rendelkező Magyar Péter után. Hol van már a híres-hírhedt orbáni proaktív kampány? Ma már csak reagálni tudnak a Tisza által bedobott és közbeszéddé vált témákra. Szinte szimbolikus, ahogy Magyar Péternek a nyugdíjasokkal foglalkozó szerda kora délután megjelent Facebook-bejegyezése után csütörtökön kora reggel már meg is jelent Orbán közösségi oldalán a reakció. A poszt nem csak a szokásos módon hazug állításokkal brüsszelezi agyon Magyart, hanem – biztos, ami biztos alapon – már a 14. havi nyugdíjat is belengeti. Ugyan előtte Lázár János ugyancsak megemlítette ennek a lehetőségét, ám azt már készpénznek lehet venni, amikor a vezér azt írja, hogy „gőzerővel dolgozunk a 14. havi nyugdíjon”.
Sok erőfeszítést nem tettek ennek a gazdaság jelen helyzetében abszurdan felelőtlen lépésnek a kiötlésén: merthogy volt már ilyen ötletük korábban is – nem véletlenül szintén választást megelőzően. 2006 februárjában nem ők voltak hatalmon, s a fej-fej melletti pártpreferenciák kiélezett helyzetet vetítettek elő a tavaszi választásokra, amire reakcióként a bűvészkalapból előhúzták a kampányígéretük egyik elemét, a 14. havi nyugdíj ötletét. Ezt egy önálló képviselői indítvány formájában („2006. évi ….törvény a tizennegyedik havi nyugdíjról”) a Parlamentben is beterjesztették, ám a kormánytöbbség még általános vitára sem engedte át. (Érdekesség, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának nevében benyújtott tervezetet az az Áder János, Kövér László és Varga Mihály jegyezte, akik négy évvel korábban nem jelentek meg a szocialista-szabaddemokrata kormány 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetésének a szavazására, illetve az a Harrach Péter, aki nemet nyomott.)
Valamit persze lépni kellett azután, hogy a Tisza Párt előállt a nyugdíjasokat, a nyugdíjakat érintő saját koncepciójával, aminek a hírét Magyar Péter 80 napos országjárása alatt elvitte-elviszi a legkisebb településekre is. S a párt öt kérdésből álló „Nemzet hangja” néven október 23.-ig futó nemzeti kikérdezésének egyik pontja is a nyugdíjakat érinti. A kérdés: „Egyetért azzal, hogy a TISZA-kormány megemelje a legalacsonyabb nyugdíjakat, duplájára növelje az időskori járadékot, és évi 200 ezer forintig támogatást nyújtson az időseknek?”. Indokként pedig tényeket sorolnak: „az Orbán-kormány 15 éve alatt minden negyedik magyar nyugdíjas a létminimum alatt él. 2010-ben az átlagnyugdíj még az átlagbér 75 százalékát tette ki, 2025 elejére ez az arány már csak 53 százalék. Közel 800 ezer idős ember kap havonta 175 ezer forintnál kevesebb nyugdíjat, miközben a kormány luxusrepülőgépeken és jachtokon utaztatja saját elitjét.”
Orbán kampánycsapatának ezt a konkrét adatokat felsoroló koncepciót sikerült kifordítania – illetve, ne legyünk szemérmesek – hazugsággá fordítania (ahogy azt tették a Tisza személyi jövedelemadót és a vagyonadót érintő koncepciójával is). Merthogy mit is írt csütörtökön reggel Orbán? „...A Tisza-adó után itt az újabb gazdasági csodafegyver, a nyugdíjcsökkentés. A progresszív adózás után persze erre is van egy brüsszeli szavuk: degresszió. Szerintük a magyar nyugdíjrendszer „túl nagylelkű’...Mi 15 éve kötöttünk egy megállapodást a nyugdíjasokkal. Visszaadtuk a 13. havi nyugdíjat. Vállaltuk, hogy a nyugdíjak értéke nem csökkenhet, és ha a gazdaság motorja jól húz, akkor abból a nyugdíjasoknak is részesülniük kell. És ez így is lesz. Nem a brüsszelieknek csináltunk nyugdíjrendszert, hanem a magyar idősek javára. Szerintünk így helyes. És gőzerővel dolgozunk a 14. havi nyugdíjon...”
Mondjuk, jelentkezzen az, aki fokozatos csökkentést lát (merthogy a degresszió ezt jelenti) a Tisza tervében! De azt is szívesen meghallgatnánk, aki szerint az Orbánék által bevezetett magyar nyugdíjrendszer a nyugdíjasok javát szolgálja!
Nem egészen egy nappal korábban Magyar persze nem írt degresszióról, ám részletesen kibontotta a koncepcióját, megismételve a korábbiakat, miszerint „rekord nyugdíjemelést” kap majd félmillió nyugdíjas, s hogy „segít 2 millió 200 ezer nyugdíjasnak”. „A TISZA-kormány amellett, hogy megtartja a 13. havi nyugdíjat, maximum 200 ezer forintos SZÉP-kártyát ad a nyugdíjasoknak élelmiszerre, gyógyszerre, egészségmegőrzésre és pihenésre. Ez egymillió nyugdíjasnak több mint a 14. havi nyugdíj lenne. De egy jelenleg 80 ezer forint nyugdíjban részesülőnek plusz 2,5 havi nyugdíj. És emellett a TISZA 120 ezer forintra emeli az ez alatti nyugellátásban részesülők nyugdíját. Ez több százezer embernek 50 százalékos nyugdíjemelést is jelent. És jelentősen emeljük a 140 ezer forint alatti nyugdíjban részesülők nyugellátását...A TISZA terveivel a nyugdíjasok 97 százaléka jelentős segítségben fog részesülni, a nyugdíjasok jelentős része több havi plusz pénzhez fog jutni, míg a fideszes hazugságokkal megint csak a leggazdagabb néhány ezer ember járna jól.”
A 14. havi nyugdíj realitása
Nem annyira bonyolult a válasz a kérdésre, vajon mennyire reális a 14. havi nyugdíj folyósítása jövő februárban, pár hónappal az országgyűlési választások előtt. Borítékolható ugyanis, hogy ha egyszer már a kampánycsapat beveti Orbán Viktort, akkor komolyan kell venni a valóra váltását.
Azzal nem törődnek, hogy ez milyen súlyos százmilliárdokba kerülne az amúgy is rozoga állapotban lévő költségvetésnek. Az persze lehetséges, hogy – brüsszelezve, tiszázva, ukránozva, háborús inflációzva – majd sajnálattal azt közlik, hogy sajnos nem futja teljes havira, ezért csak egy-két hetit adnak. Ugyanakkor a helyzetük súlyosbodásával nem kizárt a teljes havi folyósítása sem.
Hiszen mit veszíthetnek? Ha nyernek, akkor úgyis olyan kőkemény – nem megszorításnak nevezett – megszorítások jönnek majd, amelyekben csak csepp lesz a tengerben a plusz havi nyugdíj összes pár százmilliárdja. Ha meg mégis veszítenek, akkor „dögöljön meg a szomszéd tehene” elv alapon, minél rosszabb helyzetet hagynak az új kormányra, annál jobb, annál lehetetlenebb helyzetbe hozzák őket, s annál gyorsabban buktathatják majd meg (ami biztosan céljuk lesz).
Ki hisz még a Fidesznek?
A nagy kérdés az, vajon a nyugdíjasok hogyan reagálnak az őket érintő választási osztogatásra. Pontosabban, hogyan reagál a nyugdíjasoknak az a része, amely jelenleg még mindig a Fidesz támogatója.
A legutóbbi, a pártpreferenciákat korosztály szerint vizsgáló közvéleménykutatás az idén tavasszal készült. Az Iránytű Intézet nagy mintán, három hónapon át végzett felmérését a Népszava ismertette, rámutatva: ugyan a Tisza a 18 és 29 évesek között 35 százalékot, a 30-39-es korosztályban pedig 23 százalékot verne a Fideszre, a nyugdíjasoknál fordított a helyzet: itt 47-18 az állás a kormánypárt javára.
Forrás: Népszava
A nyugdíjasok zöme ráadásul a legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak táborát erősíti, s mint Pék Szabolcs, az Iránytű Intézet vezető elemzője rámutatott, „A közmunkások, segélyezettek, kisnyugdíjasok nagyban függenek az államtól, rá vannak utalva az állami ellátásra. Ők mindig elkötelezettebbek a hatalom felé. Ezen felül félnek attól is, hogy a rossz helyzetük bármikor fordulhat még rosszabbra. Számukra a kormánypártok egy nem jó, de kiszámítható és stabil helyzetet jelentenek. Emiatt a súlyosan deprivált rétegekben kisebb a hajlandóság a hatalommal való szembefordulásra”.
Forrás: Népszava
