Nincs bocsánat, nincs felmentés!
Fél évvel a parlamenti választás előtt már kampányüzemmódban működik az ország. A slágertéma Varga Judit esetleges visszatérése a politika színpadára, illetve a legújabb bombasztikus Lázár-bejelentés: jöhet a 14. havi nyugdíj. Október 15-én délután írom a jegyzetet, ez a nap a magyar történelem egyik leggyalázatosabb és legszomorúbb napja. 81 évvel ezelőtt – 1944. október 15-én – Horthy bejelentette a németekkel szövetségben folytatott harc befejezését és kiadta a parancsot a magyar hadseregnek az átállásra. A német politikai és katonai vezetés számított a kiugrási kísérletre és az itt állomásozó fegyveres egységeik villámgyorsan ellenőrzésük alá vonták Budapestet. Elrabolták Horthy fiát és arra kényszerítették a kormányzót, hogy adja át a hatalmat Szálasi Ferencnek, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjének.
Rémuralom jött, szörnyűséges nyilas terror. Az áldozatok többsége a budapesti gettókban maradt zsidók és a zsidó munkaszolgálatosok közül került ki. A fővárosban több ezer zsidó férfit, nőt és gyermeket a Duna-parton felsorakoztatva a folyóba lőttek. A kegyetlen hungaristák a háborút megelégelő katonaszökevényekkel is végeztek, de cigány honfitársainkat sem kímélték. Emlékezzünk rájuk, és a hősi halált halt Bajcsy-Zsilinszky Endrére, valamint kivégzett katonatiszt társaira, akik megkíséreltek fegyveres ellenállást szervezni a nyilaskeresztes hatalommal és a megszálló németekkel szemben. Elbuktak, de hősies fellépésüket soha nem felejthetjük el.
A főváros 1945. februárjában, az ország csak 1945. áprilisában szabadult meg a nyilasoktól és a háború borzalmaitól. Sokak szerint nem kell már foglalkozni a sötét múlttal, én azonban nem tartozom közéjük. Ellenkezőleg: úgy gondolom, hogy a történelmünk dicsőséges napjai mellett (október 23., március 15.) meg kell emlékeznünk a nyilas terror áldozatairól is, és nem szabad jelentéktelenné tenni a sorsfordulót. 1944. október 15. és az utána következő nyilas rémuralom kitörölhetetlen fejezet hazánk történelméből. Érdemes röviden és vázlatosan felidézni a tragédiához vezető utat.
- Az 1920-tól berendezkedő Horthy-rendszer hozta az I. világháború utáni Európa egyik első – „A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról" szóló – zsidóellenes törvényét. Az 1920: XXV. tc. számot viselte, de numerus claususként (zárt szám) vált hírhedt jogszabállyá. A törvény az egyes „nemzetiségek és népfajok" összlakossághoz viszonyított arányszámához kötötte az adott etnikumból a felsőoktatási intézményekbe felvehető hallgatók számát.
- 1938. május 29-én lépett életbe az első zsidótörvény Magyarországon. A médiumokban, a színházaknál, a filmnél, valamint más értelmiségi pályákon a zsidó vallású foglalkoztatottak aránya nem haladhatta meg a húsz százalékot.
- Az 1939. május 5-én hatályba lépett 1939. évi IV. tc. („A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”) már elsősorban faji szempontból határozta meg, hogy ki számít zsidónak. Zsidónak minősült, aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt.
- 1941. augusztus 8-án lépett hatályba „A házassági jogról szóló 1894: XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről" szóló, harmadik zsidótörvény (1941: XV tc.)
Mindenki számára legyen világos, hogy az 1944. október 15-i tragédia egy viszonylag hosszú – csaknem negyedszázados – folyamat szomorú eredménye. A fentiekben felsorolt – a korabeli parlament által elfogadott és Horthy Miklós kormányzó által aláírt – törvények azt igazolják, hogy Magyarország politikai vezetése fokozatosan lépett a fasizmus ösvényére, és ez az útválasztás vezetett a nyilas terrorhoz és a háborús vereséghez.
Hajtsunk fejet a hősök és az áldozatok emléke előtt és soha ne feledjük a gyilkosaik nevét! Számukra ugyanis nincs bocsánat, nincs felmentés! 81 év után is csak megvetést érdemelnek!
