Zsolti bácsi 17 milliárdot intézett

De ez a 17 milliárd most arról jutott eszembe, illetve az juttatta eszembe, hogy a kormány ennyi forintot fordít a szociális rendszer javítására. Ezt Gulyás Gergely jelentette be a kormányinfón, mint a kabinet legfrissebb döntését. Azt már nem részletezte, hogy miként áll össze ez a 17 milliárd, vagyis mire akarják fordítani. Amiről persze a legtöbb embernek az jutott eszébe, hogy Zsolti bácsi csak kiharcolta, hogy a hatalom képviselői költsenek egy kis pénzt a gyermekvédelemre, de persze ezek a „képviselők” nem hajlandóak bevallani és bevállalni, hogy Zsolti bácsi ügye késztette őket erre a lépésre. Nem, az istennek sem vallanak be semmit, Gulyás Gergely is csak odáig merészkedett, hogy újságírói kérdésre elismerte: napi 1500 forint – ami ráadásul nem is annyi – nem elegendő a gondozásra szorulók étkeztetésére. De aztán gyorsan számcsatába vetette magát, mondván, a kormány, néhány évvel ezelőtt 120 százalékkal emelte a napi penzumot, pedig az infláció alacsonyabb volt. Hogy mennyire penetráns ez a megközelítés, azt most nem ecsetelem, gondolom, az olvasók is tudják, inkább leragadnék ennél a 17 milliárdnál.

Sajnos a kormányinfón egyetlen kolléga sem kérdezte meg, hogy miért pont ennyi, de nyilván tudták: úgysem kapnak rá tiszta választ. Mert egészen nyilvánvalónak tetszik, hogy egy légből kapott számmal van dolgunk. Úgy képzelem, hogy a testületi ülésen Orbán – mint miniszterelnök – feltette a kérdést: mennyit adjunk ezeknek? Húsz milliárdot – hangozhatott el valamelyik „szakértő” szájából. Az nem jó, túl kerek összeg – így Orbán. Olyannak kell lennie, mintha kiszámoltuk volna, mennyit kell most erre fordítanunk. Aztán röpködhettek a számok, 22, 25, 18 milliárd, majd a fővezér kimondta a végső számot: 17 milliárd. Ez nagyon jó, tapsoltak a miniszterek, ez tényleg úgy hangzik, mintha fillérre kiszámoltuk volna. Orbán pedig kihúzta magát; újabban nagyon szereti, ha zseninek tartják, mostanság úgyis többnyire saját magát szokta dicsérni. Úgy álltak fel tehát a kormányülésről, hogy ezt a kérdést is megoldották. Még kifelé menet az egyik bátor miniszter rákérdezett, mit válaszoljanak az újságíróknak, ha mégis rákérdeznek, hogy miért pont ennyi, és ebből mennyit fordítanak a gyermekotthonokra, Orbán csak annyit válaszolt: majd a Gulyás megoldja. És – mint hallhattuk később – meg is oldotta: majd a belügyminisztérium egy héten belül részletezi. Ami ugyan frappáns válasz, csak éppen leleplező is: a kancelláriaminiszternek fogalma sincs arról, hogy miből áll össze a 17 milliárd, mert hát mitől is lenne, ha egyszer a szaktárcának sincs. 

Mégis: némiképp elégedettek lehetünk, hisz Zsolti bácsi, vagyis a Zsolti bácsi ügye mégis lépésre késztette a kormányt, még ha ezt nem is vallja be. Igen, azok után, hogy pár hete teljes megtorlásról beszéltek – élén Kocsis Mátéval –, eljutottak odáig, hogy van tennivalójuk a gyermekvédelem terén. Feltételezem, abból indultak ki, hogy egy ilyen gesztus végképp taccsra teszi az államrezont megbuktatni akaró, a külföldi titkosszolgálatokkal együttműködő ellenzéket és civileket, és lehet, hogy igazuk is van. Bár én pont a fordítottját érzem: ez a hirtelen lehulló 17 milliárd maga a beismerés, hisz, ha nem egy hirtelen jött ötlettől vezérelve álltak elő ezzel az összeggel, akkor a bizottság ülésén – a parlamentben – megszólaltak volna: felesleges jártatni a szájatok, a BM már dolgozik a megoldáson. Ők azonban hallgattak, és nem voltak hajlandóak abba se beleállni, hogy emelni kellene a fejkvótát. Ismétlem: hallgattak. Mert hát ezek a bátor emberek erre vannak kondicionálva. És arra, ha Orbán valamit javasol, azt zokszó nélkül elfogadják. 

De: tényleg ne keressünk a kákán is csomót, inkább gratuláljunk Zsolti bácsinak, ismeretlenül is elintézett valamit. Mármint a gyerekek után. Pontosítok: a gyerekeknek.