Tamás bácsi ajándékoz
Mindig is sejtettük, hogy a magyar államfő esetében a zord külső mélyen érző, meleg belsőt takar. Most azonban bizonyossággá vált, hogy Sulyok Tamás nem csupán magára és a családjára gondol és amikor csak teheti, másokat is meglep ajándékokkal. A Népszava közérdekű adatigényléssel jutott hozzá az adatokhoz, amelyekből kiderül, hogy Sulyok államfő az idei esztendő első nyolc hónapjában mintegy 8,4 millió forintot költött mások megajándékozására. Ez az összeg még akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy az államfő nem a sajátjából volt ennyire bőkezű és adakozó, hanem az Államfői Protokoll néven elkülönített büdzséből ajándékozott.
A gesztus azonban így is figyelemre méltó, különös tekintettel arra, hogy Sulyok államfőnek nincs külön kerete az ajándékozásra: protokoll célokra áll a rendelkezésére egy nagyobb összeg, amit, ha úgy tartja jónak, más célokra – például fényűző hivatalos fogadásokra, ebédekre és vacsorákra stb. – is költhetett volna. Sulyok államfőt azonban nem olyan fából faragták, hogy szőrösszívű személyként csak magára gondoljon, így aztán másokat is megörvendeztetett kisebb-nagyobb ajándékokkal. Azt is a Népszava tudta meg, az államfői ajándékozás értéke néhány száz forinttól egészen milliós nagyságrendekig terjedt. Utóbbi a külföldön tett hivatalos látogatásai, valamint a hazánkba érkező magas rangú vendégek fogadásakor vált szokásává, míg hazai programjain szerényebb szerzeményekkel lepte meg a főként gyermekekből álló kiválasztottakat. Utóbbiak jellemzően főként sportszereket, társasjátékokat, mesekönyveket, édességeket és élelmiszercsomagokat kaptak, míg a külföldieknek főként olyan dísztárgyakkal kedveskedett az államfő, amelyek a magyar kulturális hagyományokat elevenítették meg.
Ez az ajándékozási cunami jelentős mértékben árnyalja a Sulyok államfőről eddig bennünk élő képet. Hősünk, aki a zsidó ingatlant és bútorokat igénylő nemzeti szocialista apjára szociálisan érzékeny filoszemita hazafiként emlékezett, az ajándékozástól függetlenül is igyekszik javítani az emberekben róla élő képen. Olyan fotó is jelent meg róla, amint éppen inget vasal, borsófőzeléket eszik, vagy éppen kosárra dob, arról nem is szólva, hogy a magas kultúrához is van affinitása: ha nem is személyesen, de felesége tevékeny közreműködésével nemrég kölcsön vett Kaposvárról egy Rippl-Rónai József által festett műalkotást.
Sulyok államfő tehát, bárki bármit is gondol róla, jó, adakozó ember. Még jobb volna persze, ha az adakozás mellett időnként olyan kérdésekben is megszólalna, amelyekről idáig mélyen hallgatott. Az volna az igazi ajándék az ország számára, ha elmondaná a véleményét a gyermekvédelmi rendszerben fellelhető hiányosságokról, elítélné a fiatalkorúakat szexuálisan bántalmazó és kizsákmányoló személyeket, valamint azt a gyakorlatot, hogy elsősorban nem az elkövetők után nyomoznak, hanem azt igyekeznek kideríteni, hogy ki tárta fel a gyalázatos gazemberségeket. Az is felérne egy értékes ajándékkal, ha megtudhatnánk a véleményét azokról, akik hatalmukkal visszaélve, másokat fenyegetnek és brutális leszámolást helyeznek kilátásba.
Mindez nem csak néhány szerencsés megajándékozott, de az ország többi adófizetője számára is igazi ajándék volna. Arról nem is beszélve, hogy ez a néhány tisztességes mondat még pénzbe sem kerülne.
