A Tisza és Brüsszel ócsárlásával akar nyerni a Fidesz
Teli van az ország választási plakátokkal, mintha másról sem szólna az életünk és már senki sem akarna eladni mosóport, akciós sajtot, új lakást, vagy éppen használt autót. Főleg fideszes plakátokat látni az utcákon és a közutakon, de ezek sem Orbán Viktort és a Fidesz nagyszerűségét hirdetik, hanem a jelenlegi legnagyobb ellenfelet, a Tiszát és persze Ukrajnát, meg Brüsszelt pocskondiázzák. A Fidesz kampányának három oszlopa, Orbán, Szijjártó és Lázár sehol sincsenek a plakátokon, mintha pártjuk nem hinné, hogy velük szavazókat lehetne megnyerni.
Plakátokból tehát van bőven, és nemcsak most, a hivatalos kampány idején, de már jó ideje másról sincs szó, minthogy egyformák: Mint két tojás (Zelenszkij és Magyar), Brüsszel alázatos szolgái, Együtt a háborúért (von der Leyen, Zelenszkij, Magyar és Ruszin-Szendi,) és azt is megtudhatják az arra járók, hogy Brüsszel az Ön adójából fizetné a háborút. Az Én a kétarcú feliratú plakáton a hasonló című képregényt hirdetik Magyar Péter fotójával és a gyengébbek kedvéért szöveget is adnak a Tisza elnökének szájába: „Lepaktáltam Brüsszellel és a multikkal... de nem mondhatom el, mert akkor megbukunk.” Van felszólítás is, miszerint „Ne hagyjuk, hogy Zelenszkij nevessen a végén!” ami ugyan a Nemzeti petíciót reklámozza, de már ez is a kampány része. Ilyen egyébként volt már, akkor azt nem akarta a Fidesz, hogy Sorost hagyjuk nevetni a végén, valamint, hogy Ne hagyjuk, hogy a fejünk fölött döntsenek!
Már a korábbi választásokon is volt ügyeletes gonosz, mert a Fidesz kommunikációs boszorkánykonyhájában azt főzték ki, hogy a magyaroknak ellenség kell. Így jöttek a képbe néhány évvel ezelőtt a migránsok, akik nem tisztelnék a kultúránkat, a törvényeinket, mindemellett elvennék a magyarok munkáját. Előttük Gyurcsány volt a mumus, de ő kiszúrt a Fidesszel, mert visszavonult a politikától. Jobb híján maradt a Tisza, Magyar Péter, a háború, Brüsszel és természetesen az ukránok.
Orbán, Szijjártó, Lázár sehol. Legalábbis a plakátokon nincs nyomuk, pedig épp egy hónappal ezelőtt jelentette be Orbán, hogy „a következő 60 napban a kampányt három ember viszi: jómagam, Lázár János és Szijjártó Péter. Ezzel a hármassal megyünk.” Mennek egyébként, de a plakátokra nem tették fel magukat. „Ha valamit szeretek magamban, az a szerénység” mondta Bástya elvtárs a Tanú című filmben, ám itt és most nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy a hatalom emberei – ezt nyilván belső mérések is alátámasztják, mert a Fideszben semmi sem történhet véletlenül - már nem jelentenek akkora vonzerőt a még mindig mintegy 2 millió bizonytalan választópolgár számára, mint korábban.
Ennek még az sem mond ellent, hogy folytatódnak a nem egy esetben botrányosra sikeredett és ezért kontraproduktív Lázárinfók, valamint, hogy Orbán Viktor bejelentette: a nemzeti ünnep másnapján, hat állomásból álló országjárásra indul. Ez az országjárás annyiban különbözik a Fidesz „háborúellenes” gyűléseitől, hogy – legalábbis az ígéretek szerint - nemcsak az előre regisztrált, megszűrt és megbízhatónak ítélt emberek hallgathatják élőben a miniszterelnököt. ű
A Fidesz nem bízik abban, hogy erős emberei szimpatikusak és vonzóvá tudnák tenni az egyre nagyobb bajban - és emiatt pánikban - lévő pártot. Ha nem így volna, akkor nem az ellenfél ócsárlására és lejáratására pazarolnák a köz milliárdjait, hanem saját nagyszerűségükkel, nem utolsósorban pedig az elért eredményekkel dicsekednének.
Erről szó sincs, marad az, hogy amennyiben nem ők nyernek, az tragédia lesz a nemzet számára. Pedig Orbán Viktornak - mint sok más témában, egy időben még erről is - más volt a véleménye. 1998 április 9-én, néhány nappal az akkor még kétfordulós választások előtt például azt mondta, hogy „soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.”
