Közszolgálati genfi jogsértés
A Telex egy igen fontos cikket publikált, mégpedig az MTVA „A háború borzalmai” című műsorával kapcsolatban. A cikkben megszólaltatott nemzetközi jogász Hoffmann Tamás (a budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékének egyetemi docense) szerint „amit a köztévé tett, az Magyarország nemzetközi jogi felelősségét is indukálhatja” az 1949-ben (a Telexen szerintem hibásan: 1945-ben) elfogadott genfi konvenció (III. egyezménye) értelmében. A hadifoglyok jogállását rendező egyezménnyel nem fér össze, hogy felvételeket készítsenek a döntési lehetőséggel nem rendelkező, „trófeaként” mutogatható hadifoglyokkal.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a bemutatott felvételek (mint mondjuk egykor egyes radikális muszlim terrorszervezetek által felvett videók) a fogva tartókat dicsérik. Esetünkben ilyenek hangzanak el a hadifoglyokként bemutatottaktól:
„Enni adtak, inni adtak, orvosi elsősegély-ellátásban részesültem, köszönöm az Orosz Föderáció ötös alakulatának, hogy megmenekültem, hogy túlélem ezt a háborút, köszönöm, fiúk”
„Én se éltem volna túl, ha orosz katonák nem vettek volna fogságba. Más választásom már nem volt, másként én is ott feküdnék valahol az árokban... (az anyja) Azt sem tudja, hogy mi van velem, hogy élek vagy ott fekszem valahol.”
„Köszönöm az oroszoknak, hogy életben hagytak, így tettek minden jót”
„„Minden embert, aki nem tud ukránul, lökik befelé őket”
„Sok magyarok vannak itt Ukrajnán, és akkor visznek háborúba, lökik befelé őket a kocsiba, és hozzák el háborúzni”
A közmédiában leadott műsorban a fogságba kerültek a magyar állam, vagy éppen személyesen Orbán Viktor segítségét kérik. Maga a felvételek forrása finoman szólva kétes: „egy magánszemély niamhedwards198 nevű TikTok-oldaláról, amelyen egy Niamh Edwards néven működő Facebook-profil is linkelve van. Az ír női keresztnév alatti profilon jellemzően csak nők fotói vannak, távol az olyan tartalmaktól, mint a hadifoglyos bejátszás.” A 444 korábban felhívta a figyelmet, hogy ez a profil „nagy létszámú, fideszes Facebook-csoportokban is megosztotta ugyanazokat a felvételeket, amelyeket később TikTokra is feltöltöttek.”
Ami biztos, hogy „A háború borzalmai” az orosz propagandának megfelelő tartalmat közvetíti. Ennek két fő eleme az oroszok hadifoglyokkal szemben tanúsított humánus magatartása, illetve az ukránok által alkalmazott „kényszersorozások”. Ez utóbbira példa: „egyre kegyetlenebbül zajlik a kényszersorozás Ukrajnában, az ukrán hadkiegészítő kommandók csoportokba verődve járják a településeket. A maszkos fegyveresek gyakran kerülnek konfliktusba a civilekkel […], akik szeretteik védelmében sokszor szembe is szállnak az emberrablókkal.” „Kijev bejelentette, hogy Ukrajna a háború után is folytatná a kényszersorozást” 800 ezres hadserege megőrzésére, „aminek fenntartását az Európai Uniótól várja”. (Telex).
Az is biztos, hogy ezek a foglyok nem tudják kontrollálni, visszavonni az internetre kikerült vallomásukat, ami a háború után is megbélyegezheti vagy veszélybe sodorhatja őket. Az arcuk örökké ismert marad. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy olyat is mondhatnak, ami a hazájukban árulásnak minősülhet, ami miatt a hazatérésük után bíróság elé kerülhetnek, végül ne feledkezzünk el a rokonságukról sem: felismerés esetén a hátországban maradt családtagok ellenségeskedés vagy zsarolás célpontjaivá válhatnak.
A hadifoglyok, illetve általuk valamelyik háborús fél, netán a „béke” „reklámozása” vagy propaganda célú mutogatása azért tilos, mert a fogoly nem tekinthető egyenrangú félnek a médiatartalom készítőjével. A Genfi Konvenció szerint ő egy védett személy, akinek az arcát és méltóságát óvni kell a nyilvánosságtól.
Így amennyiben egy állami médium (MTVA) olyan tartalmat sugároz, amely sérti a háborúra vonatkozó nemzetközi egyezményeket (például orosz vagy ukrán hadifoglyokat megalázó módon mutat be), akkor az adott állam közvetve megszegi a nemzetközi jogi kötelezettségeit, hiszen nem tartja, és nem tartatja tiszteletben az egyezmények (itt a Genfi Konvenció) előírásait.
Magyarország az 1949-es genfi egyezményeket az első Nagy Imre-kormány idején, 1954. augusztus 3-án ratifikálta. A genfi III. egyezmény 129. cikke az összes részes államot arra kötelezi, hogy minősítsék bűncselekménynek az egyezmények súlyos megsértésének eseteit. Ezáltal a részes államok saját büntetőjogi szabályaik alapján jogosultak fellépni a jogsértőkkel szemben.
