Kövér megy, Ágnes jön
Vissza kell beállítani a közbizalmat, ami a parlamentben kezdődik, meg kell mutatni, hogy hogyan tudnak méltóságteljes, becsületes, tisztességes munkával, egymást tisztelve törvényeket alkotni minden magyar érdekében, "minden frakció együtt" - mondta az Országgyűlés elnökének jelölt Forsthoffer Ágnes, a Tisza Párt első budapesti frakcióülése után sajtótájékoztatón. Egy új stílus, új kultúra meg fogja változtatni a közhangulatot Magyarországon - közölte, hozzátéve, a többi frakció együttműködését is kérik. A vita ne harc legyen, hanem egy álláspontegyeztetés - mondta. (Magyar Távirati Iroda – 2026. április 20.)
Valójában nem akartam jegyzetet írni az eseményről, de „véletlenül” elolvastam Kövér László legújabb verbális ámokfutásának néhány mondatát is. Nehéz visszafognom magam, mivel szívem szerint egészségügyi diagnózist állítanék fel, de egy bikkfafejű közgazdász (ez én lennék) ne térjen le a pályájáról, és ne mondja ki az ország egyik legmagasabb közjogi méltóságáról, hogy bizony ennek az úrnak „meg van nyúlva a kuplungja”. Tehát inkább érvelni kell, aztán majd minden kedves olvasó levonja a következtetéseket.
- Kövér László több mint másfél évtizede az Országgyűlés elnöke. Jogvégzett emberként tizenhat éven keresztül lábbal tiporta az írott és íratlan szabályokat, és tettestársaival együtt (miniszterelnök, köztársasági elnök) szinte kivégezte a magyar parlamentarizmust. Én csak négy évig (2022-2026) „élvezhettem” a helyszínen gyalázatos tevékenységét, nem emlékszem olyan momentumra, amelyre jó szívvel gondolhatnék vissza. Hozzáteszem, hogy az Országgyűlés kormánypárti alelnökei közül Jakab Istvánon és Lezsák Sándoron jókat lehetett kuncogni, mert ez a két úr úgy vezényelte a plenáris üléseket, mintha egy focibíró bekötött szemmel vezetne meccset, magyarul nem mindig tudták, hogy mi a napirend és mi a szavazás végeredménye.
- Kövér doktor viszont nagyon éber házmesterként üzemelt. Az ellenzéket folyamatosan ütlegelte, nevelte, büntette, a sajátjaival nem volt szigorú, nem emlékszem, hogy négy év alatt valakit is komolyan megintett volna közülük, legalább egy „sárga lappal”. Szubjektív megjegyzés következik. ez az ember soha nem mosolygott, soha nem volt egy laza, könnyed megjegyzése, de ami ennél is fontosabb, hogy az ellenzéket ellenségnek tekintette, a kisebbségben levőket soha nem védte meg. Röviden: nem a parlamentáris békét és egyensúlyt szolgálta, hanem kizárólag pártja érdekei vezérelték, és ebből következően lejáratta a Parlament tekintélyét és lehetetlenné tette az érdemi munkát. Másfél évtizedig kötekedő házmesterként viselkedett, bizonyítványába csakis elégtelen osztályzat írható be. Most már tudjuk, hogy vége a Kövér-cirkusznak, de arról is hallani, hogy a 66 éves exházelnök még maradni szeretne a képviselőházban. Én nem ajánlanám neki, mert ha néha-néha felszólalna, akkor bizony az új kormánypárti képviselők nem lesznek vele elnézőek. (Ne is legyenek!)
- A közeli múltban a Hírtv-ben is megszólalt a nemzet házmestere: „Lehet, hogy a sátán most csatát nyert, de Jézus Krisztusé a győzelem”. Szegény ember még mindig nem érti, hogy a magyar fiatalok és sok - eddig nem szavazó – magyar polgár egyszerűen megelégelte a Fidesz garázdálkodását, és elzavarta ezt a korrupt és nagyképű politikai kompániát. Kövér a párt választmányának elnöke, ebből eredően hatalmas a felelőssége a politikai vereségért és a Parlament meggyalázásáért.
A fiatal és új házelnök-jelöltnek (Forsthoffer Ágnes) egyszerre van könnyű és nehéz dolga. Kövérnél biztosan jobb és sikeresebb lesz, ugyanakkor ott fog ülni a Házban egy 52 fős sértett és megvadult fideszes „farkasfalka”, amelynek tagjai minden apró hibát fel fognak nagyítani és vicsorogva vetik majd rá egy téves, rosszul megfogalmazott mondatára vagy ülésvezetési hibára.
A magyar parlamentáris demokrácia feltámasztása érdekeit szem előtt tartva teljes szívemmel drukkolok Forsthoffer Ágnes sikeréért. Abban is hiszek, hogy az üzleti világból érkezett szimpatikus hölgy alaposan felkészül a megmérettetésre, és tudja, hogy az ellenzékbe szorult Fidesz részéről nem számíthat kíméletre. És persze abban is reménykedem, hogy Forsthoffer Ágnes soha (de soha) nem téved a Kövér-i útra! Ugye így lesz?
