Most már nem érdemes az ellenzéki képviselőknek visszaadniuk a mandátumukat

„Lemondok országgyűlési képviselői mandátumomról” – ezzel a címmel jelentetett meg hosszú Facebook-posztot Orosz Anna, a Momentum politikusa. Mint írta, „Az Orbán-rendszer tudatosan szűkítette addig a képviselők mozgásterét, hogy már alig lehessen bármit tenni az Országgyűlésben”, s meggyőződése, hogy a választók bizalmát úgy tudja megszolgálni, ha belátja: csak gátolja az érdemi változás folyamatát, ha benn marad ebben a helyzetben. „Bár a Fidesz mindent elkövetett azért, hogy kiüresítse a parlament intézményét, abban, hogy mindez így alakult, nyilvánvalóan politikai közegemnek és nekem is felelősségem van” – mutatott rá, mondván: rengeteg dolgot nem csinált ő sem jól, sokszor nem tudott jó ügyek mögé többséget kovácsolni, gyakran nem volt elég taktikus vagy éppen hatékony. „Számomra a képviselői munka az szolgálat, nem egy átlagos munkahely. Óriási megtiszteltetés, de felelősség is egyben” – húzta alá. 2019 óta azt tekinti feladatának, hogy az újbudaiak és a magyarok érdekében dolgozzon, ám azt érzi, hogy erre országgyűlési képviselőként nincs már lehetősége. „A rendszer szó szerint és átvitt értelemben is hátra csavarja a karjaimat, ha valamit tenni próbálok a választók érdekében” – írta. Leszögezte azt is, hogy hite szerint „a kulcs a rendszer bukásához, hogy mindannyian kilépjünk annak keretei közül”.

Orosz Anna lépése felújította a sokéves dilemmát arról, vajon mikor tesz jót a 2010 óta Parlamentben ellehetetlenített ellenzék: ha „biodíszletként” nem távol marad, vagy ha belülről próbál valamit tenni (ami 15 éve rendre kudarcos vállalkozása). Mi lenne a jó megoldás a Momentum immár ex-országgyűlési képviselőjének a lépése után: bent maradni, vagy tüntetően közösen kivonulni, és a 2026-os választásokig vissza sem térni. Vajon nem legitimálja-a parlamentet az ellenzék részvétele? Szentpéteri Nagy Richardot kérdeztük.

„De hát eddig is legitimálta, holott ez a rendszer már egyértelműen diktatúra, ha nem is totalitárius, de tekintélyelvű” – szögezte le az alkotmányjogász, politológus. Aki szerint szépen fokozatosan jutottunk el a hibrid diktatúrából ide, ám az ellenzék képtelen volt egy megfelelő pillanatot választani a parlamentből történő kivonulásra.

A Momentumról szólva azt fejtegette, hogy a párt még nem döntötte el, parlamenti vagy parlamenten kívüli erőként akar működni. Jelenleg bent van, de mégis kint van, s amikor bent van, akkor is füstbombákat gyújt, szórólapokat szór, ráadásul a karzatról, ahova nem is mehetne fel. Ez nagy butaság, lehet persze csinálni, de nem a parlamenti képviselőnek – magyarázta. Ezt a feszültséget oldotta fel a maga számára Orosz Anna, de a pártnak kellett volna együtt lépnie, s még csak nem is most, hanem akkor, amikor bekerült az Országgyűlésbe.

Ami az ellenzék egészét illeti, Szentpéteri úgy látja, már a 2010-14-es ciklusban, az új választójogi törvény, az alaptörvény megszületése idején ott hagyhatta volna a Parlamentet,  vagy bojkottálhatta volna magát a választást, illetve, bejutása után nem kellett volna felvenni a mandátumaikat. Vagyis a mostani lépés a veszett fejsze nyele, már csak azért is, mert nem releváns, hogy mit lépnek, ugyanis a közönség nem rájuk, a kicsire zsugorodottakra figyel. 

„Én tehát azt javasolnám az ellenzéki képviselőknek, hogy most már csinálják végig az előttünk álló évet, ne ’haljanak meg’ a választások előtt, ott úgyis el fognak vérezni” – mondta, hozzátéve, ez a Párbeszédre, az MSZP-re, az LMP-re, a Momentumra feltétlenül igaz. Az, hogy mi lesz a DK-val, azt most még nem lehet megjósolni. Megismételte, kivonulni most már nem kell, már csak azért sem, mert amit most csinált a Fidesz, az nem sokkal szörnyűbb, mint amit tavaly, vagy azelőtt tett, s ő ezért sem látja az indokot az időzítésre. Célszerűnek tartja tehát a bent maradást, már csak amiatt is, mert addig is kapnak a frakciók pénzt a munkához, s ezzel lehetőségük lesz politikai tevékenységet folytatni, s utoljára még egy-két jó szónoklatot is tartani. Még egy évig kitart a forrás, ez alatt pedig gyűjtsenek inkább az utóéletükre, hogy legalább a baloldali szellem maradjon meg, „mondom ezt én, a konzervatív nézeteket valló ember”. Fedezzék fel újra az „ősöket”, a Kéthly Annákat, hogy meg tudják tartania a baloldali gondolkodást, hogy az vissza tudjon jönni – tanácsolta. A parlament most egyáltalán nem érdekes, a választás után majd meglátjuk, hogy marad a Fidesz vagy jön a Tisza. Arra kell a baloldalnak koncentrálnia, hogy ha utána eljön az idő a lapok újra leosztására, akkor – 2030-ban – legyen egy jó baloldali alternatíva, „már ha tart akkor még az emberiség történelme”.