MSZP: a kormány sírba tette az utolsó magyar csempegyárat
A Zalakerámia története nemcsak egy iparág agóniájáról szól, hanem arról a gazdaságpolitikáról is, amely az emberek munkahelyét áldozza fel a pillanatnyi költségvetési trükkök oltárán. Az MSZP szerint ez nem a piac kegyetlensége volt – ez tudatos kormányzati döntések következménye.
Egykor Romhány és Tófej neve egyet jelentett a magyar burkolólapgyártással. Ma már csak poros csarnokok és Kolozsvárra költöztetett gépsorok emlékeztetnek rá, hogy itt valaha dolgozók százai teremtettek értéket. A Zalakerámia, az utolsó hazai csempegyártó, négy év alatt hatmilliárd forint veszteséget halmozott fel – a kiadások folyamatosan meghaladták a bevételt, így a cég tartalékaiból és vagyonából kellett pótolni a hiányt. Közben a forgalom is drámaian visszaesett: 2022-ben még 32 milliárd forint volt a bevétel, 2024-re viszont már alig 9 milliárdra zsugorodott, és több mint 170 munkahely szűnt meg.
A különadók, a kiegészítő bányajáradék, a folyamatos sarcolás és az építőipar mesterségesen generált válsága szorította térdre a céget. Miközben a miniszterek külföldi vállalatok kiszorításáról szónokoltak, a valóságban magyar munkahelyeket számoltak fel. Az ország egyik legnagyobb múltú iparában így tűnik el generációk tudása és szakértelme – mindez azért, mert a kormány rövid távú bevételi céljai fontosabbak voltak, mint a hosszú távú gazdasági érdekek – olvasható az MSZP honlapján.
A romhányi üzem bezárása nemcsak gyárkapuk lehúzását jelentette, hanem egy egész közösség gazdasági gerincének eltörését. Családok veszítették el biztos megélhetésüket, fiatalok kényszerültek elhagyni a szülőföldjüket, és az ipari múlt értékes darabjai kerültek végérvényesen külföldre. A számok könyörtelenek: a dolgozói létszám egyetlen év alatt 361 főről 191-re zuhant, a bérköltség pedig 2,4 milliárd forintról 1,5 milliárdra olvadt. Ma Tófejen már csak korlátozott gyártás zajlik, ideiglenesen visszahívott nyugdíj előtt álló munkásokkal, szakszervezet nélkül – a kormány pedig mindezt közönyösen szemléli.
Az MSZP szerint azonnal csökkenteni kell az építőanyag-ipari különadókat, stratégiai támogatást kell adni a hazai termelésnek és meg kell erősíteni a dolgozói érdekképviseleteket, hogy soha többé ne lehessen így kivégezni egy iparágat.
A romhányi gyár halála figyelmeztetés: ha a kormány továbbra is pénzszivattyúként tekint a hazai iparra, a következő temetésre nem kell éveket várni, a szocialisták szerint akár már a jövő évi választások előtt is sor kerülhet rá.
