Nagy Erzsébet szerint egyáltalán nem „ült le” a pedagógusok tiltakozása

A PDSZ március 16-tól határozatlan idejű sztrájkot hirdet a szakképző intézményekben, ha addig nem történik érdemi előrelépés a szakképzésben dolgozókat érintő sztrájkkövetelésekkel kapcsolatban. Mik a követeléseik?

A PDSZ szakképzési sztrájkbizottságának négy fő követelése van, az első, hogy legalább a közoktatásban követelt béremeléssel azonos mértékű fizetésemelést kapjanak a szakképzésben dolgozók is. A második, hogy szűnjön meg azon a területen dolgozók egy évre vetített munkaidőkerete, helyette első lépésként vezessék be a közoktatási törvény szerinti heti 22 kötelező óraszámot. A harmadik, hogy a szakképzésben dolgozók kapják vissza a közalkalmazotti törvény szerint járó jogaikat és védelmet, amiket elveszítettek, miután a kormány megszüntette közalkalmazotti jogviszonyukat. A negyedik egy önálló oktatási minisztérium létrehozása, hogy az oktatás teljes rendszere egy irányítás alá kerüljön az óvodától az egyetemig.

Ezek a követelések mintha azt mutatnák, hogy a szakképzésben oktatók megbánták volna, hogy már nem közalkalmazottak. Miért akarják ismét visszakapni a közalkalmazotti jogokat?

Azért, mert most már ők is érzékelik, mekkora problémát jelent ez. Amikor annak idején a PDSZ szólt, hogy ezt nem szabadna hagyni, ne menjenek bele, akkor nem értették, miért gond.

Lehet, hogy nem értették, de az is lehet, hogy egyszerűen csak vonzóbbnak tűnt a beígért 30 százalékos béremelés, ha a szakképző intézményekben dolgozók lemondanak a közalkalmazotti státuszukról, nem?

A béremelés sem történt meg mindenkinél, főleg azok nem kapták meg, akik a közismereti tárgyakat tanítják. Nagyon sokaknak ott áll a bére, mint mikor átszervezték őket, és talán, ha kaptak 10 százalékos béremelést, vagy még annyit sem. Sokan panaszkodnak most már amiatt, hogy a jelenlegi szakmai ágazati pótlékkal növelt bérük kevesebb, mint a közoktatásban lenne jelenleg. 

Lehet, hogy most azt mondja majd a kormány: „tetszettek volna az átszervezéskor meggondolni”…

Ez azért nem állja meg a helyét, mert az átszervezést semmilyen egyeztetés nem előzte meg. Nem állapodtak meg az ágazatban dolgozókkal az átszervezés előtt, hanem a fejük fölött, a hátuk mögött eldöntötték, hogy így lesz, és kész.

Miért a PDSZ állt ki a szakképzésben dolgozó pedagógusokért? 

Azért, mert nagyon sok tagunk a szakképzésben dolgozik. Ők voltak azok, akik azt kérték, hogy ne csak a közalkalmazottakét, hanem az ő érdekképviseletüket is vigyük tovább. A Pedagógusok Szakszervezetének jóval kevesebb szakképzésben dolgozó tagja van. Egy darabig vártuk, hogy jelentkezzenek, csak közben a PDSZ szakképzéses tagjai egyre sürgették, hogy lépjünk, mert milyen dolog az, hogy ők csak szolidaritási sztrájkot vállalhatnak, és a saját ügyeikért nem állhatnak ki. Így elindítottuk a folyamatot. Mivel a szakképzésben dolgozók a Munka törvénykönyve hatálya alá tartoznak, rájuk nem a közoktatás még elégséges szolgáltatási kötelezettsége vonatkozik, nekik nem kell a még elégséges szolgáltatás idején tanítaniuk, mint a közoktatásban. A PDSZ elküldte a bírósághoz a javaslatát a még elégséges szolgáltatásról, azt elfogadták, és abban nincs tanítás a sztrájk ideje alatt. Vagyis, innentől kezdve, a szakképzésben dolgozók sokkal markánsabb sztrájkot tudnak szervezni. 

Önök levelet írtak Nagy Márton miniszternek. Miért? 

Azért, mert az Orbán-kormány a sztrájktörvényt semmibe véve, nem nevezett meg tárgyalópartnert a sztrájkbizottsági tárgyalásunkhoz, és a bíróság a Nagy Márton miniszter vezette Gazdaságfejlesztési Minisztériumot jelölte ki arra, hogy egyeztessen a PDSZ szakképzési sztrájkbizottságával. Azért ezt a minisztériumot jelölték ki, mert van egy kormányrendelet, amiben leírták, hogy az egyes területeket melyik minisztérium képviseli. Ebből próbálta a bíróság „kikukázni”, hogy kinek ossza ki ezt a feladatot, lévén, hogy ezt a kormány elmulasztotta. 

A levelet elküldték már szerdán. Miről szólt? 

Kértük, hogy a miniszter javasoljon időpontot az egyeztetések megkezdésére, ugyanakkor elküldtük az ajánlatunkat a határozatlan idejű sztrájk alatti még elégséges szolgáltatásról is. Ha hétfőig nem reagálnak rá, akkor beadjuk a keresetet a bíróságra, és öt napon belül nem peres eljárásban döntenek róla. 

A szakképzésben dolgozók között mekkora a sztrájkhajlandóság? 

Még csak a figyelmeztető sztrájknál láthattuk, hogy mi náluk a helyzet. A mintegy 68 szakképző centrumból 17-ben volt valamiféle sztrájk. A legtöbb figyelmeztető sztrájk Szegeden zajlott, volt nagyobb fellépés Pécsett és Budapesten. Ennek a viszonylag kis számnak az is az oka, hogy nagyon későn jött meg a végzés a még elégséges szolgáltatásról a bíróságtól, és ez elbizonytalanította az embereket. No, meg az is, hogy a szakképző intézmények vezetői sem igazán igazodnak el a törvények között. Egészen elképesztő dolgokkal akadályozták a sztrájkot.

Például?

Volt, ahol úgy gondolták, hogy helyben velük kell egyeztetni. Olyanokat mondtak a kollégáknak, hogy törvénytelen lesz a sztrájk, ha ők nem fogalmazzák meg a követeléseiket, és nem ülnek le megbeszélni azokat az intézményvezetővel. Hiába magyarázták sok helyen, hogy ez nem az a sztrájk, hiszen ez jogszabály-módosításért indult, azt pedig nem az intézményvezetővel kell megtárgyalni, hanem a kormánnyal, a kormány képviselőjével kell tárgyalni, az intézményvezetőnek pedig semmiféle köze nincs hozzá. Sorra kaptuk a leveleket, hogy azt mondta az intézményvezető, ne merészeljenek sztrájkot szervezni, mert az törvénytelen. Sőt, az egyik szakképzőből még sztrájkköveteléseket is küldtek a PDSZ-hez, és mikor rákérdeztünk, mi ez, azt válaszolták, hogy az intézményvezető ezt megfogalmaztatta velük. Ez azért döbbenetes. Hosszú menetelés vár még ránk, hogy az intézményvezetők megértsék, ezt a sztrájkot nem akadályozhatják ilyen módon, és erre a dologra nekik nincs is közvetlen ráhatásuk. 

Március 16-án lesz pontosan egy éve, hogy a PSZ és a PDSZ a közoktatásban határozatlan idejű sztrájkot hirdetett. A szakképzési sztrájk mellett más akciót is terveznek ezen a napon? 

Miután a PSZ-nek hétfőn lesz országos választmányi gyűlése, a két szakszervezet megbeszélte egymással, hogy majd utána közösen jelentjük be a következő lépéseket.

Mint szakszervezeti vezető nem érzi úgy, hogy kicsit „leült” a tiltakozási folyamat?

Sokan úgy látják, már több mint egy éve folyik a tiltakozás, és mintha egy cseppet se mozdult volna előre az ügyünk. Csak megy az ígérgetés, igaz, az egyre nagyobb ígérgetés, de, hát az is szegény, aki még ígérgetni sem tud. Én azt gondolom, hogy lassan kitudódik, milyen teljesítményértékelési rendszert is akar bevezetni a kormány. Indítottunk ezzel kapcsolatban az „aHang”-on egy petíciót, és néhány nap alatt több, mint 8 ezren már aláírták. Ez azért elég progresszív. Vagyis a tiltakozás egyáltalán nem ült le. Az kétségtelen, hogy az emberek nagyon fáradtak, de az nem is csoda a több mint egy éve tartó sztrájkfolyamat után. Azt még mindig nem tudjuk pontosan, hogy összesen hányan vettek részt rajta, de azt igen: biztos, hogy 10 ezernél többen voltak. 

A Tanítanék is csatlakozna egy esetleges sztrájkhoz?

Nem tudni még. Az biztos, hogy a március 14-15-én tartandó Civil Sugárúthoz – amit az ADOM Diákmozgalom, Amnesty, Emberi Jogi Oktatás és mások szerveztek – ők is csatlakoznak, ahogy a két szakszervezet, a PSZ és a PDSZ is. Amit még a PDSZ szervez, az egy két napos tanácskozás lesz, amit a mostani hétvégén tartunk, Dunabogdányban. Ide nem csak a szakszervezetünk tagjai jönnek, csatlakoznak hozzá más pedagógus csoportokból, valamint szülők és diákok is. A „hogyan tovább"-ról fogunk beszélgetni. Egyébként az Egységes Diákfront már január végén bejelentette, hogy március 15-ére tüntetést szerveznek Budapesten a Szabad sajtó útján.

Ön a jelenlegi helyzetet látva, optimista?

Nekem az a dolgom, hogy optimista legyek. Azt látom, hogy az uniós szankciók valamennyire hatásosak. Ebben már haladtunk annyit előre, hogy a PSZ-szel megírtuk a közös levelünket az Európai Bizottság különböző tisztségviselőinek, amit majd elküldünk nekik, sőt, a jövő héten találkozni is fogunk velük. Itt, Budapesten lesz egy megbeszélésünk. Én magam személyesen találkozom a jövő héten az egészségügyi szakdolgozók szakszervezetének vezetőjével, és mivel az egészségügyben is nagyon hasonlóak a problémák a szakdolgozók között, mint az oktatásban, beszélgetünk majd arról, hogyan tudunk együttműködni.

Egyébként emelkedett a PDSZ taglétszáma az elmúlt egy év alatt az akciók, sztrájkok, a kiállás következtében?

Jócskán megemelkedett. A belépők száma nőtt, a kilépőké csökkent. Sokan lépnek be, a kilépések oka pedig többnyire a nyugdíjba vonulás, illetve a pálya elhagyása. A pályaelhagyók közül sokan azt mondják, dühösek a többi pedagógusra, azokra, akik totálisan passzívak. A kollégák fele meg sem mozdult, és amíg ő beleállt a sztrájkba, egy másik tanár bement őt helyettesíteni. Ezért is döntöttek sokan úgy, ha adódik számukra valamilyen munkalehetőség, azonnal mennek is az iskolából. Ami egyéni szempontból érthető is. Azt nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megszervezni – bár próbáltuk –, hogy a pályaelhagyók egyszerre távozzanak.

Sokan kérdezik azt is, egyáltalán miért tárgyal a szakszervezet a kormánnyal, hiszen látni, hogy semmit se tudnak elérni…

Mert nem értik, ha abbahagyjuk a tárgyalásokat, akkor leírjuk magunkat a „szcénáról”. Még az uniónak sem jelezhetjük a problémákat. Akkor ugyanis ők is azt mondanák: „hátha azért nem kaptok semmit, mert le sem ültök tárgyalni a kormánnyal, nem csináltok semmit a megegyezés érdekében”. Azok, akik a kormánnyal való tárgyalást kifogásolják, nem fogják fel, hogy ez számunkra kötelező.

Azt is sokan megkérdőjelezik, hogy egyáltalán szükség van-e két pedagógus szakszervezetre…

Általában azok kérdezik ezt, akik egyik érdekvédelmi szervezetnek sem tagjai. Sajnálom, hogy vannak emberek, akik nem értik meg, miért is kell szervezettnek lenniük. Nyugat-Európában, és másutt is csak így tudtak a munkavállalók „kimászni a slamasztikából”.