Nagy lépés előre – csak apróságok vannak még hátra…
A pedagógusok 32,2 százalékos béremelése – komoly munka lehetett ennyire pontosan meghatározni! – ugyan jócskán elmarad a szakszervezetek és a sztrájkolók, polgári engedetlenkedők, a tüntető diákok által követelt azonnali és jogos 50 százalékos emeléstől, ám kétségtelenül jelentős dolog.
Rétvári államtitkár gyorsan be- és kijelentette: ez hamarabb is megtörténhetett volna, ha a „baloldal” nem akadályozza a nekünk járó EU-s források kifizetését. Ez az állítás ugyan tartalmilag közönséges ökörség, de nem ez a legfőbb baj vele, hanem az, hogy kiszámított, uszító szándékú hazugság. Igaz viszont, hogy e tekintetben a „kormány” már régen nem tud meglepetést szerezni. Aki néha belenéz például a „köztévé” híradóiba, már rendesen megedződött, és tudja: pártatlan közmédia nélkül nincs demokratikus jogállam, nincsenek szabad választások sem.
Örüljünk azonban a bejelentett döntésnek – persze csak óvatosan: érdemes megvárni, mi lesz belőle. És figyeljünk azokra az apróságokra, azokra a lépésekre, amelyek remélhetően követik majd a béremelést. A felsorolás vélhetően nem lesz teljes, a sorrend pedig nem rangsorolás.
Szükség van önálló oktatási minisztériumra – ahogy egyébként önálló egészségügyire is. És szükség van az oktatás egészének felszabadítására. Ez a tankerületek felszámolását, az oktatási intézmények önkormányzatoknak való visszaadását is jelenti. Általában szükséges a mértéktelen központosítás megszüntetése, visszavonása. Meg kell szabadítani az ágazatot – ezt az ágazatot is – a központi akarat lelkiismeretlen, tehetségtelen képviselőitől, végrehajtóitól.
Helyre kell állítani az intézményi autonómiát, a tantestületek, munkaközösségek, az egyes pedagógusok jogait. Újra kell szervezni a szülőkkel való viszonyrendszert, az iskolaszékeket. Nagyvonalúan szabályozni kell a diákok, diákönkormányzatok jogosultságait.
Részben piaci alapon kell megteremteni az iskolák folyamatos szakmai értékelését.
Vissza kell térni a szabad tankönyvpiachoz.
Halaszthatatlan a tananyag mennyiségi és minőségi felülvizsgálata.
Újra kell teremteni az oktatás finanszírozási rendjét: jelentősen növelni kell az ágazat költségvetési részarányát, az állami és egyházi intézmények támogatását pedig az egyenlőség elve alapján kell megállapítani. Az állami oktatásban következetesen érvényesíteni kell a világnézeti semlegesség elvét, gyakorlatát.
Meg kell szüntetni a gimnáziumok hátrányos megkülönböztetését, erősíteni szükséges az érettségit adó középfokú oktatást.
Kétségtelen, hogy a fölsorolt teendők a béremeléshez képest már-már jelentéktelen apróságok – igazán könnyű lesz megcsinálni. Első lépésben nem is kell hozzá más, mint az önkényuralom bukása…
