Nagy Mártonnal most szalad a ló, de végül Orbán őt teszi meg bűnbaknak

Ahogy arról a Népszava alapján a Hírklikk is beszámolt, Nemzeti Kereskedelmi Hivatal néven formálódik egy olyan új csúcsszervezet, amely az élelmiszer-biztonságért és kiskereskedelemért lenne felelős, s amely Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter tárcájához kerülne. Más tárcáktól átcsoportosítva kapna új feladatokat – például a Miniszterelnökség alá tartozó kormányhivataloktól a fogyasztóvédelmi ellenőrzést, továbbá a kereskedelempolitikát, vagy az agrártárca és a Miniszterelnökség által megosztva felügyelt élelmiszer-biztonságot. Ez nem csak presztízsveszteséget jelentene az utóbbiak számára, hanem azt is, hogy elesnek sokmilliárdnyi bevételtől, amit a Nébih által üzemeltetett élelmiszer-biztonsági laboratóriumi hálózat, s vele az élelmiszerlánc-felügyeleti díjak jelentenek. Az utolsó ismert adat szerint 2021-ben a cégek összesen 16,5 milliárdot fizettek be az adóhivatalnak, jövőre – a Népszava értesülése szerint – 28 milliárd lenne a célbevétel. A Nébih a befizetett összeg 40 százalékát kapja meg.

Az ismert, hogy az egymást követő Orbán-kormányok folyamatosan centralizáltak és még most is folyik ez. De a centralizáció személyekre is vonatkozik, s Nagy Márton az, akinek egyre több terület, pénz paripa és jogkör jut. Vajon egészséges-e, hogy a centralizáción belül is tovább centralizálna? Mi lehet ennek a hatása? Ágh Attila politológust kérdeztük.

Az elemző előre bocsátotta, hogy magának a folyamatnak a részleteit nem követi szoros figyelemmel, arra azonban figyelmeztetett: az Orbán-kormányban a pénzügyminiszter volt mindig a józan megfontolások embere, s önmagában véve is volt egy konszolidáló szerepe, mondván: „a Varga Misi biztos megnézi a számokat, és figyelmeztet, ha kilengés van”. Ez egyfajta biztosítékot jelentett. Ám az utóbbi egy évben, a soros uniós elnökséggel pedig végképp a kalandorok vették át a főszerepet a kormányban. Ez markáns stílusváltás, amit kiválóan példáz a miniszterelnök Kijev-Moszkva-Peking-Washington utazása – mutatott rá. Úgy látja, hogy Orbán Viktor – egyfajta hamis játékosként – megpróbál valamilyen módon pénzt szerezni, és ehhez Nagy Mártont választotta, egyre jobban kiszorítva Varga Mihályt. Ez egy folyamatnak a többedik lépése, a folyamatban pedig fokozatosan felülkeveredik a nagymártoni vonal, az, hogy nagy a baj, s ezért minden veszélyes stratégiát elvállalnak – fejtegette, megjegyezve, hogy ezt vissza lehet lépcsőnként követni a gazdaságpolitikában. A változás markáns, s a „produkcióóóóóó...blamááááázs” régi vicc jut az ember eszébe. „mi pedig egyre nyilvánvalóbban a blamázs felé megyünk”.

Vajon Orbán szándékosan ugrasztja egymásnak a tárcákat/embereket, mint most a Nagy Márton és a tervezett új kereskedelmi szuperhivatal esetében teszi? – kérdeztük. Ebben a fentiek miatt nincs igazán teljes folytonosság – reagált a politológus, aki szerint Orbánnak valóban az volt a stratégiája, hogy ide-oda helyezte az embereket, s már eleve azzal is biztosította az egyeduralmat, hogy állandóan keverte a kártyákat és mozgatta a kádereit – „de hát minden teljhatalmat gyakorló politikusnak ez a napi rutinja”. Lázár a legtöbbet emlegetett példa erre: feljövőben volt – túlságosan közel került a hatalom centrumához – száműzetésbe kényszerült – majd visszakerült. Orbánnak a viszonya Matolcsyhoz is vibrált, többször fordultak egymás ellen és többször békültek ki, természetesen úgy, hogy közben Orbán Viktor mindvégig fenntartotta a felsőbb pozícióját – sorolta a példákat Ágh Attila.

Aki szerint azonban ezeknek az idei-oda tologatásoknak vége van, s válságkezelés folyik. Nem tudják, hova, milyen arcukat mutassák, látható ez az unióval növekvő feszültségben is. A különféle jogcímeken visszavont, illetve letiltott pénzek kiszabadítása érdekében Orbán képtelen döntéseket elérni úgy, hogy legalább bizonyos területeken valami pénzt megkapjon – helyette totális támadással, konfrontációval, szorongatással akarja egy csomagban visszaszerezni a pénzeket. De bármennyire is több funkciót kap Nagy Márton, az egész helyzet romlik, pedig Varga Mihály még nagyjából tudna sugallani kisebb változásokat és ezzel kisebb pénzekhez hozzá lehetne jutni, de így nem. „Amit Orbán Viktor képvisel a nemzetközi színtéren, azt idehaza az egyre több hatalmat begyűjtő Nagy Márton – így azután ennek a finom stratégiának nincs értelme” – sommázta a politológus.  

„Nem előrejelzésként mondom, de nagy valószínűséggel a nem is olyan távoli jövőben, ha nagyon felerősödnek a gazdasági válság jelei, akkor Orbán nem csak feláldozza Nagy Mártont, hanem vele fogja elvitetni az egész balhét” – mondta Ágh Attila, hozzátéve: szerinte az lesz a következő hónapok menetrendje, hogy végül felelőssé teszi a várható súlyos gazdasági problémákért Nagy Mártont, aki nagyot fog bukni.

Ez már az Orbán-éra végjátéka lenne? – kérdeztük. A politológus szerint Orbán már valóban eljutott addig. Utoljára pedig még megpróbálja valamilyen módon felhasználni az unió soros elnökségét. Emellett pedig még egy, az EU ellen felhasználható kártyát lát a kezében – Donald Trump visszatérését –, de az elemző szerint ez is csalódást fog neki okozni. Ha ugyanis Trump nyer is a választáson, az valamit valóban könnyíthetne Orbán helyzetén, de komoly védettséget nem jelentene a számára. Az EU-t ugyanis nem lehet Washingtonból rángatni, Trump nem tudná megvédeni Orbánt, arról nem is szólva, hogy – mint a kiszivárgott hírekből tudható – az új von der Leyen bizottság lépésekre készül, kivédendő az esetleges új Trump-elnökséget.